1. fejezet: 24. rész - Szerelmi háromszög

Sziasztoook! :D Remélem tetszik a szerelmi háromszög :D A képek illusztrációk, hogy jobban eltudjátok képzelni a történetet.:)

Mire feleszméltem, eltoltam magamtól, és hihetetlenül ledöbbenve néztem rá. - Te normális vagy?! - kérdeztem lesokkolva. - Én Louist szeretem! 
Harry elkerekedett szemekkel nézett rám.
- De hát visszacsókoltál! - vágott vissza.
- Mi?! Nem! Mármint.. Nem akartam! - mondtam.
- Nekem nem úgy tűnt.. - mondta, majd huncut vigyor ült ki az arcára.
- Töröld le a vigyort az arcodról! - oktattam ki, majd becsoszogtam a szobámba, (Ugyan is még mindig nem tudtam járni rendesen) és bevágtam az ajtót. Teljesen kiakadtam. Én Louist szeretem. De akkor miért csókoltam meg Harry-t? Azaz miért hagytam, hogy ezt tegye? 
Harry egészen estig rám is hagyta a dolgot, majd bekopogott a szobámba, amiből a bizonyos eset óta ki sem mentem. Éppen az ágyamon ülve laptopoztam, amikor belépett.
- Nem vagy éhes? - kérdezte, és egy bátortalan mosollyal ajándékozott meg. 
- Miért csinálod ezt? - vágtam rögtön a közepébe.- Mármint? - kérdezte, és beljebb lépett, amikor megláttam, hogy egy pizzásdoboz van nála. - Hawaii. - mutatott a dobozra.
Hát persze. A kedvencem. Miért kell ilyen édesnek lennie? 
- Hát ezt.. - bólintottam a pizza felé. - Miért vagy ilyen.. Kedves velem? - kérdeztem.
- Mert a barátom vagy.. - mondta. - És amióta szakítottam Taylorral, rájöttem, hogy te vagy a legmeghatározóbb személy az életemben.. Betty.. Szeretlek. - mondta. Erre nem tudtam mit reagálni. Soha nem éreztem még így... Éreztem, hogy amit most teszek, később biztos, hogy meg fogom bánni. De szükségem volt Harryre. Ahogy Louisra is.. 
Harry szavai után kicsit elgondolkoztam, majd felálltam az ágyamról, Harry beljebb lépett a szobámba, és megcsókoltuk egymást. Úgy éreztem, hogy csak a jelennek élek. Nem számít mi lesz később.
- Én is szeretlek! - mondtam, majd átöleltem, és megcsókoltam.

*
- Ez jól esett. - mondtam, majd az üres pizzás dobozra pillantottam. Azt hiszem, talán mégis éhes voltam.
- Nekem is. - mondta Harry.
*Sms-em jött, rezeg a mobilom.*
Louistól jött egy sms. Kezembe vettem a BlackBerry-m, és elolvastam az üzenetet.
,, Anya nagyon rossz állapotban van. Még pár napig maradok. Remélem jól megvagytok Harryvel. Puszillak!♥" - írta Louis.
- Francba! - mondtam. 
- Mi az? - kérdezte.
- Louis.. - mondtam.
- Figyelj Betty. Louis a legjobb barátom. És tudom, hogy nagy őrültség, amit most csinálok, de kellesz nekem! - mondta.
- Harry. Ez nem fog menni. Mi lesz Louissal? - kérdeztem. 
- Fogalmam sincs. - merengett el a tájba. Aha szóval így állunk. 
Még mindig a szobámban voltunk az ágyamon, amikor hirtelen felállt, és intett, hogy én is tegyem ezt. Leült az ágyamra, én a két lábamat a dereka köré tettem, ő pedig a derekamnál fogva tartott, majd úgy kezdtünk el csókolózni.

- Mit művelünk? - kérdeztem, majd a szemébe néztem, még mindig rajta ülve.Ő még jobban magához húzott, majd próbáltam kiszabadulni a kezei közül. Amikor elengedett, nem törődve a fájós lábammal, elkezdtem rohanni, ki a házból, a legközelebbi parkba.
Amikor találtam egy eldugott padot, oda ültem le. Pont ment le a nap. Gyönyörű látvány volt.

Fogalmam sem volt, hogy mit tegyek. Nem akartam elveszíteni Louist. Viszont Harry-t sem. De ha nem döntök, akkor talán mindkettőjüket elveszítem. Amit még nehezebben tudnék elviselni.
*
- Miért rohantál el? - kérdezte Harry még mindig lihegve, ugyan is utánamfutott.
- Én.. Nem tudom.. Olyan zavaros lett minden. Louist szeretem. - kezdtem. - De hozzád is nagyon vonzódom..
- Betty. Választanod kell. - mondta, majd hagytam, hogy közeledjen, és megcsókoljon.

*
Január 31., Szerda

- Végre, hogy ittvagy! - ugrottam Louis nyakába, majd megpusziltam. 
- Nagyon hiányoztál! - mondta, majd megcsókolt.
- Mi van anyukáddal? - kérdeztem aggódva. 
- Nem akarok róla beszélni. Majd később. - mondta, és a hangjában szomorúságot hallottam.
Éppen reggel 8 lehetett, ezért bekapcsoltam a tévét, és a hírekhez mentem. Tovább beszélgettünk Louissal, amikor bemondtak egy hírt.
- Harry Stylest, és Louis Tomlinson barátnőjét egy parkban látták naplemente közben csókolózni. A hírünket képek is alátámasztják. - mondta a hírközlő. - Talán mégsem olyan felhőtlen a kapcsolata Bettynek Louissal? - mondta a bemondó, majd bemutattak 3 képet, a tegnapi naplementéről, ahol csókolóztunk. A képen teljesen kivehető volt, hogy Harry, és én vagyunk rajta..
- Ezt mégis mire véljem? - kérdezte Louis, és könnybe lábadtak a szemei. 

- Én.. Én meg tudom magyarázni! - mondtam, majd Harry kijött a fürdőből. (Louis 10 perce jött meg akkor, ezért Harry még velem volt.)
- Mégis hogyan?! - nézett most már kettőnkre, majd engem is a sírógörcs kerülgetett.
- Én nem akartam ezt az egészet! - mondtam.
- Csak ezt nem mondtad volna! Láttam a képeket! - fakadt ki. - Harry! A legjobb barátom vagy. Az anyám halálos beteg, és amikor megkérlek, hogy vigyázz Bettyre pár napig, ez történik? - kérdezte, majd nem várt választ, hanem gyomorszájon vágta Harry-t, majd a bejárati ajtó felé vette az irányt és becsapva az ajtót, elviharzott otthonról. A közös otthonunkból. Hazajött, és ezzel kellett szembesülnie. Hogy lehettem ekkora barom?!
Amikor ezeken gondolkodtam, észrevettem, hogy Harry a földön fekszik, a Louistól kapott gyomros óta. 
- Jól vagy? - kérdeztem elhalt hangon. 
- Megvagyok.. De mi lesz velünk? Ez a pár kép mindent tönkre tett. - mondta. 
- Menny el! - ordítottam rá.
- Mi? Tessék? - nézett rám ledöbbenve.
- MENNY EL! - ordítottam rá hisztisen, majd vette az adást, felállt, és elment. Életem két legfontosabb személye most ment el. 
Lecsúsztam a bejárati ajtó elé, majd térdemre hajtottam a fejem, és kitört belőlem a sírás..