Sziasztok! Tudom, hogy nagyon régen írtam részt, és ne haragudjatok, de itt az új rész, és megígérem, hogy innentől rendszeresen fogok írni! :)
Bogii voltam. :3 Pusziii♥♥
Január 23., Szerda
A tegnap este után mosolygósan keltem. Amikor átfordultam a másik oldalamra az ágyon, észrevettem, hogy nem fekszik mellettem Louis.
Felültem, majd az ágyamon megpillantottam egy cetlit.
"Elmentem megtankolni a kocsit, mire felkelsz itt leszek. xX Louis."
- Elkéstél. - mondtam halkan, majd lecsoszogtam a nappaliba.
Éppen akkor ért haza Louis. Csókkal köszöntött.
- Jó reggelt. - mondta, és a világ legszebb mosolyával ajándékozott meg.
- Neked is. - mondtam, majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Mikor kell indulnod a suliba? - kérdezte.
- Hát kb. 10 perc múlva. - mondtam, és lehervadt a mosoly a számról.
Elkészültem, és indultunk is a suliba. Azaz indultunk volna. Ugyan is az utakat ellepte a hó. Így hát nagy sajnálatomra (:DD) nem kellett suliba mennem.
A délelőtt romantikusan telt el Louissal, majd délután indultam a Starbucksba, mert oda el tudtam jutni.
A kávézó öltözőjében voltam, amikor Lisa egy szórólapot nyomott a kezembe.
- Nézd, fedett medencés buli pénteken. "Starbucks dolgózóinak".
- Szuper! Kik mennek? - kérdeztem.
- Hát.. - kezdte Lisa, és szomorúan nézett rám. - Mindenki aki számít.. És Nick.. - mondta, én pedig automatikusan a bejárati ajtóra néztem.
- Hol van? - kérdeztem, és Lisa is tudta, hogy kire gondolok. - És te miért vagy itt? Ma nem is neked kéne bennt lenned. - gondolkodtam tovább.
- Elcseréltem vele a műszakom, hogy ne maradjatok kettesben. - mondta.
- Jujj, kösziii - mondtam, és a nyakába ugrottam.
A nap további része gyorsan telt el, viszonylag kevés volt a forgalom.
Hazafele Louis vitt, és megmutattam neki a szórólapot a pénteki buliról. Az áll rajta, hogy mindenki vihet 5 külsőst, azaz 5 ismerősét. Természetes, hogy én Louissal akarok menni, és ez így van rendjén. Pont ráér, így el tudok majd menni vele.
Január 24., Csütörtök
A mai nap nagyon rossz volt. Teljesen megbetegedtem, és Louis elvitt orvoshoz. Erősen megfáztam, így nem kellett suliba mennem. Egész nap Louisra voltam utalva. Főzött nekem teát, és húslevest. (Utóbbit rendelte, de az is megteszi :D)
Estére már egész jól éreztem magam, egy jó film társaságában aludtam el a tévé előtt.
Január 25., Péntek
- Szép jó reggeeeeeeelt. - mondta csendesen Lou.
- Szia. - mondtam elhalt hangon.
Ma már sokkal jobban éreztem magamat, és alig vártam az esti bulit.
Louis felé fordultam az ágyon, és átöleltem.
- Akkor ma jösz velem? - kérdeztem.
- Persze, csak az első 1 óránál nem leszek ott, mert belecsúszok az interjúba. - mondta.
- Ajj, de kár. Nem baj, 1 óra nem sok. Csak kibírom. - mondtam, mit sem sejtve.
Miután sikerült kikászálódnom az ágyból, átöltöztem ebbe
és indulásra készen álltam. A buli 2-kor fog kezdődni, a főnököm (Sarah) lakásában, pontosabban a zárt medencés résznél.
Amikor odaértem, már sokan ott voltak. Köszöntem mindenkinek, majd a medence felé vettem az irányt. A medence körül ott volt Nick, és a haverjai. Hát ki más?!
Hirtelen körbenéztem, hogy ki van még itt. Persze, természetesen senki nem volt környékünkön. Mivel túl feltűnő lett volna visszasétálni a lakásba, ezért megálltam egy helyben, és kerültem a szemkontaktust velük, bár tudtam, hogy engem bámulnak.
Küldtem egy sms-t Louisnak, hogy siessen.
Kicsit elidőztem még a medence körül, majd visszasétáltam a többiekhez. Azaz visszasétáltam volna...
- Szia Betty! Hát hol van a kis barátod? Hagyta, hogy egyedül legyél egy ilyen bulin? - kérdezte, és éreztem, hogy ezt nem fogom megúszni.
Közelebb sétált hozzám, és fenyegető volt a testtartása.
- Hagyj békén! - mondtam, és elindultam az ajtóhoz, ami a zárt terasz, és Sarah lakását kötötte össze. Nick megfogta a karom, és visszahúzott.
- Hova sietsz? - kérdezte hergelően.
Mivel a lábam földbe gyökerezett, nem tudtam célozni, ezért a másik kezemmel (amit nem fogott) egy jókora pofont kevertem le neki.
- Hmm.. Ha te így, én is. - mondta, majd letépte rólam a felsőmet, ami alatt csak a bikinim volt.
- Segítség! - kiabáltam, de senki nem jött segíteni.
- Hangszigetelt ajtó, és ablak.. - mondta Nick vicsorogva.
Ezután menekülni próbáltam, de ellökött egy napágyra, és a nadrágomat is lehúzta rólam, ami pechemre most az egyszer rugalmas anyagú volt.
Így már bikiniben voltam, Nickkel, és a haverjaival.
- Fürdessük meg! - mondta, majd intett a haverjainak, hogy jöjjenek segíteni.
A "csatlósai" egyenként megfogták a két lábam, és a kezeim. Nick kiélvezve a helyzetet, mielőtt bedobtak, letapizott.
Amikor azt hittem, itt a végem, Louis kitépte a terasz ajtaját (szinte szó szerint) és amikor meglátta, hogy mi folyik itt, ordított.
- Azonnal engedjétek el, különben nem állok jót magamért!!! - ordította, olyan ideges hangon, hogy összerezzent a mellkasom.
A fiúk, úgy ahogy voltam, bedobtak a vízbe.
- Idióták! - hallottam Lisa hangját a víz alól, aki valószínűleg éppen kijött a teraszra.
Amikor magamhoz tértem, valóban Lisa volt ott Louissal, és Nickék.
- Ti nem vagytok normálisak. - ordította Louis, még mindig idegbajosan.
- Azt mondtad, engedjük el. Elengedtük! - mondta Nick gúnyosan.
Louis gondolkodás nélkül behúzott egyet Nicknek, aki gyomron ütötte őt. Louis ezek után beletérdelt Nick érzékeny pontjában, majd miután Nick földre került, még belerúgott párszor. Én ezt mind a vízből néztem végig, ugyan is a szélébe kapaszkodtam, nem tudtam a lépcsőig elúszni, mert bevertem a lábam.
Miután Lou befejezte a bunyót, odasietett hozzám, és kihúzott a vízből.
- Jól vagy? - kérdezte, majd nem törődve azzal, hogy kb. 20l víz csavarható ki belőlem, megölelt, és megcsókolt.
A hosszú napnak még nem volt vége. Amikor hazamentem, még Louis nem volt otthon. Kivételesen ennek örültem, mert addig sem kell neki elmondanom az igazat.
Megcsináltam a leckéimet, majd kimentem a konyhába, és összedobtam pár palacsintát.
Amikor ezzel is készen voltam, felmentem facebookra, és ráírtam Kate-re.
Én: Sziaa. Fennt vagy?
Kate: Én mindig :)
Én: Bocs, hülye kérdés volt.:)
Kate: Hahaa.:P Mit csinálsz?
Én: Próbálom lefoglalni magamat...
Kate: Jajj nyugi! Ha szeret téged, akkor úgy is megérti!
Én: Miért, te elmondtad a szüleidnek?
Kate: Nem...
Én: Na látod..;D
A beszélgetést nem tudtuk folytatni, mert egy kulcs megfordult a zárban, ami csak egyet jelentett: Megjött Louis.
- Szia szerelmem! - köszönt cukin.
- Szia. - mondtam kicsit idegesen, majd nyomtam egy puszit az arcára.
- Mi a baj? Látom, hogy feszült vagy. - mondta. A fenébe.. Túl jól ismer.
- Igazából van valami, amit el szerettem volna mondani. - mondtam, és egyre idegesebb lettem.
- Ki vele! - mondta, és miután levette a cipőjét, bele is kedztem.
Elmondtam mindent a tegnapi folyosós ügytől kezdve a mai wc-s ügyig.
- Ne haragudj, hogy nem mondtam el.. - mondtam.
- Semmi baj, de mától én viszlek és hozlak suliból, akár tetszik, akár nem.. - jelentette ki, és olyan cuki volt, hogy arra nincs is szó.
- Ne felejtsd el, hogy őrülten egymásba vagyunk zúgva, szóval bármikor megcsókolhatsz, ha kedved van. - mondta Louis. Azt hittem ott esek össze, olyan aranyos.
Nem kellett több, közelebb hajoltam hozzá, és megcsókoltam. Az ajkunk nem volt forró a láztól, és nem is jéghideg. A megszokott csók, ami megdobogtatja a szívemet. Forró, és különös.
- Elkísérsz a Starbucks-ba is? - kérdeztem.
- Én nem, de Louis igen. - mondta. Nem teljesen értettem, de ráhagytam.
- Akkor mondd meg neki, hogy 10 perc és induljunk. - mondtam mosolyogva.
- Csak 15 perc múlva hajlandó indulni. - mondta.:)
- Miért is? - kérdeztem.
- Mert 5 perc szükséges a palacsinták eltakarításához. - mondta, majd a pulton lévő palacsintákra kacsintott, ami teljesen kiment a fejemből az idegesség miatt.
- Rendben, áll az alku. - mondtam, majd a fürdőbe siettem, hogy készen legyen indulásig.
15 perc múlva elindultunk, és a kávézó előtt megálltunk.
- Aztán ügyesen. És ha megtámadna, középen célozz ügyesen, ahogy mesélted. - mondta, majd egy puszicsere után elengedtük egymás kezét.
(Na ná, hogy elmeséltem neki a mai nap azon részét, amikor sorban rúgtam őket érzékeny ponton.:D)
Bementem a kávézóba. Még csak Lisa volt bennt, ezért gyorsan elmeséltem neki a tegnapi, és a mai Nickes sztorit.
- Hihetetlen, hogy egy ilyen emberrel dolgoztam eddig együtt. - mondta Lisa.
- Szerinted mit kéne tennem? - kérdeztem.
- Hát nem tudom. Nehéz helyzetben vagy, mert ha felnyomod az iskola igazgatónál, attól még itt simán tud téged bántani.
- Igen, nekem is ez a bajom. Louis egyenlőre kísérgetni fog, de nem tarthat ez örökké. - mondtam.
- Milyen Louis? - kérdezte Lisa. Ohh. Tényleg. Ő még nem is tudja.
- Hát.. Ma akartam elmondani az ismerkedős beszélgetésünk közben, de ha már így megkérdezted.. Csak ne sikíts. - mondtam. Lisa kérdőn nézett rám.
- Louis Tomlinson a barátom, és külön házban lakunk, és muszáj itt dolgoznom, hogy kivegyem a részem a ház eltartásában.
- A One Direction tagja? - nézett rám, még mindig értetlenül.
- Pontosan. - vigyorogtam.
Közben bejött egy vendég, úgyhogy muszály volt abbahagynunk a beszélgetést.
Nick egész délután nem jött be. Aminek igazából örültem, de nem tudtam, hogy mi van a háttérben.
A délután nyugisan telt, majd amikor lejárt a munkaidőm, hosszan beszélgettünk Lisával.
Mindent elmeséltem neki az egész életemről, és ő is. Azt hiszem egy nagyon jó barátnőre tettem szert. Amikor befejeztük a beszélgetést, éppen léptem volna ki a kávézóból, amikor Louissal találtam magamat szemben.
- Azt hittem már soha sem jösz haza. - mondta.
- Dehogynem, csak kicsit elbeszélgettük az időt Lisával. - mondtam. Louis köszönt Lisának, majd rövid idő múlva hazaindultunk.
Amikor beléptem a házba, kajaillat volt.
Beljebb mentem. Louis gyertyafényes vacsorát csinált nekem.
Megköszöntem neki, és evés után heves csókolózás után megtörtént az első alkalom.
Egyszerűen IMÁDOM!♥
Sziasztok! :) Remélem tetszik eddig a blog, és nagyon örülnék, ha írnátok komit is rá!
Kicsit megváltozott a kinézet, mostantól tudtok szavazni, hogy mennyire jó a történet, pontosan a szülinapom napjáig, és a látogatókat is számlálom.:3 Na de nem is húzom az időt, itt a 20. rész!♥
Bogii xx
Január 22., Kedd
Mint minden hétköznap, ma is suliba kellett mennem. Louis még aludt amikor felkeltem, ezért halkan elkészülődtem a suliba, majd elindultam.
A suli előtt már Kate várt rám, és együtt mentünk be a suliba. Ma vajon mit fog csinálni Nick? Egy bő napja ismerem, de már van elég okom félni tőle.
- Mizu? - kérdezte Kate. Ő még nem is tudta, hogy Nick is a Starbucks-ban dolgozik.
- Hát van egy kis gáz.. - kezdtem. - Emlékszel a tegnapi 'rajfiúkra'? - kérdeztem.
- Már hogy ne emlékeznék.. Ezért is nem mentem be addig, amíg te nem jösz meg.. - mondta Kate.
- Hát.. Szóval utánanéztem a neten. A bandavezér neve Nick.. - kezdtem.
- És ez miért olyan nagy baj? - kérdezte Kate.
- Azzal még nincs is semmi baj. Szóval Nick. Tegnap volt az első napom a Starbucks-ban. És az a helyzet... - mondtam, de nem tudtam befejezni.
Nick és a haverjai ebben a pillanatban léptek be a suliba. Elég feltűnően megbámultak minket, majd Nick kezdte is a mondandóját:
- Szia Betty. És Kate. Ma még van egy tervem veletek. Ne bújjatok messze. - mondta Nick gonosz hangon, majd ismét sátáni hanggal röhögve hagyott ott minket a barátaival.
- Jézusom Betty, én ezt nem bírom! Mi a sz*rt akar ez tőlünk? - kérdezte Kate kétségbeesett hangon.
- Fogalmam sincs.. De éppen ezt akartam mondani.. Nick is a Starbucksban dolgozik.. - közöltem Kate-tel, aki egy kicsit természetellenesen nagyra nyitotta a szemeit.
- Kérlek mondd, hogy ez nem igaz! Ez csak egy hülye álom.. Csípj meg!! - kérte.
- Sajnos ez nem álom, és valamit marha gyorsan kéne tennünk, hogy ne keserítse meg a mindennapjainkat.. - mondtam.
*Csengettek*
A csengetésre már muszály volt bemennünk a suliba. A nap nagy részénél nem volt semmi baj, és amikor ebédszünet után jöttünk ki a folyosón, AZON a folyosón, ahol először szólított meg minket Nick, ismét ott voltak. Nick, és a három másik haverja. Az egyik a folyosó végén lévő ajtónál állt, a többi Nick mellett, a szekrényénél. A folyosó teljesen üres volt, hisz mindenki ebédelt. Mi is csak összecsaptuk az evést, hogy kimehessünk a mosdóba, hogy még véletlen se találkozzunk Nickékkel. Hát nem sikerült.
- Ohh, már vártunk titeket.. Jókor jöttetek.. - szólított meg Nick. Kate-tel próbáltunk nem odafigyelni, és tovább menni a folyosón, de amikor a folyosó végénél lévő ajtón akartunk kimenni, elénk állt az egyik haverja.
- Hova-hova? - kérdezte ijesztően.
Még mindig nem válaszoltunk, hanem próbáltunk visszamenni az ebédlőbe, de oda is állt egy fiú.
- Mit akartok tőlünk? - kérdeztem ideges hangon.
- Semmi rosszat. - mondta Nick, majd hátrafogta a kezem, és intett az egyik haverjának, hogy segítsen.
Amikor Kate próbált menekülni, őt is lefogta két haver, és a fiú wc-be vezettek minket.
Segítségkérően néztem Kate-re, aki szintén tehetetlen volt. Amikor beértünk a wc-be, Nick kulcsra (!!!) zárta a fiú wc-t. Senki nem volt bennt, csak a 4 fiú, én és Kate. Elengedtek minket, és én ösztönsen az ajtó felé vettem az irányt, ami persze be volt zárva.
- Hiába menekültök, be van zárva. - pörgette a kezében a kulcsot Nick, és irritáló mosolyt színlelt. Megint lefogatott az egyik haverjával, majd megcsókolt. Megcsókolt?! Inkább kinyalta a szám.. Undorító volt, de nem tudtam ellenkezni, mert lefogtak.
Több sem kellett nekem, fogtam magam, jól meglendítettem a lábam, és pontosan az érzékeny pontjába rúgtam. Így tettem a másik barátjával, aki lefogott.
A másik két haverja tátott szájjal nézett. Engem és Kate-et bezártak egy wc fülkébe (erőszakkal), majd kisegítették Nick-et és barátját, és otthagytak minket.
- Ezt nem hiszem el, jól vagy? - kérdezte Kate, és nem törődve az 1 négyzetméteres wc fülkével, megölelt.
- Jól vagyok. - mondtam, de a szívem olyan gyorsan vert, hogy szerintem hallani lehetett.
- Most hogy a francba jussunk ki innen? - kérdezte Kate.
- Hát mivel a piszuárra nem tudunk ráállni, fogalmam sincs, pedig csak úgy tudnánk kimenni a fülke tetején. - montam.
Kate leguggolt.
- Gyere felemellek, és hívj segítséget! - mondta Kate.
*Felemelt, és bár fájdalmasan érkeztem, de sikerült átjutnom a fülke tetején.*
- Hozok segítséget! - kiabáltam, majd elkezdtem rohanni.
Elkezdtem gondolkodni. Ki a francnak szólljak ilyenkor? Egy ember jutott eszembe, aki megért. Chris, a volt pasim.
Így hát rohantam, rohantam, azt sem tudtam, hogy merre találom. Végül az osztályteremben megtaláltam.
- Chris, segítened kell! - mondtam.
- Betty! - mondta meglepődötten Chris, mert közben belésúrlódtam, olyan sebességgel futottam felé.
- Gyere, majd útközben elmondom. - mondtam türelmetlenül.
Elrohantunk a fiúwc-be, és útközben gyorsan elhadartam Chris-nek, hogy mi is történt pontosan. Amikor beértünk, Chris első dolga az volt, hogy elkezdte rázni az ajtót.
- Be van zárva! - jelentette ki a nyilvánvalót..
- Na nem mondod?! - ordítottam rá.
Chris gondolkodás nélkül, egy laza mozdulattal nekifutott, majd berúgta az ajtót. Kb. 2 cm-re lehetett az ajtó Kate-től, szóval éppen megúszta a préselést.
- Fhúú! Nagyon köszi! - mondta Kate, majd Chris nyakába ugrott.
- Nincs mit, de szerintem menyjünk ki, míg valaki bejön.. - tanácsolta Chris.
- Igaz! - mondtam, majd elhagytuk a wc-t.
A nap végén együtt sétáltunk haza Kate-tel.
- Betty! Mit fogsz csinálni ma délután? - kérdezte Kate.
- Hát mit? Semmit. - mondtam.
- Mármint a Starbucks-ban. Nick is ott lesz, nem? - világosított fel.
- Tényleg! - mondtam, majd savanyú pofát vágtam.
- Akármi is történjen, legyen nálad telefon! - mondta Kate. - Louisnak elmondtad már a tegnapit? - kérdezte,
- Még nem.. - mondtam.
- Nem is szándékoztad, igaz? - kérdezte Kate. Ezer éve ismer. Egyből levágta a szitut.
- Hát nem. Mostanáig. Ez már veszélyes.. - mondtam.
A saroknál Kate lefordult, majd hazaballagtam. Fogalmam sincs, hogy mit fog Louis szólni ehhez az egészhez.
És attól is félek, hogy meg fog haragudni, amiért nem szóltam előbb...
Nem sokkal délután 4 óra előtt elidultam a Starbucks-ba. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lesz, és hogy hamar be tudok-e illeszkedni. Beléptem, és a főnök már a pultnál köszöntött.
- Á, Betty! - mondta az újdonsült főnököm.
- Üdvözlöm. - mondtam illedelmesen.
- Nevezz csak Sarah-nak. - mondta.
- Rendben, Sarah. - mondtam.
- Gyere be az irodába, még megbeszélünk pár dolgot, aztán bemutatlak a munkatársaidnak. - mondta Sarah.
Követtem az irodába, majd amikor megbeszéltük a munkaidőm, a próbaidőszakot, és a fizetést, átvitt az "irodába".
- Igazából nem teljesen úgy néz ki, mint egy iroda, de mi annak nevezzük. - magyarázta Sarah. És igaza is volt. Amikor beléptünk az 'irodába', körbenéztem. Volt kb. 3 db számítógép, ami hasonlított az irodára. Majd ott volt egy nagy kanapé, egy tévével előtte. Ebből a helyiségből vezetett egy folyosó. Ott volt a raktár, és a pult mögé vezető ajtó, ami ilyen visszacsapódós volt. A pult mögött voltak a dolgozók. Amikor gyorsan rájuk néztem, megakadt a szemem az egyiken. Nick volt az. A "rajfiúk" vezére, a nagypofájú Nick. Ez nem jelentett sok jót. Próbáltam nyugodt maradni.
- Ő itt Betty, az új dolgozónk. - mondta Sarah.
- Helló - köszönt mindenki egyszerre. Az összes dolgozó benntvolt. A különböző kis névtáblájukon ezek a nevek szerepeltek: Josh, Kim, Lisa, Steve, és sajnos Nick. Egyesével köszöntek, majd a lényegre tértünk.
- Nos, nekem muszály elmennem egy fontos tárgyalásra, Kim, légy szíves mutasd meg a raktárat Betty-nek. Lisa, te pedig a kiszolgálás módját. - mondta. - Betty, egyenlőre csak kiszolgállni fogsz, és a rendeléseket fogod felvenni. Most viszont mennem kell. Sziasztok. - mondta Sarah, és konkrétan otthagyott minket.
Kim intett, hogy akkor megmutatná a raktárat. Miután kapcsoltam, bólintottam egyet, és mentem utána.
- Ezek itt az italokhoz valóak. Egyenlőre még csak erre lesz szükséged, arrébb még vannak desszerthez valók, és más egyéb. - kezdte Kim.
- Értem. - mondtam. - Te figyi, mióta jár ide dolgozni Nick? Ha szabad kérdeznem. - mondtam, mert valahogy nem hagyott nyugodni ez a dolog.
- 1 hónapja jár ide, és elég ügyes. - mondta Kim.
- És te mióta dolgozol itt? Esetleg ha vége a munkaidőnek, megismerkedhetnénk kicsit. - mondtam.
- Hát nem is tudom, majd talán máskor. - mondta Kim elutasítóan. Nagyra nyitottam a szemeim. Nem értem mi baja van velem, de azt hiszem nem vagyok neki valami szimpi. Mindegy. Ráhagytam a dolgot, és szóltam Lisának, hogy akkor mutassa meg nekem a kiszolgálás alapjait.
Lisa nagyon kedves volt, mindent elmagyarázott, és megdícsért, hogy milyen ügyesen belejöttem.
Miután nagyjából elsajátítottam ezt a feladatot, Lisa elvezetett az öltözőig, és adott nekem névtáblát, meg Starbucks-os pólót.
- Köszi. - mondtam. - Nézd megjött egy vendég! - mondtam, és odarohantam (szinte) az első páciensemhez, a cuki jegyzetfüzetemmel.
- Mit hozhatok? - tettem fel a kérdést.
- Hmm. Egy epres turmixot kérek fél kanál joghurttal, és egy 0,5 cm vastagságú citromkarikával, és rózsaszín színű szívószállal. Ja, és a mentát se spórolja, na meg a gyümölcsdarabokat. - mondta fennhangon.
- Máris hozom. - mondtam, és segítségkérően néztem Lisára.
- Na mit kért? - kérdezte izgatottan Lisa.
- Olvasd el.xD - mondtam neki, majd a röhögéstől szakadva adta vissza a lapot.
- Na ez komoly. - mondta, majd leadta a rendelést a keverőpulthoz, ahol most Nick állt.
Amikor kész lett a turmix, odaadta nekem, majd egy rózsaszín szívószálat tettem bele (kérése számomra parancs :D), és odavittem a hölgynek.
- Lekötelez. - mondta ugyan azon a hangon, ahogyan az előbb kérte a rendelést, majd meg se várva, hogy lerakjam elé, kitépte a kezemből. (???) Hát oké. Ilyenek is vannak.. Vagy mégsem? :D
A munkaidő ezután rendes volt, senki nem kért tőlem olyan pikáns rendelést, mint az első, és megengedték, hogy lerakjam eléjük a rendelést.:) Miután lejárt a munkaidőm, (este 7-kor) Lisával indultam haza.
- Figyelj, mi lenne, ha holnap munka után beszélgetnénk kicsit? Jobban megismerhetnénk egymást. - ajánlotta fel Lisa.
- Persze, örömmel. - mondtam.
- Neked hogy van a munkaidőd? Nekem Hétfő - Kedd - Péntek - Vasárnap.
- Nekem Hétfő - Kedd - Szerda - Csütörtök. - mondtam.
- Húha, az nem jó. - mondta Lisa.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert egy időben vagy Nickkel. Minden nap. Mármint amikor bejársz dolgozni. - mondta.
- Hát ez nem lehet igaz! - mondtam. - Csak nekem lehet ilyen mázlim..
- Te is egyből levágtad, hogy utálatos a srác? - mondta Lisa.
- Nem. Csak egy suliba járok vele, és ma volt szerencsém megismerni.. - mondtam.
- Ó, hát az nem jó.. Szerencsére én már végeztem a sulival, 19 éves vagyok. Aztán rögtön jöttem ide. - mondta Lisa.
- Próbáltam Kimmel beszélni, de ahogy szóba került Nick, valahogy megutált, vagy nem tudom. - mondtam.
- Ó, azt meg kell szoknod. Nem Nick volt a konkrét ok. Hanem utál beszélgetni. De ez nem baj a munkáját jól végzi, és helyette itt vagyok neked én. - mondta Lisa.
- Újdonsült barátnők. - mosolyogtam.
- Na igen. - mondta Lisa is. - Viszont nekem itt le kell fordulnom - mutatott az utcára, mert közben sétáltunk.
- Jól van, szia. - mondtam, és elköszöntünk.
Miután én is hazaértem, Louis otthon fogadott.
- Na milyen volt az első munkanap? - kérdezte.
- Nagyon jól, mindenki nagyon kedves volt velem. - mondtam, és hát nagyjából igazat is mondtam, vagy nem? :)
Louis nyomott egy puszit az arcomra, amikor csengettek.
- Megjött a pizzaaaaaa! - mondta ünnepélyesen, majd az ajtó felé indult.
Behozta a pizzát, és el kezdtük enni. Nagyon éhes voltam. A sulis "ebéd" óta nem ettem semmit. És azt az ebédet nem is nagyon lehetett ebédnek nevezni..
- Elismerem, nagyon jót sütöttél. - mosolyogtam rá.
- Ó köszi, igyekszem. - mondta aranyosan.
Kajálás után lefürödtem, majd egy kis facebookozás után (kihagyhatatlan :D) bevonultam a hálószobába.
Louis már ott volt az ágyban, és rám várt. Bebújtam mellé az ágyba, és egymáshoz bújva aludtunk el.:3
Január 21., Hétfő
Eljött ez a nap is. A reggel ugyan úgy kezdődött, mintha még mindig otthon laknék (anyuékkal). Lenyomtam az ébresztőm, és Louis is felkelt rá, és átkarolt az ágyban.
- Ne menj még! - mondta.
- Muszály mennem. 1 bő év, ki kell bírnod! - mondtam.
- Elvigyelek? - ajánlotta fel.
- Nem kell! Az kéne még! Így is eléggé parázok, hogy mit fognak szólni. - mondtam. - De azért köszi.
10 perc henyélés után viszont tényleg ki kellett kelnem az ágyból. Becsoszogtam a fürdőbe, fogat mostam, majd a konyhában csinálltam magamnak szenyát a suliba. Ezek után átöltöztem ebbe,
és szép lassan elindultam a suliba Lou kocsijával.
- Szia! - köszöntött Kate, már a suli kapujában.
- Szia! Annyira izgulok! - mondtam.
- Nyugi nem lesz semmi baj. - nyugtatott meg.
- Remélem. - mondtam.
Amikor beléptünk a suliban nem volt semmi gáz, egészen addig, amíg a végzősök be nem szóltak a folyosón.
- Na mi van Betty, lazulsz a buzi pasiddal? Nem hittem volna, hogy ilyen pénzéhes k*rva vagy, hogy ilyenekkel jösz össze.. - mondta az egyik végzős srác, akit nem is ismertem. Rajta kívül még 3 fiú volt körülötte. Úgy látszik ő volt a banda 'vezér'.
- Szerintem semmi közöd ahhoz, hogy én mit csinálok. Nem is ismerlek. - vágtam vissza.
- K*rva. - ismételte, majd hangos röhögéssel otthagyott a "csapatával".
- Ne is foglalkozz velük! - mondta Kate, aki síri csöndben hallgatta a beszélgetésünket.
- Nem is érdekel. Csak irigyek.. - mondtam.
- Azok. - ismételte Kate.
Ez volt első óra után. Mi lesz később? Ilyen, és ehhez hasonló gondolatokkal indultunk a biosz terem felé. Kate-tel éppen a biosz terembe léptünk be, amikor már mindenki bennt volt, csak mi nem.
- Semmi baj, Miss Betty, tudjuk, hogy elfoglalt mostanában.. - célzott a biosz tanár.
- Elnézést.. - mondtam idegesen, és leültem egy üres padhoz.
Először a fiúk, most meg a biosz tanár. Úgy látszik, csak én vagyok a téma a mai nap. A mellettem ülő srác biosz közepén kért tőlem egy autogrammot, (?xD) és mondta, hogy nagy rajongóm. (?) Hát oké..:)
A nap folyamán egyre jobban feloldódtam, és éreztem, hogy lassan mindenki feldolgozta azt, hogy Louis a barátom. A következő baj ebéd után volt. Jöttünk ki Kate-tel a menzáról, amikor a folyosón megint ott voltak a "Rajfiúk". Kate-tel próbálltunk úgy tenni, mintha észre sem vennénk őket, de megint beszóltak.
- Mi van szöszi, rám se nézel? - kérdezte a bandavezér. Egy kosaras egyenpulcsit húzott magára, ami a sulihoz tartozik.
Kate kérdőn nézett rá.
- Igen cica, te! Van már gazdád? - folytatta.
- Kopj le! - mondta Kate, majd becsapta a szekrényajtaját, (amiben eddig matatott valamit, csak hogy ne kelljen a szemébe néznie), és elment. Otthagyott engem a 4 fiúval.
A lábaim földbe gyökereztek Kate szekrény előtt. Senki nem volt a folyosón, csak a 4 fiú és én.
- Na mivan, Mrs. Tomlinson? - közeledett felém, majd egyre közelebb jött, és a kezét a vállam felett a szekrényhez csapta. Kb. 20 cm volt köztünk.
- Vegyél vissza. - mondtam kis gondolkodás után, majd ellöktem magamtól, és Kate példáját követve elhagytam a folyosót.
Fogalmam sincs, hogy mit akarnak tőlünk, de azt hiszem ennek, nem volt még vége. Kimentem a suli elé, és Kate már engem várt.
- Na mi volt? - kérdezte.
- Ezek megőrültek. - mondtam. Kate ezután nem kérdezett. Egyértelmű volt, hogy gáz van.
A sarkig elkísért, majd én beszálltam a kocsiba, Kate pedig elindult a buszmegálló felé.
Amikor hazaértem, Louis nem volt otthon. Ledobtam a táskám a szobámban, és leültem az ágyamra a laptopom társaságában.
Rámentem a suli honlapjára, és megnéztem a kosárcsapat tagjait. Közöttük volt ez a bizonyos "Nick" aki ma engem/minket csesztetett. Bárhol felismerném ezt az arcot mától.
- Szia kicsim! - mondta Louis, amikor belépett a szobámba.
- Hát te itthon vagy? - kérdeztem.
- Nem, most jöttem haza. - mondta. - Hoztam neked sütit! - nyújtott felém egy csomagot.
- Ú, köszi. - mondtam, és egy csókkal jutalmaztam meg.
- Milyen volt a napod? - kérdezte. Nem tudtam, hogy elmondjam-e neki a Nick-es dolgot. Most inkább hagytam.
- Jó volt. Most viszont mennem kell tanulni, mert nemsokára megyek ez első napomra a Starbucks-ba. - mondtam ünnepélyesen.
- Nagyon szurkolok. - mondta, és egy puszit nyomott az arcomra.
A délutánt tanulással töltöttem, majd 4-kor elindultam a Starbucks felé.
Azt reméltem, hogy minden rendben lesz, de ekkor még nem sejtettem, hogy mi vár rám...
Január 19., Szombat
A tegnapi buli nagyon jól sikerült. Azt hiszem mindenki elmondhatja, hogy ez a házavató tökéletes volt.:)
Reggel 9-kor arra keltem, hogy anyu küldött egy sms-t. "10-kor elmegyünk megnézni a lakásotokat! Puszi anyu." - írta. Na ez már gáz.
- Felkelni! Keljetek fel! - kezdtem az ébresztést, mert a töbiek még mindig aludtak.
- Éhes vagyok! - ordította Niall.
- Helyes, akkor kelj fel, és csinállj magadnak valami kaját. - utasítottam.
- Keljetek fel! - mondtam újra, de reagálást csak Nialltől kaptam.
- Valaki csinálljon nekem kaját! - mondta, most már hisztisen.
Mivel senki nem kelt fel Niallen kívül, előkerestem a telómon a One Thing-et, és feltekertem a hangerőt, majd eltekertem a "So get up, get up..!" részre.
- Mi a sz*r?! - ugrott ki Harry Louis (???) öléből.
- Keljetek fel, anyuék 1 óra múlva itt lesznek megnézni a lakást, addigra el kell tűnnötök, és segítenetek kell rendet rakni. - mondtam. - Mi ez a sok Taco-s zacskó? - kérdeztem, és Niallre néztem.
- Miért hiszed azt, hogy csak én ehetek ilyesmit? - kezdte. - Na jó, az éjszaka megéheztem.. - vallotta be.
- Sejtettem..:d - mondtam, és kelésre intettem a többieket is.
Miután sikerült mindenkit felkelteni, segítettek összepakolni, és hazaküldtem őket. (De gonosz vagyok :D)
Anyuék 10-kor átjöttek, és megnézték a lakást. Nagyon tetszett nekik. Bella is teljesen odavolt, és szerintem titokban irigykedett is. (:P)
Miután anyuék elmentek, bementem a Starbucks-ba, és kiderült, hogy van egy szabad hely, úgyhogy hétfőn próbaidősen kezdek.:D
A nap gyorsan eltelt, és este fáradtan dőltem be az ágyba.
Január 20., Vasárnap
A Londoni One Direction koncert napja. Reggel a fiúk nálunk gyülekeztek, és Kate is. Már ő is nagyon várta a koncertet, és ma jobban is meg tud velük ismerkedni. Már mindenki nálunk volt, csak Kate nem.
- Sziaa. - lépett be az ajtón az emlegetett szamár.
- Szia Kate! Gyere gyorsan, segíts kiválasztani, hogy mit vegyek fel! Ma látnak először a rajongók! - mondtam kétségbeesetten.
- Nyugi, találunk valamit - mondta, és ezzel elkísértem a gardróbomhoz.
- Nagyon szép házatok van!
- Köszi. - mondtam.
Végül a választás erre a szettre esett
Kate-nek pedig ezt adtam kölcsön
Nem aggódtunk a rövid ruha miatt, hisz úgy is zárt helyen lesz a koncert. Éppen kész lettünk, amikor csöngettek. Jött értünk egy fekete kisbusz, és az vitt minket a helyszínre.
Amikor kiszálltunk a fekete kisbuszból, rengeteg fotós, és Directioner vett minket körül. Nagyon furcsa volt. Mindenki közös képet akart velem, és aláírást tőlem. Ezt még meg kell szoknom.
- Nyugi, ezt majd megszokod! - támogatott Louis, és továbbtessékelt az öltözőjükig.
Az 5 fiú (Zayn, Louis, Niall, Liam, és Harry) és mi (Kate és én) a színfalak mögött voltunk.
Amíg a fiúk énekeltek, addig én a színfalak mögött hallgattam, és közben Facebookoztam a tabletemen.
128 ismerősnek jelölés. Aha. Szóval láttak kb. 15 perce, láttak 128-an és már tudják a nevemet, és már Facebookon is bejelöltek. Kicsit elszántak.
Elhatároztam, hogy csinálok egy oldalt, és akkor azt lájkolhatják mint Louisékat, mert nem akarom, hogy olyanok zaklassanak akiket nem is ismerek.
Épp megcsinálltam az oldalt, amikor Louék végeztek. Egy csókkal köszönte meg hogy eljöttem (:$)
- Fél óra múlva aláírásokat kell osztogatnunk. - mondta Harry, a programlistával a kezében.
- Király! Akkor még van időm enni előtte! - mondta Niall. Hogy hova megy az a sok kaja? Nem tudni.:)
- Nekem is kell? - nézem körbe.
- Persze, hisz most már hozzánk, pontosabban hozzám tartozol. - mondta Louis és átölelt hátulról.
- Hát jó. - mondtam.
Fél óra múlva kimentünk aláírást osztogatni. A rajongók nagyon kedvesek voltak. Közös képeket akartak velem ismét, és aláírást is akartak tőlem.
Miután aláírtunk mindenkinek mindenét (Szó szerint ;)) végre mehettünk haza.
Este még felléptem a Facebookra, ami tele volt a képeimmel, és Louissal. Na igen. Friss "sztárpár", 100 kép ugyan abból a pozícióból..
Twitteren is ugyan ez volt a helyzet.
Louis bejött a szobámba.
- Szerintem lassan feküdj le. Holnap suli, ugye? - kérdezte, és kicsit olyan volt, mint anyu, amikor már órák óta a gépen lógok.
- Oké anyu! - mondtam unt hangon és egy puszit nyomtam az arcára.
Fürdés után fáradtan dőltem be az ágyba. Holnap lesz az első próbanapom a Starbucks-ban, ráadásul suli, és már biztos, hogy mindenki tud a Louissal való kapcsolatomról. Érdekes nap lesz a holnap..
(Az új szereplők bekerültek a Szereplők opcióba)
Miután beszéltünk Harryékkel, mosolyogva kapcsoltam ki a laptopomat. Louis hátulról megölelt a derekamnál fogva:
- Nem kéne elmenni vásárolni? Egy darab kaja nincs itthon. - mondta.
- De! Menyjünk. - mondtam.
Elsétáltunk a sarki Mini TESCO-ba, és vettünk néhány (inkább sok) alapvető dolgot, amivel el lehet kezdeni egy önálló életet.
Vettünk szükséges dolgokat, mint pl.: fogkrém, wc papír, betét, tusfürdő - és vettünk kajának valót. A mai bulira elég sok mindent, mert ugye Niall is ott lesz. :P
Amikor hazamentünk, kipakoltuk a sok szatyrot, és én nekikezdtem a kajacsinálásnak. Összedobtam pár szendvicset, kipakoltam a chipseket, gumimacit, mert azt szereti Lou (olyan cuki :D) , és kiraktam Colát, sprite-ot, meg fantákat.
Este 8-kor csengettek, egyből tudtam, hogy jön a 7 fős sereg. Kinyitottam az ajtót, amikor Niall félrelökött. Se szia se helló, leült enni (?!) :D. Oké. Ez viszonylag normális nem? Na mindegy.
Köszöntem Perrie-nek, Daniellnek, és Taylornak (aki megjegyzem, nem volt valami szimpi), majd a srácoknak, Zaynnek, Liamnek, Harrynek... És végül odamentem Niallhez, aki már betolt 4 (!!!) szendvicset a köszönés óta.xD
Kicsit beszélgettünk, és kezdett összemelegedni a társaság, amikor Harry szólalt meg.
- Csinálljunk valamit! - jelentette ki.
- Szuper! Mondjuk, hogy ki bírja a legtöbb kaját megenni 2 perc alatt? - alkudozott Niall.
- Niall, képzeld el, hogy ezt játsszottuk, és te nyertél, jó? - mosolygott Louis. Niall elkezdett merengni a távolba, mintha tényleg elképzelné. Fél perc múlva abba hagyta a hunyorgást, és egy elégedett nyögés hagyta el a száját.
- Haver, ilyenkor komolyan mondom, nagyon ilyesztő vagy! - mondta Zayn.
- Ezért nincs neked barátnőd! - hülyült Liam, és egy puszit nyomott Danielle arcára.
- Üvegezzünk! - szólalt meg Taylor.
- Jól van, de tudd meg, hogy megszivatunk rendesen! - mondta Niall, és azt hiszem rendbejött a szeme. :D
Betódultunk a nappaliba, és hoztam egy üveget.
Taylor pörgetett először, mivel ő volt az ötletgazda, és Liamnél állt meg az üveg.
- Felelsz, vagy mersz? - kérdezte Taylor.
- Felelek. - mondta büszkén.
- Jól van. Kinek bámultad meg legutoljára a seggét? - kérdezte.
- Muszály őszintén? - mondta Liam, és azt hiszem olyan kérdés volt ez, amire nem mindenki akarta a választ.
- Csak úgy! - ráncolta a szemöldökét Taylor. (Marha idegesítő a csaj, pedig csak pár órája ismerem, szegény Harry)
- Hát jó. Betty
. - mondta őszintén.
- Anyám, szállj, le a csajomról haver! - mondta Lou fenyegetően.
- Jó, Taylor kérdezte.. Én csak válaszoltam.. - védekezett.
- Eddig nem jön be ez a játék. - mondtam kínosan.
- Nembaj, lesz ez még jobb is. - ölelt át Loui.
Liam pörgetett, és Louisra került a sor.
- Merek. - mondta vagányan.
- Okés.. Akkor vegyél le minden egyes körnél egy ruhadarabot magadról, és amikor teljesen pucér leszel, vedd fel Betty-t az öledbe, és fuss vele egy kört a ház körül! - mondta Liam, de nem tudott rendesen beszélni, mert már előre nevetett.
- Basszus de hülye vagy! Hogy ez miért nem nekem jutott eszembe!! - mondta Harry perverzen.
- Miért mindig én vagyok az áldozat?! - mondtam szomorú hangon. - Az nem jelent semmit, hogy én elvileg beteg vagyok? - kérdeztem, hátha kibújhatok a dolog alól.
- Nem, ugyan is aki beteg, az ne bulizzon! - mondta okoskodó hangon Perrie. De gonosz :c
- Na ez vicces lesz. - mondta Niall.
- Louis pörgetett, és Niallre került a sor.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte Lou.
- Merek! De ne ilyen hülyeséget! - mondta.
- Egyél meg 3db gumimacit Taylor köldökéből! - mondta Louis gonoszan. Muhahahahaaaa ezt visszakapja a kis ötletgazda :D
- Csak ennyit tudtok?! Simááán! - mondta lazán Niall.
- Fujj, de undik vagytok! - nyávogott Taylor.
- A te ötleted volt édes. - mondta Harry.
Így hát megtörtént a dolog. Louis elővette a gumimacikat, és 3db-ot rakott Taylor köldökébe.xD
- De hé! Colásat rakj, mert azt szeretem a legjobban! - mondta Niall..xDDD
- Jól van, megkapod a barna macikat. - mondta Louis, és szakadt a nevetéstől.
Miután megtörtént a dolog, Louis levette a pólóját, az előző köri tartozása miatt.
Niall pörgetett, és Perrie-re mutatott az üveg.
- Felelek! - mondta nyuszisan az előző köri történések után.
- Milyen színű melltartó van rajtad? - csillogott Niall szeme.
- Haver, ehhez semmi közöd! - keménykedett Zayn.
- Őmm.. Zayn, nézd meg légyszi, nem emlékszem. - mondta Perrie.
Ezzel Perrie, és Zayn felálltak, és átmentek a fürdőbe. Kb. 15 perc múlva jöttek vissza, amikor mi nagyban nevettünk valamin.
- Na mivan, színvak vagy, vagy volt elég hely lenyomni egy kört a fürdőben ennyi idő alatt? - kérdezte Harry, és Taylor oldalba vágta.
- Pssssssssssssszt. Bunkóó! - mondta Taylor.
- Nyugi drága. - csitította le Harry.
- Szóval lila van rajtam. - mondta Perrie, és elsőre nem tudtuk, hogy ezt most mire mondja, aztán rájöttünk, hogy a melltartóra érti. (Uppsz:D)
Louis levette a gatyáját, és már csak egy alsó volt rajta.
- A kövi körben kicsit utazunk, jó baby? - készített fel Louis.
- Alig várom. - mondtam tettetett lelkesedéssel.
Perrie pörgetett, és Harryre került a sor.
- Merek! Én kemény macsóó vagyok! - mondta hősiesen.
- Oké, akkor ha ilyen macsó vagy, cserélj ruhát a kertben lévő kertitörpével! - kacsintott Perrie Harryre. :D
- Na azt már nem! Kiszállok! - mondta durcisan Harry.
- Nemááár. - mondta Zayn.
- Demáááár! Ez nem igazság! Biztos csaltok! - mondta. Mindenki szakadt a nevetéstől, Harry durcia pedig egyre enyhült. A végén már ő is nevetett.
- Hát akkor nincs más hátra, eljött Betty és Louis ideje! - mondta szomorúságot játszva Danielle.
Louis ledobta az alsóját, és komolyan az ölébe vett. Kinyitotta az ajtót, és full pucéran körberohant velem a ház körül. Hát szerintem nem normális! És akkor még Harry sértődött be a ruhacserére! Ehhez képest az nem is volt semmi se.
Amikor visszamentünk a házba Louis felöltözött, és leültünk egy nagy adag tál popcornnal a tévé elé. Pont mind elfértünk.
Harry ölében Taylor ült, Zayn és Perrie egymás mellett ültek. Liam és Danielle a pultnál ültek, de onnan is látták a filmet. Én és Louis is a kanapén ültünk, Niall pedig egy ember nagyságának megfelelő méretű chipses zacskóval ült le.
Louis berakott valami horror maratont, ami 10 órás eredetileg. Hajnali 3 körül már mindenki bealudt a TV előtt..:)
