NEW BLOG!

jcmb-iwasjustaverage.blogspot.hu

Sziasztok! Rengeteg kihagyással, de visszatértem. Ezzel a történettel én már sajnos nem tudok mit kezdeni, de elkezdtem egy újat, és egészen a szívemhez nőtt. Ha gondoljátok, nézzetek be! :)

2. fejezet: 15. rész - A "kis" incidens

Sziasztok! Annyira jó lett a Best Song Ever, nem? Annyira tetszik! 

Na és Harry... Annyira szexi abban a klipben.. Legszívesebben letépném róla az inget:$$ Na de mindegy. Nem húzom az időt, itt van az új rész:D
I hope you like it!:D♥

A jó dolognak azonban hamar vége lett, ugyan is Taylor lépett be az öltözőbe...
- Hazzikááám. Gyere közös képet csinálni velem a sajtó előtt! - nyávogta, majd nem törődve azzal, hogy éppen ott voltam, és hogy beszélgettünk, kihúzta magával Harryt a helyiségből.
- EZ MEG MI VOLT?! - kérdeztem idegbajosan.

***

Elképedve álltam a becsukott ajtó előtt, amin az imént Taylor kihúzta Harryt. 
- Mégis mit képzel magáról ez a k*rva?! - kérdeztem magamtól, de helyette Louis válaszolt. 
- Kiborít téged, hírneve van, és kihasználja, hogy Harry nem tehet semmit sem. - sorolta.
- De ez.. Ez annyira.. Felháborító!!! - ordítoztam.
- Hé Betty! tudod mi szokott engem jobb kedvre deríteni? - kérdezte Niall óvatosan, mert azt hiszem, azt hitte, hogy mindjárt felrobbanok.
- Mit... - mondtam idegesen.
- Eszek egy dupla sonkás-sajtos szendvicset. Haaa akarod, akkor megcsinálom neked... - próbálkozott Niall. Édes volt, hogy segíteni akart, de ennek most nem volt itt az ideje.
- Édes vagy, de köszönöm nem kérek. - mondtam. Niall csak legyintett, olyan "jólvan akkor megcsinálom magamnak" arckifejezéssel, majd egy határozott mozdulattal a tükörhöz léptem, és megpillantottam magamat. Egy nagy sóhaj után kiléptem az öltözőből, és a koncert utáni buli felé tartottam. 
Hamar észrevettem a "gerlepárt". Harry próbált jó pofát vágni ahhoz, hogy Taylorral kell pózolnia, de nem sok sikerrel. 
A svédasztalhoz vettem az irányt, ahonnan egy tál sushit vettem el. 
A fotósok felé indultam, majd mikor befejezték Harryék a fotózkodást, odamentem Taylorhoz. 
- Sziaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa. - raktam ki egy múmosolyt a számra, majd Taylor szemébe néztem.
- Sziamia. - mondta, és ugyan az az álszent tekintet ült ki az arcára, mint nekem.

 Harry értetlenül kapkodta köztünk a fejét.
- Annyira örülök, hogy ismét együtt vagytok Harryvel. Legyetek naggyon boldogok. - mondtam.
- Jajj kösszi csajsziii. - vinnyogott.
- Igazán nincs mit! - mondtam, majd előkaptam az eddig a hátam mögött tartott sushi tálat, és egy laza mozdulattal kihúztam Taylor ruhájának az elejét, és a melltartójába öntöttem.
- Mi a... Ezt még is hogyan képzelted? - kérdezte.
- Pont így! - mutattam rá, majd rákacsintottam Harryre. Azt hiszem tetszett neki a dolog.
- Ha te így, akkor én is! - mondta, és a kezében tartott pezsgőt a nadrágomra öntötte, mintha "bepisiltem volna". 
- Mondd, hány évesnek érezed magadat? De tudod mit? Nem is érdekel. Nekem ez nem ér ennyit. Pussszi. - mondtam, majd egy ilyen fej után: 

megcsókoltam Harryt, aki visszacsókolt. Taylor elképedve állt, tátott szájjal, én pedig kézen fogva elhagytam a helyszínt Harryvel.
- Szép alakítás volt! - mondta Hazza.
- Úú, köszike. - mondtam. 
- Mit szólnál, hogyha... Szóval... Hazamegyünk, és csak te meg én... Csinálhatnánk valamit... - harapta be a száját.
- Meglátjuk... - húzogattam a szemöldökömet. 

***

Éppen Harry szobájában voltunk. Harry átölelt, én pedig a mellkasán feküdtem. 
- Annyira szeretlek! - mondta, majd megfordultunk, és most ő feküdt rajtam.
- Én is. - mondtam. - Örökkön-örökké, Tayloron keresztül. - mosolyogtam, majd Harry elröhögte magát.
- Nem normális a csaj... - mosolygott. 
- De akkor miért voltatok együtt? - kérdeztem.
- Még mindig együtt vagyunk. - mondta ki.
- Mi? - kérdeztem, majd ellöktem magamtól, és felültem az ágyon. - Együtt vagytok?! - kérdeztem felháborodottan, majd megcsörrent a telefonom.
- Majd én. - mondta, majd odaadtam nekem a Blackberrymet, de közben elolvasta a zaklatóm nevét. - Zack? Ki az a Zack? - kérdezte, majd fürkészően nézett rám a válaszra várva.

2. fejezet: 14. rész - Örökké

- Khmm.. Elnézést.. - lépett be Tom a szobába. - Vendéged érkezett... - nézett rám. Ő volt az. Teljes életnagyságban.

-Betty szemszöge-

Amikor Harry leblokkolt a színpadon, csak magamat tudtam okolni. A pánikomat növelte az is, hogy levezették a színpadról a biztonsági őrök, és elvileg orvoshoz vitték.
A tömeg így is utat engedett nekem, így a táblámmal a kezemben törtem fel a színpadra, nem törődve a biztonsági őrökkel, mert mindegyiknek azt mondtam, hogy miattam lett rosszul Harry, beszélnem kell vele. Így engedtek, és egészen az orvosi szobáig futottam. Ott Tommal futottam össze, így ő bekísért Hazzához.
- Vendéged érkezett. - szólt be Tom Harrynek, majd magunkra (és az orvosra) hagyott bennünket.
- Egy pillanatot kérnék! - tette fel erélyesen a mutatóujját az orvos, én pedig egy "én rohadjak meg" nézéssel csöndben maradtam.
- Tehát. - kezdte az orvos. - Valószínűleg egy kisebb sokkot kapott uram. - magázta le a nála fiatalabb Harryt (?). - Történt esetleg olyan dolog, ami megviselhette önt a mai nap során? Kérem próbálja valahogy elmondani.
Harry egy óvatos pillantást tett felém.
- Áhá! Szóval innen ered a probléma gyökere. Hölgyem. A beteg egészsége érdekében kérem távozzon a helyiségből. - mondta az orvos, akit szívesen fejbe rúgtam volna.
- Már ne is haragudjon, de.. - mondtam, de nem tudtam folytatni, mert belevágott a szavamba.
- Viszlát. - mondta, majd kitessékelt (?).
Nem volt kedvem egy újabb emberrel vitába keveredni, ezért leültem a szoba ajtaja elé, és vártam...

-Harry szemszöge-

- Szóljon neki kérem, hogy jöjjön vissza! - kértem az orvost.
- Ki ő? - kérdezte.
- A ba... A volt barátnőm. N-nagyon szeretem. És látni akarom! - mondtam határozottan. 
- Biztosan ezt akarja? - kérdezte, majd elolvastam a névtábláját. Cody.
- Igen. Szükségem van rá. Lehet hogy én szakítottam vele, és rengeteg bajon-gondon túl lettünk... De most érzem, hogy együtt kell lennünk! Érezni akarom, birtokolni akarom őt! Kell nekem... Mert. Mert szeretem... - öntöttem ki a szívemet.
Cody sóhajtott egyet, majd leült az ágyam szélére.
- Van úgy, hogy két embernek szét kell válnia, hogy rájöjjenek: szükségük van egymásra. És ez egy nagyon igaz bölcsesség. - mondta Cody, majd felállt, és beengedte Bettyt.
Betty bizonytalanul lépett be. A kezében lévő plakátot lerakta az egyik székbe, majd rám nézett, és... sírva fakadt.

- Doki... Kimehet, azt hiszem már sokkal jobban vagyok. - mondta Harry, majd felállt.
- Hé. Ne sírj! - nyugtatgattam.

-Betty szemszöge- 

- Hé. Ne sírj. - nyugtatgatott Harry, miközben felállt. Vaskos ujjaival letörölte az arcomról lefolyó könnycseppeket. Egy mély levegőt vettem, majd belekezdtem a mondandómba.
- Igen. Hiányzol. Hiányzol, mert rengeteg volt a félreértés, én szeretlek. Szeretlek. Szeretem a hülyeségeid, a néhai kisfiús pillanataid, a bánatos, a jókedvű, Harryt. A csókod, az ölelésed, a puszidat. Mindenestül szeretlek tiszta szívemből. Nem inogtál volna meg, ha te sem szeretnél, csak fele ennyire. Történnie kellet valaminek ezen a napon, hogy mind a ketten rájöttünk arra, hogy hiányzunk egymásnak. Hiányzik a másik... Harry.. Én tiszta szívemből szeretlek. Örökké.! - fejeztem be, majd ismét elsírtam magamat. - Én nem tudok mást mondani, csak hogy nagyon szer... - mondtam, de befejezés helyett ajkait az enyéimre helyezte, és megcsókolt. Újra. És újra és újra. 
- Ugye tudod, hogy soha többet nem engedlek el? - kérdezte Harry mélyen a szemembe nézve, és ismét csókolóztunk. Beletúrtam a hajába, és átöleltem. 
- Örökké szeretlek, és szeretni foglak!. - mondtam. 

*A koncert után az öltözőben*

- Megtennétek, hogy nem előttem osztjátok meg egymással az évi nyáltermeléseteket? - kérdezte mosolyogva Lou, és azt hiszem örült annak, hogy végre boldog vagyok.
- Sajnálom, de túl rövid az élet ahhoz, hogy feleslegesen vesszenek el akár percek is. - mondta Harry.
- És akkor inkább kiszáradásik folyatod a nyáladat? - kérdezett vissza Lou. 
- Érte bármit! - mosolygott rám.
A jó dolognak azonban hamar vége lett, ugyan is Taylor lépett be az öltözőbe...
- Hazzikááám. Gyere közös képet csinálni velem a sajtó előtt! - nyávogta, majd nem törődve azzal, hogy éppen ott voltam, és hogy beszélgettünk, kihúzta magával Harryt a helyiségből.
- EZ MEG MI VOLT?! - kérdeztem idegbajosan.

2. fejezet: 13. rész - Ő az?!

Hey guys! :D Kaptunk egy fejlécet #Vitéz Rékától:) Itt is nagyon szépen köszönöm:))
Itt van az új rész:))

Lelkesen készültem a Washingtoni koncertre.Tudtam, hogy ez az utolsó esélyem.Amikor Harry utoljára megcsókolt, tudtam, hogy ő is akarta. Én is hiányoztam neki, és ő is hiányzott nekem. De akkor miért van a képben Taylor? Miért?!
Talán nem ő hiányzik, hanem az az érzés, amit éreztem, mikor még együtt voltunk.
A délelőtt folyamán készítettem egy táblát, amit ilyenkor a rajongók szoktak.
Ez állt rajta: ,,I need u."
Miután lassan indulnom kellett, felvettem ezt,

és elvitettem magamat a nagyival a helyszínre.
Amikor megérkeztem, már rengetegen voltak az arénában. Mire előre jutottam, elég sok directionerrel összevesztem.:D
Fontos volt, hogy a fiúk lássák a táblámat.

-Harry szemszöge-

- 10 perc múlva kezdünk! - nyomott a kezembe egy ásványvizet a színfalak mögött az egyik kisegítő.
- Kösz. - mondtam, majd beleittam a vizembe. Tiszta ideg voltam. Éreztem, hogy valami történni fog. Csak azt még nem tudtam, hogy mi.
- Jól vagy, haver? - kérdezte Lou, bár tisztában volt vele, hogy nem.
- Persze. - sóhajtottam. Belekortyintottam még egyet a vizembe, majd visszapasszoltam a kisegítőnek.
Lassan letelt az a tíz perc, majd a színpadra kellett lépnünk.
- Hajrá. - mondta Niall, majd lepacsiztunk, és kiléptünk a színpadra.
A közönség őrjöngött, minden lány sikítani kezdett, ahogyan meglátott minket. Volt aki sírt, és volt olyan is, (például a kísérő szülők, bátyák) akit nem igazán érdekelt a koncert.
A directionerek az egyik legcsodálatosabb emberek a világon. Feltétel nélkül szeretnek minket. Directionernek lenni nem az, hogy mindent tudnak rólunk, és minden cuccuk 1D-s, hanem hogy elfogadnak minket olyannak amilyenek vagyunk. És ők pontosan ezt teszik. Szeretnek minket. Nélkülük nem tartanánk ott, ahol most.
Ahogy felcsendült a Kiss you zenéje, és Zayn elkezdte énekelni a dalt, kicsit megvizsgáltam a közönséget.
Mindig ezt teszem. Vannak nagyon szép lányok, vannak idősek és egész fiatalok. Mind-mind értünk jöttek ide, és költöttek ennyi pénzt a koncertjegyre. Legszívesebben néha ingyen osztogatnám a jegyeket. Legszívesebben nem kérnénk érte pénzt, hisz tudjuk, hogy minden directioner álma, hogy találkozhasson velünk. Bárcsak megtehetnénk, hogy nem kéne semmit sem kérni a jegyért cserébe. Mindenkinek ingyen örömet szerezhessünk. De sajnos valamiből nekünk is meg kell élnünk, és ezt ők is tudják. Elfogadott tény.
Miközben a rajongókat bámultam, észre sem vettem, hogy már el is énekeltük az első dalt. A Gotta be you következett. Amikor éppen nem én énekeltem, elkezdtem olvasni a rajongók által rajzolt, irkált táblákat.
A szemeimmel először gyorsan átsuhantam az összes táblán, majd újra kezdtem, és mindegyiket egyesével megvizsgáltam. Fogalmam sincs, hogy a fiúk szoktak e ilyet csinálni. Vagy úgy általában csak kicsit gondolkodni a rajongókon.
Sok rajongótól hallottam már, hogy hiába csinál ilyen táblát, biztos, hogy rá sem nézünk. Pedig igen. Ezek a legkedvesebb tárgyak számainkra. Minden egyes táblás megnéztem tetőtől talpig, amikor megakadt egyen a szemem.
"I need you" - ez állt rajta. Már a Little things-t énekeltük. Megvizsgáltam a táblát, majd rápillantottam a személyre, aki tartotta. Tudtam. Éreztem, hogy itt lesz.
Az első szólóm következett, de egy szó nem jött ki a torkomon. Megtorpantam. Csak álltam, és folyamatosan őt néztem. Őt. a nagy Őt. Aki most is itt volt. Mindig is szeretett, és én is szerettem őt. Most is szeretem. Egy könnycsepp gördült le az arcomon, amikor Liam észhez tért, és elkezdte énekelni a részemet.
A rajongók kétségbeesetten néztek rám. Nem tudták, hogy mi bajom van.
Amikor észrevették, hogy kit nézek, félreálltak, és szinte egy egyenes út vezetett Betty felé. Már minden rajongó tudta, hogy őt nézem, miatta nem éneklek.
Az egyik segítő jött fel a színpadra, majd levezetett onnan. Egy sötét szobába vittek, gondolom az orvosiba.
- Minden rendben, Mr. Styles? - kérdezte a doki. Nem tudtam megszólalni. Fogalmam sincs, miért, de nem tudtam megszólalni. Egy hang nem jött ki a torkomon. De nem úgy, mintha begyulladt volna a torkom és fájna, vagy elment volna a hangom. Ez valami más volt.
- Hozzanak egy pohár vizet a fiúnak. - mondta a doki, én pedig örültem, hogy érti, hogy mire van most szükségem. - Mr. Styles. Ha érti, hogy mit mondok, akkor pislogjon kettőt! - mondta, én pedig teljesítettem a kérését.
- Khmm.. Elnézést.. - lépett be Tom a szobába. - Vendéged érkezett... - nézett rám. Ő volt az. Teljes életnagyságban.

Tudom, hogy köcsög 
vagyok, hogy itt hagyom abba, de komizni éééér, és annál hamarabb hozom a kövit:$ Pusszantáááás: Bogiiiiiiiiii

2. fejezet: 12. rész - Nem tudom elfelejteni

Sziasztok! Remélem ennyi idő után is örömmel fogjátok olvasni az írásaimat. Telt az idő, és vele együtt én is változtam... Egyre érettebb lettem, többször is szerelmes, és hála a sok fanfictiönnek, perverzebb is ;))
Újult erővel adom át nektek a munkámat, amit mostantól rendszeresen meg is fogok tenni. Na, de nem is húzom az időt.. Jó olvasást! :) Írjatok komit! Érdekel, hogy ennyi idő után is működik-e még az irományom keresettsége :)

Az utcákat jártam, és végig Harryn járt a fejem. Annyira szeretem! És mégsem lehet az enyém.
De valahogy nem tudom megérteni a viselkedését. Miért tudatja velem ennyire, hogy szeret?
Elhatároztam, hogy egy cseppet sem szabad szomorkodnom! Most nem. Nem lehet. Így hát megkerestem Zacket a nem túl sikeres első randink után, és adott egy második esélyt. 
A közeli moziban találkoztunk, és egy horrorfilmet néztünk meg. A filmre nem nagyon tudtam figyelni, egész idő alatt azon kattogott az agyam, hogy mégis mi a fenét keresek én itt... Vajon mit csinálhat most Harry? Ő is rám gondol? Vagy gondolt?
Állj. Nem szabad rá gondolnom. Éppen el akarom felejteni. 
A gondolataimat az zavarta meg, hogy Zack rátette a kezét az enyéimre, és így néztük tovább a filmet. 
*A film végén a moziterem előtt*
- Nagyon jól éreztem magamat. - nézett a szemembe Zack. Közelebb hajolt hozzám, és én csak ennyit tudtam mondani:
- Én is. - mondtam félénken, majd még közelebb hajolt, és megcsókolt. Kezei a derekam köré fonta és mélyen a szemembe nézett:
- Ezt meg kell ismételni. 
- Mindenképp. - mondtam, majd kicsit ellöktem magamtól. - Holnap? - kérdeztem.
- Majd hívlak. - mondta, majd egy puszival való elköszönés után elindultam haza.
Nem éreztem semmit. Semmi bizsergető érzés, vagy lepkék a gyomromban. Mint Harrynél. 
Csak Rá tudtam gondolni, és hogy mikor láthatom újra. Átverem ezt a fiút... Nem érdemli meg.
Lassan sétáltam az új otthonom felé, (nagyihoz) és azon gondolkoztam, hogyan tovább.

*Másnap*

-Harry szemszöge-

Amióta Betty elment, csak rajta jár az eszem. Csak rá tudok gondolni. Megszűnik a külvilág. Életemben nem voltam még ilyen szerelmes.
Viszont ott van Taylor. A sajtó miatt járunk, és alig tudom elviselni. 
Holnap egy újabb koncert. Egy újabb alkalom arra, hogy Taylorka produkálhassa magát a sajtónak. Lassan már azon vagyok, hogy inkább szakítok vele, megint írhat egy számot, hogy mennyire csalódott megint, és kész, vége. Csakhogy ez nem így megy. Tom szerint is ártana a karrierünknek, ha most szakítanék vele. Csakhogy én már nem bírom. Elfogyott a türelmem. 

-Betty szemszöge-

Ismét eljött a találkozó ideje. Felvettem ezt,

majd elindultam a  parkba.
Egy piknikes randi következett. Zack megterítve várt engem az egyik fűzfa alatt.
- Szia! - köszöntött, és egy puszit nyomott az arcomra. 
- Szia. - mondtam. 
Egy kicsit beszélgettünk, majd láttam rajta, hogy valami baj van.
- Mi a baj? - kérdeztem. 
- Á semmi. Csak most nem mennek jól a dolgok. Felajánlották, hogy szerepeljek egy sorozatban, de a stylistunk kilépett. Nincsen stylistunk. - mondta.
- Hát.. Én nem tudom milyen útjai vannak annak, hogy valaki stylist legyen, de én rengeteg ideje foglalkozom a divattal, és rengeteg ruha összeállítás van a laptopomon. Ha gondolod, elkísérnélek egy forgatásra, és megmutatnám a rendezőnek.
- Ez nagyszerű ötlet! - lett kicsit jobb a kedve.
- Nekem úgy is kellene egy munka, hogy lefoglaljam magamat. Régen a Starbucksban dolgoztam - mutattam a pólómra - de felmondtam, mert.. - mondtam, és itt megakadtam.
- Mert? Folytasd! - mondta kíváncsian. 
Kissé ledermedtem. Most mondjam azt, hogy a One Directionnel éltem, feladtam a Londoni életemet, csak hogy velük lehessek, illetve két fiúval "kavartam", és végül rosszul sült el? És hogy nem tudom őket elfelejteni? És tulajdonképpen azért vagyok vele, hogy el tudjam őket felejteni? Na ezt ezért mégsem mondhattam...
- Mert bezárt, és nem kerestem másik munkahelyet. - hazudtam.
- Aha, értem, és mi az igazi ok? - kérdezte. Hupsz. Kicsit átlátott rajtam. - Ne egy színésznek próbálj hazudni, mert ráadásul még csak nem is megy! - mosolygott, majd megsimította a kezemet. - Mi történt? - kérdezte megint.
- Hát jó. - sóhajtottam. - Elköltöztem onnan. Valaki miatt. Valakik miatt. - javítottam ki a mondandómat, és reméltem, hogy ennyi infó elég lesz neki egyenlőre. Semmi kedvem belebonyolodni ebbe az egészbe megint.
- Értem. Nincs több kérdésem. - nézte a földet. - Hisz most az enyém vagy. 
Erre csak mosolyogtam egyet, majd egy kis beszédszünet után megszólalt.
- Holnap eltudnál jönni a forgatásra? És akkor beszélhetnénk Garyvel. Gary a főnököm.
- Ömm.. - gondolkoztam. - Holnap dolgom van. - mondtam. 
- Rendben, akkor majd hívlak.

*Később*

Hazafelé indultam a parkból, amikor ismét gondolkodni kezdtem. Holnap lesz egy koncert. El kell mennem. Bármit is mond a női büszkeségem, el kell mennem, és rendeznem kell a dolgaimat Harryvel. És Louissal.
Este még gyorsan csekkoltam a koncert helyét, idejét, és hogy hogyan tudok eljutni odáig, majd lassan lefeküdtem aludni.

Here again.

Sziasztok! Jó hír.. Csaknem 3 hónap után... Újra olvastam az egész blogomat, és arra jutottam, hogy folytatni fogom. A részekkel még nem tudom, hogy mikor fogok jelentkezni, de azt hiszem nem sokára. Remélem örültök.:D
Puuuusz: Bogi. 

Új blooog:D

Sziasztoook!
Hát mondtam, hogy nem válunk el sok időre!:)
Meg is van az új blogom, itt van a link: www.iwantyouharrystyles.blogspot.hu
Remélem tetszeni fog. A prológus már kinnt is van. :)

Szünet..

Sziasztook!
Tudom. Kicsit elhanyagoltam a blogot. Tudom, hogy megígértem, hogy nemsokára lesz új rész, de se ihletem, se időm nincsen... Rengeteg ötletem van, de ebben a blogban már nincsen helye. 
Úgyhogy egy kis szünetet tartok, amíg összeszedem magamat, és jó részeket tudok írni.
Az is lehet, hogy már nem fog több rész felkerülni.
De ha már itt nem is találkoznánk, mindenképpen értesítelek titeket, ha kész lesz az új blogom.
Nem vagyok a blogtörlés híve, így hagyom a blogomat, hadd szerezzek örömöt azoknak, akik még nem olvasták.
Rossz így elbúcsúzni, de egyenlőre nem tudom, hogy mit kezdjek a történettel. 
Sajnálom. Remélem megértitek :)
Köszönöm az eddigi olvasókat, a kommenteket, főleg Nellitől, és Rékától :) 
Sziasztok! :]♥

2. fejezet: 10. rész - "Narancslé", és a csók

Sziasztoook!. Ne haragudjatok, hogy csak most rakok ki részt, de meghalt a gépem, és csak telefonról tudok írni, ami lássuk be elég nehéz.:D
Ráadásul nagyon sok tanulnivalóm is van..:/
Na de ez mind mindegy, mert itt van az új rész.:DD
I hope U like it! :3

Nincs One Direction. Nincs Harry.
1 hónap telt el azóta, hogy szakítottunk Harryvel. És egy hét maradt a nyárból.
Próbáltam kikapcsolódni, de nélkülük minden unalmas volt.. Olyan semmilyen..
Jellemző, hogy még ilyenkor is csak rájuk tudok gondolni.. - gondoltam, miközben egyébként Zackkel ültem egy kávézóban.
Zack. Pár házzal odébb lakik tőlünk. Akkor ismertem meg, amikor 2 hét 'kuksolásaszobámban' után nagyi elküldött a parkba, mondván ismerkedjek meg valakivel, szerezzek barátokat, stb.
Zack a mai napra hívott el egy randira. És belementem.
Ki kell valahogy vernem a fejemből a fiúkat! Zackkel lesz a legkönnyebb.
- Úgy hiányoznak! - gondolkodtam hangosan.
- Parancsolsz? - kérdezte Zack.
- Mármint.. - gondolkoztam, és folytattam. - Olyan rossz, hogy már nincsen narancslé az étlapon. Annyira hiányoznak.. Azok az idők! Amikor még.. Volt narancslé. Igen.. - fejtettem ki életem legérdekesebb hazugságát.
- Igen.. Ez valóban nagyon nagy probléma.. - nézett rám furán Zack.
- Na de mindegy. Szóval mit is dolgozol? - kérdeztem.
- Színész vagyok. Mármint alakulóban van a színészi karrierem.
- Az.. Tök jó.
***
- Na, milyen volt a randi? - kérdezte nagyi, amikor beléptem a házba.
- Hazzaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa. - mondtan szomorúan, és egy könnycsepp gördült le az arcomon.
- Jajj kicsim, hívd fel őket, tudom, hogy hiányoznak.
- El sem tudod képzelni, mennyire. Tudod mit? Ma elmegyek hozzájuk!
- Na látod. Hajrá kicsim ez a beszéd!
És így is tettem. Délután elindultam a fiúk háza felé, és teljesen pánikba estem. Mi lesz ha meglátnak.. És elküldenek a p*csába?
Ilyen gondolatokkal kopogtam be az 1D házba, amikor Liam nyitott ajtót.
- Betty! Annyira hiányoztál! - mondta, majd azonnal felemelt, és kaptam egy puszit. - Gyere már be!
- Várj. Mi lenne, ha meglepnénk őket? - kérdeztem ravaszul, miközben egy örömkönny cseppent ki a szememből.
- Jó ötlet. - bólintott elismerően. - Niall! Te rendeltél pizzát? - ment be a házba, én pedig kinnt mardtam.
- Nem. De van pizza??? - hallatszott Niall hangja.
- Gyere már!
- Betty!!!!!!!!!!!!!!! - kiáltott Niall amikor meglátott, és olyan gyorsasággal futott felém, hogy  azt hittem, fellök. - hogyhogy ittvagy? Annyira örülök!
Közben a többi fiú is előkerült, kivéve Harry.
Mindenkinek köszöntem, majd amikor leültünk a nappaliba, a lépcső felől előbukkant Harry.
Az utolsó lépcsőfoknál megállt, és csak engem nézett. Én is csak őt néztem.
Gyönyörű szemeiben elvesztem, és a szerelem ismét előtört belőlem.
Még mindig egymást néztük, majd megöleltük egymást.
Bárcsak örökké tartott volna az a pillanat...
- Jó újra látni. - mondta.
Jó újra látni?! Ennyi? Ennyi amit ki tudott bökni?
De hisz mit is vártam? Hogy meglát, odarohan, megcsókol, felemel, és megpörget, majd jön a "soha nem eresztelek el!" és HappyEnd? Nem. Nekünk ez nem így van megírva.
Annyi mindent akartam neki mondani, de végül egy "Igen" - t mondtam.
"Jó újra látni." A göndör haját. A gyönyörű szemeit.
- Mi lenne, ha ma itt aludnál? - kérdezte Liam.
- Jó ötlet! - mondta Niall.
- Persze, oké.
Miután szétszéledtek a fiúk, és csak Liam maradt, elkezdtünk beszélgetni.
- Még mindig szereted, igaz? - kérdezte, mert látta rajtam.
- Igen...
- Nem tudjuk mi ütött Harrybe. A barátnője pedig egy agyrém.
- B..Barátnője? - kérdeztem, és a torkomban hirtelen megszorult a levegő.
- Taylor.. Visszafogadta. - mondta.
Itt már semmit sem mondtam. Liam mindent értett. Támogatóan átölelt, és pontosan tudta, hogy a némaságomból mennyi minden kiolvasható.
***
- Játsszunk felelsz vagy merszt! - mondta Niall.
- Jóó ötleeeeeet! Megyek, összeszedem a többieket. - mondta Zayn. 
Miután elkezdődött az üvegezés, már mindenki sorra került, csak Harry nem. Ekkor fordult felé az üveg.
- Merek! - mondta.
- Akkor.. Csókold meg Betty-t! - mondta Zayn, és büszke (?) volt az ötletére.
Segítségkérően Liamre néztem, aki csak bólogatott. (?)
- Betty. Feljönnél az emeletre? - kérdezte Harry.
- Aha.
- Ha nem akarod, nem csókollak meg. - mondta, amikor beléptünk a szobájába.
- Barátnőd van.
- Ha nem akarod, nem csókollak meg. - ismételte, és egy pimasz vigyort ejtett.
- Csak ha te is akarod. - mondtam.
Egy ideig álltunk egymással szemben és tartottuk a szemkontaktust, majd nem bírtam. Közelebb mentem hozzá, majd amikor 10cm távolság volt köztünk, ajkait az enyémre tapasztotta. A leghosszabb csókunk volt. Szenvedélyesebb, mint valaha.
Harry belemosolygott a csókunkba, mire szétváltak ajkaink.
- Hiányoztál. - mondta, én pedig egyre inkább azt éreztem, hogy ez nagyon nem helyes.

2. fejezet: 11. rész - Várj! Ittmaradnál egy kicsit?

Sziasztook!:D Itt is van az úúj rész.:D Kérlek titeket, hogy aki elolvasta, az írjon valami komit, hogy tudjam, jó-e a blog, hogy nem uncsi-e a történet..stb..
Köszii♥

- Hiányoztál. - mondta, én pedig egyre inkább azt éreztem, hogy ez nagyon nem helyes.

Egy ideig álltam a tekintetét, majd azt vettem észre, hogy ismét meg akar csókolni.
- Nem lehet. - mondtam, és elfordítottam a fejemet.
Harry kérdőn nézett rám.
- TE szakítottál velem. És barátnőd van. - mondtam, majd megfordultam, kimentem a szobájából, és lementem a fiúkhoz.
Az este folyamán filmeket néztünk, amin én bealudtam, így betakarva aludtam a nappaliban egyedül.
Kimentem inni a konyhába, majd felmentem a régi szobámba.
Kicsit körülnéztem, majd bedőltem az ágyamba, és mély álomba merültem.
*Harry szemszöge*
Elég késő lehetett, amikor dörögni kezdett az ég.
Tudtam, hogy esni fog. Azt is tudtam, hogy Betty fél a vihartól.
Lementem a nappaliba, ugyan is este a fiúkkal ott hagytuk Bettyt betakarva.
Nem volt ott.
Elindultam a szobája felé.
Bekopogjak? Vagy ne?
Azt hiszi szívből szeretem Taylort, pedig csak a média miatt vagyunk együtt. Rühellem a csajt.
Ezért is szakítottam Bettyvel. Hogy ne fájjon neki annyira.
De hogy lehettem ilyen barom? Hisz őt. Csak is őt szeretem.
Végül is bekopogtam a szobájába, majd mivel nem jött válasz, benyitottam.
*Betty szemszöge*
Az álmom nem tartott sokáig, mert egy hatalmas égdörgés vert fel. Nagyon félek a vihartól. Egy ideig meredtem magam elé. Most komolyan menyjek át Harryhez, mert félek?
Nem. Az nagyon gáz lenne. Csak kibírom ezt a pár órát...
A tanakodásomat Harry zavarta meg, ugyan is benyitott a szobámba.
- Hát te? - kérdeztem meglepődve.
- Tudom hogy félsz a vihartól.
- Á nem vészes. - mondtam egy alig feltűnő cüccögés kíséretében.
- Khmm.
- Na jó, egy kicsit. - mondtam, és Harry érdekesen nézett rám. - Jó, nagyon. - módosítottam a válaszom.
- Itt maradjak? - kérdezte, mintha csak olvasott volna a gondolataimban.
- Ááá.. Chh.. Nem kell, nem gáz. - mondtam.
- Hát jó. - mondta Harry, majd egy pimasz vigyor társaságában elhagyta a szobát.
Ismét dörgött az ég.  Végül félretetem a büszkeségemet, és Hazza után iramodtam.
- Várj! Ittmaradnál egy kicsit? - kérdeztem.
- Persze. - mondta, és a két szemével ismét rabul ejtett. - Édes vagy, amikor félsz. - jegyezte meg a szobámba menet.
***
Reggel a szobámban az ágyamon, Harry csupasz felsőtestén ébredtem. Gyorsan felkaptam a fejemet, amire ő is felkelt.
- Ugye mi.. Nem..? - kérdeztem, de nem voltam magamnál teljesen.
- Dehogy is! Hát nem emlékszel? - kérdezte.
- Mire kéne emlékeznem? - kérdeztem ártatlanul.
- Valószínűleg nagyon fáradt lehettél. Megkérted, hogy aludjunk, és maradjak veled bent, így hát melléd feküdtem. Ennyi. Nem több, nyugi.
- Óóó, oké. - mondtam furán.
Miután kellően magunkhoz tértünk, lementünk reggelizni, és szép lassan mindenki lekászálódott az étkezőbe (először természetesen Niall).
Végül összepakoltam a cuccaimat, és hazafelé indultam.
- Sziasztok fiúk! - mondtam, és a könnycsatornám aktiválódott.
- Héé, ne sírj! Majd találkozunk! - mondta Louis, és átölelt.
***
Az utcákat jártam, és végig Harryn járt a fejem. Annyira szeretem! És mégsem lehet az enyém.
De valahogy nem tudom megérteni a viselkedését. Miért tudatja velem ennyire, hogy szeret?

2. fejezet: 9. rész - New life.

Végre megérkeztünk a megszokott környezetbe. Ez a hét olyan lassan telt, mintha egy évig nem láthattam volna a fiúkat.
- Ne nagyon pakolj ki! Megyünk tovább Los Angeles-be.
- Hurrá. - mondtam nem túl lelkesen.
- Jajj, ne legyél már ilyen rossz kedvű! Majd kiengesztellek. - mondta Harry, majd miután alposan végigmért szemeivel, szóhoz jutottam.
- Felejtsd el. - mondtam nemes egyszerűséggel, amikor lehuppantam a kanapéra.
- Meddig fog még durcizni? - kérdezte Liam Harrytől, mintha itt sem lennék.
Nem volt kedvem veszekedni, ezért inkább felmentem a fürdőbe, és megigazítottam a sminkem.
Pár perccel később két ismerős kéz fonódott a derekam köré, majd szorosan átölelt.
- Hagyj békén.
- De most komolyan Betty! Meddig játszod még a sértődöttet? - nézett mélyen a szemeimbe.
Két gyönyörű szeme majdnem kizökkentett a szerepemből, de tartottam magamat a sértődött, durcás hangulatomhoz.
- Amíg fel nem fogjátok, hogy mennyire nagy dolgot titkoltatok el előlem. - mondtam, majd Harry sóhajtott egyet.
- Ne haragudj! - nézett rám boci szemekkel. - 1 hete nem láttalak! Legalább egy puszit had adjak! - kérlelt, majd a pusziból csók lett, amit most így utólag nem is bánok annyira.
*****
- Atya. Úr. Isten. - dobtam le a földre a bőröndömet, amikor az Los Angeles-i lakosztályba értünk.
- Tetszik? - kérdezte Niall, aki azt hiszem azt hitte, hogy a konyhában lévő svédasztalt dicsérem.
- Nagyon! Mármint a szoba. - mosolyogtam.
Amikor mindenki lecuccolt, Tom lépett be a szobánkba. (a fiúk menedzsere)
- Jól van fiúk. 10 perc és indulunk az arénába.
- Sok sikert! - mondtam, majd adtam Harrynek egy csókot.
- De hát te is jösz, nem? - kérdezte meglepetten.
- Hmm.. Lássuk csak.. Álljak végig egy 2 órás koncertet... Vaaaaaaaaaaaaaaaagy próbálljam ki  szálloda fürdőit kiengesztelés gyanánt? - mondtam, és tudtam, hogy nyert ügyem van. 
- Maradhatsz is ha akarsz.. - mondt Harry kicsit csalódott hangon.
- Hááát.. Akkooooooor.. Nem is tudom, mi legyen... MARADOK. -jelentettem ki mosolyogva, majd búcsút intettem a fiúknak.
Éppen egy szaunában ültem, amikor az újságok között ezt a cikket találtam.

"A kaliforniai One Direction koncerten több rajongó látta, hogy Harry Styles, és egy ismeretlen lány csókolóztak. A koncert során a lány többször is rányomult Harryre. Vajon mit fog szólni ehhez Harry elvileges jelenlegi barátnője?"
Nem akartam hinni ennek a cikknek, de kép is volt hozzá...

Annyira lesokkolódtam, hogy egy férfi vezetett ki a szanunából. Miután megbizonyosodott róla, hogy nincs komolyabb bajom, otthagyott, én pedig felmentem a lakosztályba. 
Hiper-szuper gyorsasággal pakoltam össze az összes cuccom, majd az újságot a cikknél Harry ágyára tettem.
- Te meg mit művelsz? - lépett be Harry a lakosztályba, és látta, hogy összepakoltam.
Én csak hozzávágtam az újságot, majd adtam egy kis időt, amíg végigolvassa.
- Ez hazugság! - mondta Harry.
- Ez elég egyértelmű.. - mondtam szomorú hangon.
- Ez nem igaz! Igen, valóban félreérthető  a kép, de hidd el, hogy ez nem így történt! - próbálta menteni a menthetetlent.
- Úgy látszik, nem illünk egymáshoz.. - mondtam, és elgondolkodtam azon a rengeteg félreértésen, amin keresztül mentünk, miközben a padlót pásztáztam.
- Betty! Minket az isten is egymásnak teremtett! Ne hagyd, hogy a firkászok tönkretegyenek mindent!
- Harry. Itt nem ez volt az első probléma. - mondtam, és tudtam, hogy ezzel lezárom a beszélgetésünket. Közelebb mentem hozzá, és átöleltem.
- Ne búcsúzgass! - mondta Harry, és egy könnycsepp gördült le az arcán.
- Sokat sírtam érted, de már nem fogok. Változtatnék rajta, de már nem tudok! 

Titkon mindig azt reméltem, hogy soha nem fog véget érni a kapcsolatom Harryvel. De valami belső hang azt sugallta, hogy de. És ez az a nap. Amikor vége mindennek...
Miután elköszöntem a fiúktól, egy taxit fogtam, aki a nagyiig vitt el. Az új életem itt fogom megkezdeni. Californiában. 
Nincs One Direction. Nincs Harry Styles...

2. fejezet: 8. rész - A szökés

-Mi? Én nem beszéltem vele semmi ilyet! VILÁGTURNÉ?! - kérdeztem és megszédült velem a világ.
- Betty. Anyád azt mondta, hogy haza kell velem jönnöd. Nincs vita. Akár beleegyeztél, akár nem. - jelentette ki nagyi, és azt hittem ott ájulok el.
- Betty már nagykorú. Nem dönthetnek helyette. - avatkozott be Harry is a vitába.
- Édes fiam.. Te pedig nem ütheted bele az orrod ebbe. - vágott vissza a nagyszülőm. Végül a teljes vita, és tiltakozás ellenére a nagyival kellett mennem. Nem számított az sem, hogy 5 fiú ellenkezett. Miután 'hazaértem', lehuppantam az újdonsült (hurrá) szobám ágyára, és mélyen a gondolataimba merültem. Világturné. Még is mikor akarták ezt elmondani nekem? Eddig is tudtam. Éreztem a levegőben, hogy valami nagyon nincs rendben. Szerettem volna Harrynek hinni, de éreztem hogy gáz van. Na de ekkora? Ez a turné akár fél évig is eltartgat. És igen. Ismét csalódnom kellett a szeretteimben...
~
Este van. Vagy már éjszaka? Egy cseppet sem érdekel. A szemem majd leragad, de egy percig sem tudnék aludni. A laptopommal az ölemben ültem az ágyamon, és facebookoztam, amikor egy beugró ablakra lettem fogyelmes.
Harry: Szia szerelmem! Ne aggódj! Kiszabadítunk! - írta Harry.
Én: Ezzel kicsit elkéstél.. Mondd, most már telefonon sincs pofád beszélni velem?!
Harry: Nézz rá a telefonodra. - írta, én pedig előkapartam a telómat a táskámból.
- Annyira szőke vagyok.. Legalább megnézhettem volna. - motyogtam magamban, amikor megláttam a 32 nem fogadott hívást.
Visszaültem a gépem elé.
Én: Upsz.
Harry: Már is hiányzol.
Én: Átvágtatok.
Harry: A saját érdekedben. - ìrta, és erre majd felrobbantam.
Én: Nem szoktam facebookon veszekedni. - írtam, majd kiléptem.
Egy perc múlva csörgött is a telefonom.
- Hagyj békén. - szóltam bele a telefonba, majd le is raktam.
A következő percben Liam hívott. Ez nem ér! Tudják, hogy Liamnek mindig felveszem..
- Szia Liam. - mondtam.
- Adom Harryt. - mondta köszönés nélkül.
- Ne, légyszi. - kértem.
- Miért nem akarsz beszélni vele?
- Nagyon rosszul esett, hogy nem mondtátok el.
- Betty, mennünk kell. Fél óra múlva kezdődik a koncert. - mondta Liam, majd lecsapta a telefont. Ezt nem tudtam, mire véljem, de végül ráhagytam.

*1 héttel később*

Az életem teljesen megváltozott. Harryék nélkül nem voltam teljes. Üres voltam.
Éppen az esőcseppeket szemléltem az ablakomon, amikor nagyi lépett be a szobámba.
- Nem akarsz reggelizni?
- Még nem. - mondtam olyan hangsúllyal, amivel azt jeleztem, hogy ha más nincs, kimehet a szobámból. Így vette az adást, és magamra hagyott.
Egész héten a koncerteket néztem, amiken nem lehetek ott. A szívem majd szétszakadt.
Elhatároztam, hogy a következő koncertre el fogok menni. Ami ma lesz.
Értesítettem Harryéket, és megígérték, hogy értem jönnek.
Miután nagyi lelépett a piacra, leadtam a drótot, és értem jöttek a fiúk.
- Annyira hiányoztál! - mondta Harry, és egy csókot akart adni, de elfordítottam a fejemet.
- Majd később. Most vigyeteket el innen! - dobtam be a bőröndöm a kocsiba, majd én is beszálltam.

2. fejezet: 7. rész - California

Sziasztoook! Bocsánat, hogy ilyen nagyonnagyonnagyon rövid lett, de a lényegnél akartam abbahagyni..:D
De holnap hozom is az új részt.!♥

Azt hittem jó dolog lesz ismét Californiában lenni. Hát tévedtem.
Reggel a turnébuszon ébredtem. Na igen. Hajnali 4 óta úton vagyunk. Az alvó társaságra pillantottam, majd az órámra. Reggel 8. Tehát 4 órája már úton vagyunk.
Elsétáltam a turnébusz elejébe, (volt vagy 15 mp) hogy köszönjek a sofőrnek. Majd leültem az egyik fotelra, ami előtt egy tévé volt.
Egy ideig azt bámultam, majd azon vettem észre magam, hogy 5 fiú bámul.
- Mi a sz*r? Ti az előbb még aludtatok. - döbbentem le.
- Pontosan mikor is volt az az előbb? - kérdezte Louis gúnyosan.
- Olyan 8 körül? - néztem a sofőrre, és mint kiderült, füllhalgató van rajta. Aha. Szóval ezért nem köszönt vissza reggel. Mindegy..
- 10 óra van. Vagy is 1 óra, és ottvagyunk. - mondta Harry két róreggeltpuszi között.
- Klassz. - mondtam. 
Amikor megérkeztünk Californiába, a fiúkkal rögtön a próbára mentünk.
- Itt fogtok próbálni? - kérdeztem meglepetten.
- Ja. Ez a kávézó tökéletes a hangpróbára. A galériát kibéreltük, úgyhogy ott fogunk próbálni. Ott azt hiszem van egy kis színpad is. - magyarázta Harry. 
- Á értem 
A próba már nagyban zajlott, a fiúk éppen a Back for you-t énekelték, amikor egy ismerős személy lépett fel a galériára.
- N-nagyi? - kérdeztem akadozva.
- Hát nem is örülsz nekem? - kérdezte nagyi, és átölelt.
- De! Csak nem számítottam rá, hogy összefutunk! - mondtam.
- Hogyhogy nem számítottál? - kérdezte nagyi ledöbbenve. Nem értettem miért csodálkozott. Egyáltalán honnan tudta, hogy itt talál? 
- Nem hittem volna, hogy összefutunk! Micsoda véletlen! - mondtam mosolyogva. - Ó, bemutatom a fiúkat! - mondtam, miután vége lett a számnak. - Ő itt Harry, Zayn, Niall, Liam, és Louis. - mutogattam a fiúkra egyenként.
- Sziasztok! - üdvözölte őket. 
A fiúk integettek, és köszöntötték a mamámat.
- Na, akkor mehetünk? - kérdezte tőlem.
- Tessék? - kérdeztem vissza. Hogy mi?!
- Hát hozzám. Tudod. Amit anyáddal beszéltetek.
- Mivan? - kérdezte most már Harrry is.
- Anyád azt mondta, hogy megbeszéltétek, hogy amíg a fiúk világturnén vannak, addig nálunk fogsz lakni. - bökte ki.
- Mi? Én nem beszéltem vele semmi ilyet! VILÁGTURNÉ?! - kérdeztem, és megszédült velem a világ...

2. fejezet: 6. rész - A horgászat

A csendet Niall törte meg.
- Mi lenne, ha elmennénk horgászni? - dobta fel az ötletét, és mindenki elismerően bólintott.
- Jó ötlet, haver! - bólogatott Louis. - Amúgy is. Olyan régen kapcsolódtunk ki igazán.. És most a csajok sincsenek itt, így lehet rosszalkodni.
- Khmmm.. Szerinted én mi a fészkes fenéért maradtam veletek? - néztem rá sértetten, és a kezeimet keresztbe tettem.
- Hogy öö.. Izzé..
- Na azért! - kacsintottam Louisra.
- No, akkor én összekészítem a horgászcuccot, Niall te gondoskodj a kajáról, Betty, te meg elmennél venni csalit a Tescoba, vagy bánom is én, hova? - kérdezte Zayn.
- Hé ez nem ér.. Miért nem jön velem valaki? - kérdeztem.
- Majd én megyek! - vállalta hősiesen Harry, de a többiek nem nagyon díjazták az ötletet.
- Na azt már nem! A gerlepárt nem engedhetjük! Se Louist, mert akkor egy tonna répával jöttök haza. - mondta Zayn.
- És Liammel mivan? - említettem az utolsó esélyemet.
- Azt azért te is belátod, hogy el kell legalább egy értelmes ember hozzánk. - vigyorgott Zayn.
- Akkor most egyedül kell menjek? - adtam elő a Hattyúk tavát, de nagyon úgy tűnt, hogy ez senkit nem hat meg annyira.
- Úgy tűnik.. - mondta Niall figyelmen kívül szenvedélyes színészkedésemet, amit talán Jennifer Aniston is megirigyelt volna. :)
Így hát kis időhúzással elindultam a Tescoba, és könnyedén megvettem a szükséges dolgokat.
Amikor a frissen vásárolt dolgokkal léptem ki a bevásárlóközpontból, szenvesültem azzal a ténnyel, hogy bár 2 éve megvan a jogsim, és rendszeresen használom, most sem sikerült megjegyeznem, hogy hova parkoltam. :$
Szánalmasan bénán vettem elő a BlackBerry-m, és tárcsáztam Liamet, aki a harmadik kicsöngés után fel is vette.
- Na mizu? Merre vagy?
- Szia Liam. Ööö.. Az a helyzet, hogy nem tudom hova parkoltam, így most nem tudom, hogy hol van a kocsi. - jelentettem ki, a vonal túloldalán pedig 5 fiú nevetését hallottam. - Hé! Ez nem vicces! Egy ez majd lehet, hogy veletek is meg fog történni! És akkor majd én fogok nevetni!
- Betty. Erre csak a nők képesek.. - mondta Louis.
- Na jó. Ha kinevettétek magatokat, akkor valaki eljöhetne segíteni.
- Várj! Fényképezd le, hogy mit látsz! - mondta Harry.
- Okké.. Akkor mindjárt elküldöm a képet.. - mondtam, majd leraktam a telefont, és lefényképeztem a látottakat.
- Betty. A kocsi ott van tőled 3 méterre.. Csak eltakarta az az ősz nő. - mondta nemes egyszerűséggel Liam, majd leraktam a telefont.
Végre sikerült hazaérnem, és az óra 10-et mutatott.
- Remek.. A legnagyobb melegre fogunk kiérni. - mondta Zayn.
- Így jár az, aki.egy csajt küld el vásárolni. - kuncogott Harry.
Amikor végre elindultunk a horgásztóhoz, már izgatott voltam.
- Fhú, ott egy jó hely! - mutatott az egyik stégre Niall, amikor kiszálltunk a kocsiból.

Kiszállás után a kiszemelt helyre telepedtünk le, azaz leterítettünk (8!!!) pokrócot.
- Hát akkor kezdjünk is neki! - mondta Liam, majd bedobta a vízbe az elő felszerelt pecabotot...
Már egy ideje horgászott Niall, Zayn, és Liam, amíg és Harry és Louis csak beszélgettünk, meg baromkodtunk.:D
- Haver, tedd magad hasznossá, és dobd be a vízbe az etetőt. - mondta Liam Harrynek.
- Oké. Biztos nem olyan nagy cucc. - mondta Harry, majd az etetőhöz nyúlt, és beleszórta a vízbe. - Fúj, most dzsuvás a kezem! - nyávogott.
- Mosd meg a tóban! - ordított rá Niall. - És maradj kussban! - mondta idegesen. Na igen. A bendős megszólalt. 
Harry leguggolt a tóhoz, és megmosta a kezét, miközben Louis a háta mögé surrant, és egy laza lökéssel a seggén keresztül belökte a vízbe.
- Te elmebeteg állat! Kib*szott hideg ez a víz! - ordította. 
- Cssssssssssssssssssss-ssssssssssssssssss! - mondta egyszerre a három horgászó fiú.
- Harry gyere már ki! Felzavarod a halakat te barom! - mondta Niall. És nem. Egy cseppet sem izgatta, hogy a haverja egy tóban van. Csak a halak nehogy elmenjenek.:D
Így hát a 3 fiú pisszeget, hogy maradjunk csendben, Louis annyira röhögött, hogy beleesett a nádasba, és Harry pedig sipákolt, hogy valaki húzza ki. 
-  Harry gyere már kiii! Ez nem vicces! - mondtam, és most már féltettem egy kicsit. 
- Húzz ki! Segíts! - mondta. Nem állt szándékomban segíteni, mert semmi kedvem csurom vizes lenni. De amikor már a 4. szomszédos horgász jött oda, hogy kussoljunk, (igen, szó szerint ezt mondták) muszály volt cselekednem, mint egyetlen megmaradt értelmes ember.
- Na gyere! - nyújtottam a kezemet, majd Harry megfogta, és berántott (!!!) magához.
- Harry! Teeeeeeeeeeeeeeeee.... - mondtam fenyegetően. 
- Ééééééééééééééén? - kérdezte kihívóan.
- Ezt még visszakapod! - mondtam.
- Jó! 
- Jó!
- Oké!
- Oké!
- Rendben!
- Rendben! - utánoztam határozott hangon.
Felálltam, és csurom vizesen totyogtam ki a vízből. (...)
- Hát, asszem' mi hazamegyünk átöltözni. - mondta Harry, amikor végre kikecmergett a vízből.
- Azért jó tudni, hogy egyedül is ki tudtál volna jönni a vízből.. - mondtam idegesen. - Nézd meg! Teljesen rám tapadt a ruhám! 
- Bizony.. - mondta Harry a hülye, de édes és kábító mosolyával, és szemei végigfutottak a tapadós ruha miatt kirajzolódó alakomon. 
Miután a legtöbb vizet kicsavartam a ruháimból, elindultunk a parkoló felé. Szerencse, hogy két kocsival jöttünk, mert így nem kell visszajönnünk erre a szaros helyre. Ajj.. Hülye Louis..:D
Amikor hazaértünk, egy közös fürdőt vettem Harryvel.
- Basszus! A szobánkban maradt a tusfürdőm! - mondtam, amikor már a vízben voltunk.
- Tessék itt van egy! - nyomott a kezembe egy tusfürdőt.
- De nekem olyan bőrápoló kell! Száraz a bőröm. - mondtam.
- Juuuuuuuuuuuuuj szháááraz a bhőőőrööööm. - utánzott Harry kislányos hangon, miközben ilyen fejet vágott:

- De ez nem jóóóó. - hisztiztem. - Kimegyek érte.
- Te tudod. De a fiúk már lehet, hogy visszaértek. - mondta Harry.
- Á, nem hiszem. Na mindjárt visszajövök. - másztam ki a meleg vízből, majd egy törölközőt tekertem magamra, és elmentem a szobánkig. Amikor megszereztem a tüsfürdőt, visszafele menet, a folyosó sarkán Zayn-be botlottam.
- Hoppáá! Előbb a hölgyeknek! - pirult el, majd miután alaposan megbámult, mutatott, hogy menyjek csak. 
Egyszer az életben megyek ki egy száll törülközőben. Akkor is tuti megkukkolnak. ._.
- Igazad volt.. - léptem be a fürdőbe, és visszabújtam a kádba a zsákmányommal. 
- Tessék? - kérdezte, mint ha nem hallotta volna.
- Igazad volt. - mondtam úgy, hogy összecsuktam a fogsoromat. - Hazajöttek. És természetesen belebotlottam Zaynbe. - mondtam.
Harry nem válaszolt semmit, csak egy mosollyal ajándékozott meg, amivel szerintem az volt a célja, hogy.. Megöljön... *-*

Bemutató videó

Nézd meg a YouTube-on: Betty's life with One Direction

Happy easter!

Sziasztoook.:D
Boldog húsvétot mibdenkiineeek.<3
#szeretemazolvasóimat.<3

2. fejezet: 5. rész - A vita

Sziasztook! Bocsi, hogy ilyen rövid lett ez a rész, de ha belevettem volna az egész napot, akkor nem tudtam volna kirakni, mert több idő lenne megírni.
Na, de jó olvasást! :)

- Tudom, hogy titkoltok előlem valamit.. - mondtam, és Harry sóhajtott egyet.
- Igazából tényleg nincs semmi. Csak ma elmennek a lányok. Mindenkire kihat valamennyire ez a hangulat. Gondolj bele.. 1 évig jóformán nem fogunk velük találkozni. - mondta.
- Talán igazad van. - mondtam, de éreztem, hogy valami stimmel.
- Na látod. - mondta, majd átölelt.
*
- Skacok, 10 perc múlva indulunk. - kopogott be Louis.
- Na! Milyen ügyesen tudsz te kopogni! - dicsérte meg Harry gúnyosan.
- Haver.. A ma látottak után... - mondta gonosz hangon.
- Ügyes vagy, majd veszek neked egy csomag répát. - mondta Harry.
- Tényleg? - csillant fel Lou szeme.
- Nem.
- Chh. - mondta Louis, majd elhagyta a helyszínt. (xd)
*
Válságos hangulatban köszöntem el Kate-éktől.
- Azért sajnálom, hogy nem tudtam elköszönni rendesen tőletek. - mondtam csalódottan.
- Nagyon fogsz hiányozni! És bármi is történjen, tarts ki.. - mondta figyelmen kívűl hagyva az előző mondatomat.
- Rendben.
Miután elköszöntünk a csajoktól, a könnyeimmel küszködve mentünk haza.
*
*
*
A lányok 1 hete mentek el. Azóta valamennyire oldódott a hangulat, a fiúk élvezik a függetlenséget, Niall pedig azt, hogy nincs egyedül 'csaj' nélkül.
- Na, mit csinálljunk ma? Holnap indulunk a Californiai koncertre, de ma még szabadnapon vagyunk. - mondta Niall.
- Beszélnem kéne anyáékkal.. - dobtam fel egy teljesen más témát. Tudtam, hogy ez kellemetlenűl érint mindenkit. Amikor elköltöztünk Amerikába, még nem voltam 18.

Pedig anno a megállapodás ( Igaz, akkor még Louissal voltam ) arról szólt, hogy ha 18 leszek, csak akkor mehetek el.
Ezen teljesen összevesztem anyáékkal, és azóta nem is beszéltem vele. Igen. Kb. 1,5 hónapja.
- Szerintem felesleges. - mondta Harry.
- Normális esetben nem tenném, de mégis csak Amerikában fogok utazgatni ide-oda. Legalább szólnom kéne nekik.
*
- Betty? - szólt bele a telefonba anya, Harry pedig lélegzet-visszafolytva hallgatta a beszélgetésünket.
- Szia anya. - mondtam ideges hangon.
- Nem jelentkeztél..
- Igen, ezt jól látod. Csak gondoltam szólok, hogy a fiúknak holnaptól kezdődik az amerikai turnéjuk. És velük megyek.
- Mi? Nem! Betty nem mehetsz el! Azonnal gyere haza!
- Nem! - mondtam.
- Holnap hazautazol. Nem engedem, hogy Amerikában flangálj egyedül. - mondta okoskodóan.
- Nem egyedül leszek! A fiúkkal megyek.. Testőrrel, menedzserrel. Anyu ők a One Direction. Gondolod hogy hatan nekivágunk Amerikának? - vontam kérdőre.
- Ők még kisfiúk! Nem bízhatod rájuk az életed! Hazajössz szépen! Nincs vita! - osztott ki. Nem hiszem el, hogy a saját anyám nem bízik bennem. Mindig is felelősségtudatos voltam..
- Eszem ágában sincs hazamenni! - nevettem fel. - Sajnálom, hogy nem értesz meg! - mondtam sírós hangon, majd kinyomtam a telefonomat.
- Büszke vagyok rád! - mondta Harry, majd átölelt.
- Olyan, mintha nem tudnék kibe támaszkodni. A szüleim kiutáltak.. - mondtam.
- Hé! Ránk mindig támaszkodhatsz! - mondta Louis.

Erre csak mosolyogtam egyet. A csendet Niall törte meg. 

- Mi lenne, ha elmennénk horgászni? - dobta fel az ötletét, és mindenki elismerően bólintott.


Remélem tetszett ez a rész. Légyszi lájkoljátok a Facebook - oldalamat is! :)
Köszönöööm.♥

https://www.facebook.com/ODF4ever 

2. fejezet: 4. rész - A kopogás fogalma

Egy hír: Nagyon gratulálok Zaynnek, és Harrynek :)
Zayn Malik 2013 legjobban öltözött férfija

A 2012-es év legstílusosabb pasija a One Direction szívtiprója, Harry Styles volt, idén azonban végül bandatársa, Zayn Malik került ki győztesen a MyCelebrityFashion nevezetű oldalnak köszönhetően. A lista az alapján állt össze, hogy idén a britek melyen híres férfiak stílusára kerestek rá legtöbbször az interneten, így lett a 20 éves tinibálvány az első, őt pedig olyan nagy nevek követték mint például David Beckham, Chris Brown,Justin Timberlake vagy Robert Pattinson.

„Öröm látni néhány új nevet a tíz legstílusosabb férfisztárt összefoglaló listánkon. A brit férfiak határozottan a legdivatosabb hírességek közé tartoznak, és a fiatal koruk ellenére a One Direction két tagja tudja, hogyan kell felöltözni, hogy bekerüljenek a Top 5-be. De bármit is mondjon a sajtó Zayn szerelmi életéről, határozottan tudja, hogyan tegye oda magát, amikor a divatos stílusáról van szó és ez (majdnem) minden, amit tudni akarunk róla!” – mondta a végeredményről Bobbie Malpass, az oldal szerkesztője.

Íme 2013 legjobban öltözött férfiai:

1. Zayn Malik
2. Nick Grimshaw
3. David Beckham
4. Harry Styles
5. Chris Brown
6. Justin Timberlake
7. Joey Essex
8. Robert Pattinson
9. Marvin Humes
10. Bobby Cole Norris

Forrás: http://starity.hu/magazin/36585-zayn-malik-2013-legjobban-oltozott-ferfija/#ixzz2P7ToWWp1  --->

Én teljesen kiakadtam a gyűlölköző kommentektől..  BubbleGum néven írtam egy kommentet. Eláshatják magukat azok, akik lebuzizzák őket..

Na de itt a rész! Jó olvasást! :D




Miután Harry viszonylag megnyugtatott, lementünk reggelizni, és utána visszamentünk a szobánkba.
- Na mit csináljunk ma? - kérdezte Harry, majd kezei a combomon landoltak.
- Hmm.. Nem is tudom. - haraptam bele ajkaimba, majd lehuppantam az ágyba. Harry fölém hajolt, majd elkezdett csókolgatni.
Kezei az ingem felé vándoroltak, és elkezdte kigombolni.
- Ohh, ez a kedvencem. - pillantott a melltartómra egy perverz vigyor kíséretében.
- Örülök.. - vigyorogtam, majd visszacsókoltam egyet.
Egy kis idő elteltével róla is lekerültek a ruhadarabok, és immáron egy boxerben virított, én pedig egy rövid pizsamagatyában, és egy melltartóban.
Fordult a helyzet, most én kerültem felülre,
Éppen elkezdtem vizsgálni kidolgozott hasát, és kockáit, amikor Louis (!!!) nyitott be a szobánkba.
- Bazdmeg Louis! Tisztában vagy a kopogás fogalmával? - ordította Harry, én pedig a pokróc felé nyúltam, hogy eltakarjam a testem.
- Öö.. Én izzzéé... - mondta elpirulva. - Én úgy látom te akarod megbaszni.. - oltott be minket, majd egy párnát csesztem hozzá. - Itt van Tom.
- Mi? Már annyi az idő? - kérdeztem ledöbbenve.
- Bezony. - vigyorgott Louis, majd kiment a szobából. A távolból hallottam, ahogyan a fiúknak mesélte a látottakat, én pedig szégyenemben majd elsüllyedtem.
- Asszem' ezt most hanyagoljuk akkor.. - mondta Harry csalódottan.
- Szerintem is. - mondtam, majd visszaöltöztem a ruhámba, rendbe tettem magamat, majd Harryvel kézenfogva leindultunk a nappaliba.
- Üdv. - nyújtottam a kezemet Tomnak, aki a kanapén ült.
- Szia. Nyugodtan tegeződjünk. - mondta kedvesen, majd kezetfogtunk.
*
- Na szóval. Lenne 2 nagy bejelentésem. Amiről bizonyára már nagyjából tudtok. - kezdte.
Többen bólogattak, valaki lesütött szemmel, (Kate, Danielle) és valaki szomorúan (?) pásztázta a földet (Harry) .
- Nos. Az első az, hogy ugyebár Danielle modellügynöksége munkát ajánlott nektek. - bólintott ránk, lányokra. - Az elmondottak alapján Bettyt tartom a legfelelőségteljesebbnek, így úgy gondoltam ő marad, a lányoknak pedig este indul a gépük Londonba.
- Melyik este? - kérdeztem szomorúan.
- Ma este. - válaszolt Tom. Az ismerős barátaim, a könnycseppek üdvözöltek a szemeim tájékán, majd amikor ezt Harry észrevette, átölelt.
- Betty nagyon sajnálom. De be kell látnod, hogy ez a lehető legjobb döntés. - mondta. Itt bólogattam egyet.
- A második bejelentésem... - mondta, én pedig vettem egy mély levegőt. - A fiúknak jövő héttől kezdődik a vil.. - mondta, majd Harry közbeszólt.
- Amerikai turnéjuk. Khömm. Turnénk. - javította ki Harry, majd segélykérően Tomra nézett.
- Igen.. Egy amerikai turnéjuk.. És Betty, te velük mész. - mondta Tom.
- Hát.. Ez jó hír, nem? - kérdeztem, majd síri csönd tört ki.
- De.. Izé klassz. - mondta Niall lelkest tettetve.
- Ti.. Titkoltok előlem valamit?! - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Nem csak.. Ömm. Hiányozni fognak a csajok... - magyarázta Liam.
*
- Nos.. Betty. Befejezhetnénk, azt amit elkezdtünk.. - kacsintott rám Harry.
A fiúk alig feltűnően köhögtek, én pedig egyre kellemetlenebbül éreztem magam.
- 8-ra gyertek ki. Akkor indulunk a lányokkal a repülőtérre. Elköszönni. - mondta Zayn.
- Okés. - mondtam, majd magam után húztam Harryt az emelet felé.

*Tom szemszöge*

- Ez mi volt? - kérdeztem a fiúktól, amikor már biztosra vettem, hogy Bettyék visszamentek a szobájukba.
- Harry rögtönzött. Betty azt is nagyon nehezen dokgozta fel, hogy Danielle-ék elmennek egy teljes évre... - magyarázta Liam. - jobb ha később tudja meg.. Végigmegyünk az amerikai országokon, és szép lassan, fokozatosan kezdjük megbarátkoztatni a dologgal.
- Igazatok van. Büszke vagyok rátok, hogy ilyen éretten tudtok gondolkodni. - veregettem meg Liam vállát.

*Betty szemszöge*

Amikor visszamentünk Harry szobájába, mindketten lefeküdtünk az ágyra, és bekapcsoktuk a tévét.
Harry közelebb csúszott hozzám, de én fapofával meredtem a tévére.
Egy puszi halommal ajándékozott meg, és én még mindig bambultam.
- Baj van? - kérdezte.
- Igen Harry. Rohadtul gáz van... A barátnőim itthagynak egy évre, és ti tuti titkoltok előlem valamit. De amúgy semmi. - gondoltam.
- Tudom, hogy titkoltok előlem valamit.. - mondtam, és Harry sóhajtott egyet.
- Igazából...

Remélem jó helyen hagytam abba. Muhhahahahaaa  :D
xx Bogii ♥   Remélem a perverz Directionereket kielégítettem egy kicsit x'd

2.fejezet: 3. rész - A titok

1 hónap telt el azóta, amióta Amerikába költöztünk. Azóta nagyon sok koncert volt, és igazából még csak most jöttem rá, hogy miért is volt olyan fontos, hogy ideköltözzünk.
Egy nehéz koncert utáni napon ébredtünk. Július van. Hihetetlen, hogy mennyire elrepült ez az egy hónap. A Harryvel való kapcsolatom tökéletes, és a rajongók is elfogadtak minket.
- Jó reggelt édes!
- Szia szerelmem! - mondtam romantikusan.
- Ma végre megismerheted a menedzserünket. Hihetetlen, hogy még egyszer sem találkoztatok, pedig már mennyi alkalom lett volna rá.
- Na igen. Magam sem értem. Na de mindegy is, hisz ma már tuti látni fogom. - mondtam.
- Nyugi jófej! Nem lesz semmi baj. - mondta, és még mindig az ágyban feküdtünk.
- Fel kéne kelni. - mondta Harry, majd ránézett az órára. 10 óra.
- Gyere! - áltam fel könnyedén, és a kezemet nyújtottam felé, hogy felsegítsem.
- Mennééék. - nyújtotta az egyik kezét, és olyan fejet vágott, mint azok, akik a filmekben mondják, hogy 'Láátomaféényt'. - De valami visszahúúz. - folytatta drámaian, majd visszahuppant az ágyra.
- Jó, akkor majd gyere, ha már nem húz annyira. - mondtam, majd adtam neki egy levegőpuszit, és a fürdőszoba felé vettem az irányt, ahol fogat mostam, és egyebek.
Ezek után a lépcső felé indultam. A harmadik lépcsőfokra léptem, amikor beszédet hallottam a konyha felől, így megálltam.
- Szerinted Betty mit fog ehhez szólni? Olyan kellemetlen ez az egész... - hallottam meg Kate hangját.
- Pedig előbb utóbb el kell neki mondanunk. - mondta Danielle.
- Inkább utóbb. - mondta Kate kellemetlenül.

- Hogy miről kell nekem tudnom? - mentem le a lépcsőn idegesen.
- Betty te vagy az? - kérdezte Kate a nyilvánvalót.
- Teljes egészében. - mutattam végig magamon. - Ki vele! Mit hallgattok el előlem? - kérdeztem ellentmondást nem tűrő hangon.
- H-hol van Harry? - hebegte Danielle.
- Miért kéne ehhez Harry?! Bökjétek már ki, hogy mi történt! - követeltem most már hisztisen.
- Gyere üljünk le ide. - állt fel a helyéről Kate, majd Daniellel együtt a nappaliba invitáltak.
- Szóval... - kezdte Kate. - Danielle modellügynöksége munkát ajánlott nekünk. Nekem, Perrienek, és neked 1 teljes éven keresztül.
- Hát ez nagyszerű! Hol itt a probléma? - kérdeztem boldogan.
- Hadd fejezzem be. - sóhajtott. - Az a helyzet, hogy Tom, a fiúk menedzsere nem engedélyezi, hogy Te velünk gyere.
- Mi? Mi az, hogy nem engedi?
- Szerinte neked a fiúkkal kéne maradnod, hogy legyen velük egy értelmes nő. Gondolom te sem akarod, hogy felvegyenek melléjük egy csini fiatal csajszi, amíg mi messze, Európában vagyunk, ugye? - mondta Kate.
Nem tudtam felfogni az elmondottakat. Tágra nyílt szemekkel néztem magam elé.
- Mit fog szólni ehhez Harry? - kérdeztem Kate-éket.
Miután választ nem kaptam, módosítottam a kérdésemet.
- Mióta tudja? - kérdeztem lesütött szemmel.
- Két hete. - mondta Kate szégyenkezve.
- Hogy mi? Ti két hete tudjátok, és nem mondjátok el nekem? A barátnőim? A barátom? - mondtam, és az utolsó szavaim egyre jobban halkultak.  
- Mélységesen csalódtam bennetek. - mondtam, majd felálltam a kanapéról, és felmentem a szobánkba.
*Harry szemszöge*
Betty egy kis idő múlva, talán 10 perc telt el, visszajött a szobánkba.
- Mi újság odalennt? - kérdeztem egy vigyor társaságában.
- Modellkedés? Elvesztem a barátnőimet 1 teljes évre? És te erről 2 hete tudsz? - vont kérdőre Betty. A mosoly hamar lehervadt az arcomról.
- Te ezt honnan tudod? - kérdeztem, és kerültem a szemkontaktust, mint egy gyáva nyúl.
- Hallottam hogy Kate-ék beszélnek róla. És kifaggattam őket. - mondta, és egy könnycsepp gördült le az arcán.
- Jajj gyere ide! - mondtam, és megöleltem. - Mindent meg fogunk oldani, ne aggódj. - nyugtatgattam.
De hogy is mondhattam neki ilyet? A legnagyobb dologról még nem is tud. Meg fog szakadni a szíve... 

2. fejezet: 2. rész - Örökké

*Harry szemszöge*
Még mindig megsemmisülve álltam Betty szobájában, pedig ő már rég kiment onnan. Annyira szeretem.
,, - Azt hiszem, így lesz a legjobb. Neked nem ér ez ennyit."- hangzottak utolsó szavai a fejemben. Tényleg ekkora barom vagyok, hogy hagytam elmenni? 
Vettem egy mély lélegzetet, és futottam. Futottam a kapuig, hátha ott találom Bettyt. Nem volt ott. Berohantam a közös házba, ahol a konyhában megtaláltam Liamet. 
- Mi a... Te sírsz? - néztem kérdőn Liamre.
- Majdnem. - mondta, majd a kezembe nyomott egy darab lapot. Az írást rögtön felismertem.
,,Azt hiszem, itt már rám nincsen szükség. Nagyon örülök, hogy megismerhettelek titeket, fiúk. Lányok! Köszönök mindent!
Betty. xx"
- HOL VAN? - kérdeztem idegbajosan.
- Elment Harry. Elment. - mondta Liam szipogva.
- Nem. Ó nem nem. Ez nem történhet meg! - mondtam, majd felvettem egy dzsekit, és elrohantam a kocsimhoz. Beszálltam, majd eszeveszett módon vettem az irányt a repülőtér felé.
*Betty szemszöge*
Amikor a repülőtérhez értem, kifizettem a taxit, és bementem a váróterembe. Teljesen belemerültem a saját depressziómba, és megint lesírtam a sminkemet. De már nem érdekelt. Folyamatosan a fiúkkal töltött idők ugrottak be.

,, - Mi az isten van rajtad? - néztem rá Louis reggeli 'kollekciójára', ami igen csak félre sikeredett. Egy szakács sapi volt rajta, kis köténykével, és egy habverővel a kezében. 

- Ma én csinálom a reggelit! - mondta büszkén.

- Aha. És mi lesz a reggeli? - kérdeztem félve.

- Lekváros kenyér! - jelentette ki ünnepélyesen, és felemelte a kezeit. Eközben a habverő kiesett a kezéből, és a sapija is a földre esett. A teljesen fuccsba ment 'nagy bejelentést' próbálta feldobni úgy, hogy visszavette a sapit, és odaszökkent (?) a habverőért, majd ismét beállt a 'tádádádádááááááámmm' pózba, és megismételte magát.

- Lhhhekváros kenyééééééhhhhhr! - ismételte, de itt én már a földön fetrengtem a nevetéstől.:D"

,, - Kajáljunk! - mondta Niall.

- Niall, kb. 4 órája ettél! - mondtam, majd ránéztem az órámra, ami fél 2-őt mutatott. Hát igen. Kicsit nehezen indultunk el 'reggeli után'.

- Nem baj! Kajáljunk most, és akkor kibírom még 4 óráig! - magyarázta, majd megvontam a vállam, és kipakoltam a hozott kajákat."

,, - Mi ez a sok Taco-s zacskó? - kérdeztem, és Niallre néztem.
- Miért hiszed azt, hogy csak én ehetek ilyesmit? - kezdte. - Na jó, az éjszaka megéheztem.. - vallotta be."

,, Liam pörgetett, és Louisra került a sor.
- Merek. - mondta vagányan.
- Okés.. Akkor vegyél le minden egyes körnél egy ruhadarabot magadról, és amikor teljesen pucér leszel, vedd fel Betty-t az öledbe, és fuss vele egy kört a ház körül! - mondta Liam, de nem tudott rendesen beszélni, mert már előre nevetett.
- Basszus de hülye vagy! Hogy ez miért nem nekem jutott eszembe!! - mondta Harry perverzen." 

,, - Valaki azonnal csinálljon nekem kaját! - hadonászott Niall, és közben a kezével nekiment Zayn hajának.

- Te normális vagy? 2 óráig állítottam a sérőmat! - ordította le Zayn Niallt. Így hát Niall visított, hogy kaját akar, Zayn a haja miatt aggódott, Harry folyamatosan engem bámult (?) a Skype-on keresztül, Liam pedig próbált figyelni arra, amit Louis mondott. Hát érdekes volt, mert még én sem hallottam, hogy mit mond Louis, nem hogy ő. :D"

A régi emlékekre mosolyogva gondoltam vissza. Életem legszebb időszaka.

A kedves emlékeket félbeszakította a bemondó. 10 perc múlva indul a gépem Londonba. Erőt vettem magamon, és elindultam a beszálláshoz. 

Amikor már csak 2 perc volt indulásig, már a repülőn ültem.

- Anya nézd! Ott van Harry Styles! - kiabálta egy kb. 12 éves csajszi a repülőn. 

- Mi? Hol? - kérdeztem a kislánytól, és nem érdekelt, hogy mit gondol rólam pár ember.

- Ott nézd! - mutatta a kislány.

Harry tényleg ott volt. Az épület nagy üvegablakokkal volt tele, ami most a repülővel egy vonalban volt.

Nekem nem kellett más, azonnal felkaptam a bőröndömet, és elkezdtem kituszkolni magamat a nagy tömegen, hogy még időben le tudjak szállni a repülőről.

- Hova-hova? A gépet 10 másodperc múlva lezárják. 

- Engedjenek már ki! - ordítottam hangosan, majd fellöktem az egyik biztonsági őrt, és futni kezdtem Harry felé. Amikor megláttam, olyan boldogság fogott el, mint még soha.

Amikor észrevett, ő is futni kezdett. Tisztára olyan volt, mint a vígjátékokban. A csaj fut, a pasi fut, majd egymás karjaiba ugranak, és megcsókolják egymást. Bár ez a mi esetünkben nem volt olyan drámai, mert az utolsó lépésnél megbotlottam, és Harry karjaiba estem. 

Ő szorosan átölelt, majd szenvedélyesen megcsókolt.

- Teljesen beléd vagyok esve, ugye tudod? - simítottam ki a haját az arcából.

- Szó szerint. - vigyorgott. 

- Ne haragudj! Annyira hülye voltam! Hisz mindig is téged szerettelek! Szeretlek! Örökké! - mondtam, majd ismét megcsókoltam.

- Te ne haragudj! Annyi félreérthető helyzet volt. Tudnom kellett volna kezelni a helyzetet. - mondta, majd visszacsókolt.

- Felejtsünk el mindent! - mondtam, majd megöleltem. - Menyjünk haza. - suttogtam a fülébe.

* 

- Hóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó! - visított Louis, amikor kézen fogva léptünk be Harryvel a közös házba. Mindenki ottvolt.

- Ez az haver! - pacsizott le Liam Harryvel. 

- Na, most hogy béke van, meg minden, szeretnék bejelenteni valamit. Mivel nem nagyon használljuk a külön házakat, így arra gondoltam, lakhatnánk itt a közösben mindannyian. Van elég szoba mindenkinek. - mondta Zayn.

- Ez jó ötlet! - mondtam.

Mindenki egyet értett Zayn ötletével, így a délután nagy része azzal telt, hogy mindenki becuccolt a közösbe.

- Na, mi lenne, ha megünnepelnénk ezt a napot ma este? Csak te meg én.. És felavathatnánk az új ágyat. Mármint.. Érted mire gondolok, ugye? - kérdezte az én kis perverz mackóm.

- Hmm igen. Már rég aludtam egy jót.. - vigyorogtam, és tudtam, hogy ezzel megőrítem. Harry felvonta a szemöldökét, majd rám hagyta a dolgot. 

*

- Na, akkor csinálhatnánk valamit.. - nézett rám egyértelműen Harry, amikor már a szobánkban ültünk. Harry kezei a combomat simogatták, és eszeveszettül aranyos volt.

- Beszélgessünk? - vigyorodtam el, majd egy puszit nyomtam az arcára. - Majd máskor, jó?  - néztem rá bocsánatkérően, majd rátettem a fejemet a mellkasára.