1. fejezet: 25. rész - Vége?

- MENNY EL! - ordítottam rá hisztisen, majd vette az adást, felállt, és elment. Életem két legfontosabb személye most ment el. 
Lecsúsztam a bejárati ajtó elé, majd térdemre hajtottam a fejem, és kitört belőlem a sírás..

*

- De akkor most ki az igazi? - kérdezte Kate, és leült az íróasztalomhoz.

- Fogalmam sincs, hogy mit csináljak. Mind a kettőjükhöz erősen ragaszkodom. - mondtam, majd lehuppantam az ágyamra. - Mi volt a suliban? - kérdeztem.

- Semmi értelmes. Viszont Nick nem piszkált.. - mondta Kate.

- Hát kapott Louistól, az nem kétség. - mondtam most már mosolyogva.

- Nem rendelünk egy pizzát? - kérdezte.

- Fhú dehogynem.. Éhen halok! - mondtam, majd előkerestem a futár telefonszámát.

*

*Liam hív*
- Szia Liam, baj van? - kérdeztem.
- Ami azt illeti, igen. Louis átjött hozzám, és teljesen leitta magát - mondta ideges hangon. - Full részeg..
- MI?? - kérdeztem. 
- Betty jó lenne ha idejönnél. - mondta.
- Öö..Ömm. Biztos, hogy ez jó ötlet? - kérdeztem.
- Betty. Ide kéne jönnöd. - ismételte. 
Kinyomtam a telefont, majd Kate-re néztem.
- El kell mennem. Louis teljesen leitta magát.
- Akarod hogy menyjek? - ajánlotta fel Kate. 
- Nem. De maradj itt, sietek! - mondtam.
*
Miután elhagytam a lakást, elkezdtek kavarodni bennem az érzések. Louis miattam itta le magát. Miért voltam ilyen hülye?
Konkrétan majdnem letéptem Liam házának a bejáratát, ahol a nappaliban volt Niall, Zayn..És Harry. 
Köszönés nélkül továbbmentem a konyha felé, ahol Liam és Louis volt.
- Liam, mi történt? - kérdeztem köszönés nélkül.
- Louis idejött, sírva.. És Harry is. Aztán Harry arra Louis meg erre.. - magyarázott a kezével.
- Louis! - léptem oda Lou-hoz, és elkezdtem pofozgatni. 
- Szia Bettykeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee hellóbellóóóó! - mondta, és nem látszott valami szomorúnak. 
- Louis! Miért ittad le magad? 
- Mert a pia szeret. Te meg nem. - dünnyögte.
- Louis szeretlek! - mondtam.
- Mi? - eszmélt fel, és úgy tűnt, mintha erre a szóra kijózanodott volna.
- Szeretlek! - mondtam.
- De Harry? - kérdezte értetlenül. 
- Az egy félreértés volt. - mondtam.
- Akkor szeretsz? - kérdezte, majd a remény megcsillant a szemében.
- Persze hogy szeretlek BooBear! - mondtam, majd megcsókoltam. - Viszont bűzlesz az alkoholtól. 
Harry éppen akkor lépett be, amikor ismét megcsókoltam. Egy ideig minket bámult, majd megfordult, és szinte elrohant. 
Fogalmam sem volt hogy mit tegyek. Szeretem Harryt. De Louist is. 
Kibékültem Louissal, és megint elcsesztem. Ugyan is abban a pillanatban felálltam, és Harry után futottam.
A park felé vette az irányt, majd egy hídra ment fel. Pont annyi volt az idő, mint amikor a múltkor a naplementében csókolóztunk. 
- Most én mondom, hogy menyj el. - suttogta.
- Nem. - mondtam. - Nem megyek el amíg nem tisztázzuk ezt. 
- Akkor megmutatom, hogy én mit érzek. - mondta, majd megcsókolt. 

- Betty? - kérdezte Louis a hátunk mögül síró hangon.
- Louis! - löktem el magamtól Harry-t. 
- Mit akarsz még? 
- Louis én szeretlek! - mondtam.
- Betty. Ez így nem mehet tovább. Vége. - mondta Louis.
- Ne! Kérlek ne! Én azt nem élem túl! - mondtam, és sírva fakadtam.
- Vége. - mondta nyugodt hangon, majd elsétált.

Harry odalépett hozzám és megölelt. Átérezte a fájdalmam. De egyben valamennyi sikerélménye is volt. Hisz ő nyert. 
El sem tudom hinni, hogy vége. Vége. Nagyon fáj ezt kimondani, de talán jobb ez így. Így nem okozok Neki több fájdalmat.
- Most hova menyjek? - kérdeztem.
- Gyere hozzám.. - ajánlotta fel Harry.
*
Amikor beléptünk Harry lakásába, egy macska fogadott. 
- Ő itt Lisa. - mondta.
- Aranyos. - mosolyodtam el. 
Miután megsimogattam Lisát, leültünk a nappaliba, és tévéztünk. 
- Tudnál adni majd valamit pizsinek? - kérdeztem.
- Persze. - mondta, majd elhagyta a szobát. 2 perc múlva egy nagy I ♥ My Cat pólóval jött vissza, és egy rövidgatyával.
- Köszi. - mondtam, majd egy puszit nyomtam az arcára.
Este elaludtam a tévé előtt, majd hajnali 2-kor ébredtem fel. Harry valószínűleg a hálószobájában volt. Ittam egy pohár vizet, majd visszafeküdtem a tévé elé. De nem tudtam aludni.

Reggel 7-ig még aludtam egy kicsit, majd úgy döntöttem, hogy mivel már úgysem tudok aludni, felkeltem, és kinéztem az ablakon. 
A nap sütött, a madarak pedig már csiripeltek. De hiába volt jó idő, a kedvem még így a padlót súrolta. Elrontottam mindent. Egyfolytában csak Ő volt a gondolataimban. Csak Ő...