2.fejezet: 3. rész - A titok

1 hónap telt el azóta, amióta Amerikába költöztünk. Azóta nagyon sok koncert volt, és igazából még csak most jöttem rá, hogy miért is volt olyan fontos, hogy ideköltözzünk.
Egy nehéz koncert utáni napon ébredtünk. Július van. Hihetetlen, hogy mennyire elrepült ez az egy hónap. A Harryvel való kapcsolatom tökéletes, és a rajongók is elfogadtak minket.
- Jó reggelt édes!
- Szia szerelmem! - mondtam romantikusan.
- Ma végre megismerheted a menedzserünket. Hihetetlen, hogy még egyszer sem találkoztatok, pedig már mennyi alkalom lett volna rá.
- Na igen. Magam sem értem. Na de mindegy is, hisz ma már tuti látni fogom. - mondtam.
- Nyugi jófej! Nem lesz semmi baj. - mondta, és még mindig az ágyban feküdtünk.
- Fel kéne kelni. - mondta Harry, majd ránézett az órára. 10 óra.
- Gyere! - áltam fel könnyedén, és a kezemet nyújtottam felé, hogy felsegítsem.
- Mennééék. - nyújtotta az egyik kezét, és olyan fejet vágott, mint azok, akik a filmekben mondják, hogy 'Láátomaféényt'. - De valami visszahúúz. - folytatta drámaian, majd visszahuppant az ágyra.
- Jó, akkor majd gyere, ha már nem húz annyira. - mondtam, majd adtam neki egy levegőpuszit, és a fürdőszoba felé vettem az irányt, ahol fogat mostam, és egyebek.
Ezek után a lépcső felé indultam. A harmadik lépcsőfokra léptem, amikor beszédet hallottam a konyha felől, így megálltam.
- Szerinted Betty mit fog ehhez szólni? Olyan kellemetlen ez az egész... - hallottam meg Kate hangját.
- Pedig előbb utóbb el kell neki mondanunk. - mondta Danielle.
- Inkább utóbb. - mondta Kate kellemetlenül.

- Hogy miről kell nekem tudnom? - mentem le a lépcsőn idegesen.
- Betty te vagy az? - kérdezte Kate a nyilvánvalót.
- Teljes egészében. - mutattam végig magamon. - Ki vele! Mit hallgattok el előlem? - kérdeztem ellentmondást nem tűrő hangon.
- H-hol van Harry? - hebegte Danielle.
- Miért kéne ehhez Harry?! Bökjétek már ki, hogy mi történt! - követeltem most már hisztisen.
- Gyere üljünk le ide. - állt fel a helyéről Kate, majd Daniellel együtt a nappaliba invitáltak.
- Szóval... - kezdte Kate. - Danielle modellügynöksége munkát ajánlott nekünk. Nekem, Perrienek, és neked 1 teljes éven keresztül.
- Hát ez nagyszerű! Hol itt a probléma? - kérdeztem boldogan.
- Hadd fejezzem be. - sóhajtott. - Az a helyzet, hogy Tom, a fiúk menedzsere nem engedélyezi, hogy Te velünk gyere.
- Mi? Mi az, hogy nem engedi?
- Szerinte neked a fiúkkal kéne maradnod, hogy legyen velük egy értelmes nő. Gondolom te sem akarod, hogy felvegyenek melléjük egy csini fiatal csajszi, amíg mi messze, Európában vagyunk, ugye? - mondta Kate.
Nem tudtam felfogni az elmondottakat. Tágra nyílt szemekkel néztem magam elé.
- Mit fog szólni ehhez Harry? - kérdeztem Kate-éket.
Miután választ nem kaptam, módosítottam a kérdésemet.
- Mióta tudja? - kérdeztem lesütött szemmel.
- Két hete. - mondta Kate szégyenkezve.
- Hogy mi? Ti két hete tudjátok, és nem mondjátok el nekem? A barátnőim? A barátom? - mondtam, és az utolsó szavaim egyre jobban halkultak.  
- Mélységesen csalódtam bennetek. - mondtam, majd felálltam a kanapéról, és felmentem a szobánkba.
*Harry szemszöge*
Betty egy kis idő múlva, talán 10 perc telt el, visszajött a szobánkba.
- Mi újság odalennt? - kérdeztem egy vigyor társaságában.
- Modellkedés? Elvesztem a barátnőimet 1 teljes évre? És te erről 2 hete tudsz? - vont kérdőre Betty. A mosoly hamar lehervadt az arcomról.
- Te ezt honnan tudod? - kérdeztem, és kerültem a szemkontaktust, mint egy gyáva nyúl.
- Hallottam hogy Kate-ék beszélnek róla. És kifaggattam őket. - mondta, és egy könnycsepp gördült le az arcán.
- Jajj gyere ide! - mondtam, és megöleltem. - Mindent meg fogunk oldani, ne aggódj. - nyugtatgattam.
De hogy is mondhattam neki ilyet? A legnagyobb dologról még nem is tud. Meg fog szakadni a szíve...