2. fejezet: 12. rész - Nem tudom elfelejteni

Sziasztok! Remélem ennyi idő után is örömmel fogjátok olvasni az írásaimat. Telt az idő, és vele együtt én is változtam... Egyre érettebb lettem, többször is szerelmes, és hála a sok fanfictiönnek, perverzebb is ;))
Újult erővel adom át nektek a munkámat, amit mostantól rendszeresen meg is fogok tenni. Na, de nem is húzom az időt.. Jó olvasást! :) Írjatok komit! Érdekel, hogy ennyi idő után is működik-e még az irományom keresettsége :)

Az utcákat jártam, és végig Harryn járt a fejem. Annyira szeretem! És mégsem lehet az enyém.
De valahogy nem tudom megérteni a viselkedését. Miért tudatja velem ennyire, hogy szeret?
Elhatároztam, hogy egy cseppet sem szabad szomorkodnom! Most nem. Nem lehet. Így hát megkerestem Zacket a nem túl sikeres első randink után, és adott egy második esélyt. 
A közeli moziban találkoztunk, és egy horrorfilmet néztünk meg. A filmre nem nagyon tudtam figyelni, egész idő alatt azon kattogott az agyam, hogy mégis mi a fenét keresek én itt... Vajon mit csinálhat most Harry? Ő is rám gondol? Vagy gondolt?
Állj. Nem szabad rá gondolnom. Éppen el akarom felejteni. 
A gondolataimat az zavarta meg, hogy Zack rátette a kezét az enyéimre, és így néztük tovább a filmet. 
*A film végén a moziterem előtt*
- Nagyon jól éreztem magamat. - nézett a szemembe Zack. Közelebb hajolt hozzám, és én csak ennyit tudtam mondani:
- Én is. - mondtam félénken, majd még közelebb hajolt, és megcsókolt. Kezei a derekam köré fonta és mélyen a szemembe nézett:
- Ezt meg kell ismételni. 
- Mindenképp. - mondtam, majd kicsit ellöktem magamtól. - Holnap? - kérdeztem.
- Majd hívlak. - mondta, majd egy puszival való elköszönés után elindultam haza.
Nem éreztem semmit. Semmi bizsergető érzés, vagy lepkék a gyomromban. Mint Harrynél. 
Csak Rá tudtam gondolni, és hogy mikor láthatom újra. Átverem ezt a fiút... Nem érdemli meg.
Lassan sétáltam az új otthonom felé, (nagyihoz) és azon gondolkoztam, hogyan tovább.

*Másnap*

-Harry szemszöge-

Amióta Betty elment, csak rajta jár az eszem. Csak rá tudok gondolni. Megszűnik a külvilág. Életemben nem voltam még ilyen szerelmes.
Viszont ott van Taylor. A sajtó miatt járunk, és alig tudom elviselni. 
Holnap egy újabb koncert. Egy újabb alkalom arra, hogy Taylorka produkálhassa magát a sajtónak. Lassan már azon vagyok, hogy inkább szakítok vele, megint írhat egy számot, hogy mennyire csalódott megint, és kész, vége. Csakhogy ez nem így megy. Tom szerint is ártana a karrierünknek, ha most szakítanék vele. Csakhogy én már nem bírom. Elfogyott a türelmem. 

-Betty szemszöge-

Ismét eljött a találkozó ideje. Felvettem ezt,

majd elindultam a  parkba.
Egy piknikes randi következett. Zack megterítve várt engem az egyik fűzfa alatt.
- Szia! - köszöntött, és egy puszit nyomott az arcomra. 
- Szia. - mondtam. 
Egy kicsit beszélgettünk, majd láttam rajta, hogy valami baj van.
- Mi a baj? - kérdeztem. 
- Á semmi. Csak most nem mennek jól a dolgok. Felajánlották, hogy szerepeljek egy sorozatban, de a stylistunk kilépett. Nincsen stylistunk. - mondta.
- Hát.. Én nem tudom milyen útjai vannak annak, hogy valaki stylist legyen, de én rengeteg ideje foglalkozom a divattal, és rengeteg ruha összeállítás van a laptopomon. Ha gondolod, elkísérnélek egy forgatásra, és megmutatnám a rendezőnek.
- Ez nagyszerű ötlet! - lett kicsit jobb a kedve.
- Nekem úgy is kellene egy munka, hogy lefoglaljam magamat. Régen a Starbucksban dolgoztam - mutattam a pólómra - de felmondtam, mert.. - mondtam, és itt megakadtam.
- Mert? Folytasd! - mondta kíváncsian. 
Kissé ledermedtem. Most mondjam azt, hogy a One Directionnel éltem, feladtam a Londoni életemet, csak hogy velük lehessek, illetve két fiúval "kavartam", és végül rosszul sült el? És hogy nem tudom őket elfelejteni? És tulajdonképpen azért vagyok vele, hogy el tudjam őket felejteni? Na ezt ezért mégsem mondhattam...
- Mert bezárt, és nem kerestem másik munkahelyet. - hazudtam.
- Aha, értem, és mi az igazi ok? - kérdezte. Hupsz. Kicsit átlátott rajtam. - Ne egy színésznek próbálj hazudni, mert ráadásul még csak nem is megy! - mosolygott, majd megsimította a kezemet. - Mi történt? - kérdezte megint.
- Hát jó. - sóhajtottam. - Elköltöztem onnan. Valaki miatt. Valakik miatt. - javítottam ki a mondandómat, és reméltem, hogy ennyi infó elég lesz neki egyenlőre. Semmi kedvem belebonyolodni ebbe az egészbe megint.
- Értem. Nincs több kérdésem. - nézte a földet. - Hisz most az enyém vagy. 
Erre csak mosolyogtam egyet, majd egy kis beszédszünet után megszólalt.
- Holnap eltudnál jönni a forgatásra? És akkor beszélhetnénk Garyvel. Gary a főnököm.
- Ömm.. - gondolkoztam. - Holnap dolgom van. - mondtam. 
- Rendben, akkor majd hívlak.

*Később*

Hazafelé indultam a parkból, amikor ismét gondolkodni kezdtem. Holnap lesz egy koncert. El kell mennem. Bármit is mond a női büszkeségem, el kell mennem, és rendeznem kell a dolgaimat Harryvel. És Louissal.
Este még gyorsan csekkoltam a koncert helyét, idejét, és hogy hogyan tudok eljutni odáig, majd lassan lefeküdtem aludni.