1. fejezet: 29. rész - Szép kis szülinap...

*

Egyedül keltem a hálószobában. Kávéillatra lettem figyelmes. Kis idő múlva erőt vettem magamon, és kicsoszogtam az apartman nappalijába. Sehol senki. Benéztem a srácok szobáiba. Sehol senki. Ez már gyanús volt. Aztán beléptem a konyhába.

- BOLDOG SZÜLINAPOOOOOOOOOOOOT! - ordította egyszerre Kate, Danielle, Perrie, Zayn, Harry, Louis, Niall és Liam. 

- Mii? - néztem értetlenül. - Hanyadika van?! 

- Júúnius 19! - mondta Harry, majd adott egy *kétórájakeltemfelésazótanemláttalak* csókot. 

- Hát ez.. Teljesen kiment a fejemből.. - néztem körül megsemmisülten. 

- Még jó, hogy mi tudtuk! - mondta Kate. 

- Bizony! Ma este elmegyünk egy kicsit bulizni, bennevagytok? - kérdezte Harry. 

- Na nááá! - ordította Zayn.

A nap hamar elment, mindenki az estét várta. 

*

- Hű de csinik vagytok! - mondta Harry, amikor Kate-tel átöltöztünk a bulis ruhába.

Rajtam ez a ruha volt

Kate-ten pedig ez.

Ahogy kiléptünk a hotelből, szétvált a társaság. Liam, Niall, és Zayn a barátnőikkel együtt valami giccses helyre mentek.
Én, Kate, Harry és Luois pedig egy szolid bárba ültünk be.

- Üljetek le, hozok piát. - mondta Harry, majd Louis is csatlakozott hozzá.

- Akkor ma kicsapunk a hámból? - néztem vigyorogva Kate-re.

- Na náá! 18 vagy.. Az már komooly - mondta Kate elismerően.

A beszélgetést nem tudtuk folytatni, mert egy rossz arcú ember, és két csatlósa lépett be a bárba. A zene lehalkult, és mindenki síri csöndbe maradt.

- Szia cica! - nézett egyenesen rám a rossz arcú ember. Kerültem a szemkontaktust, és Harryre néztem segítségkérően. Harry is engem nézett, de azt hiszem egyenlőre földbe gyökerezett a lába.

- Nem hallottad hogy köszöntem? - nézett rám az az 'ember', aki egyébként bűzlött, de nem csak az alkoholtól.

- Őt hagyja békén! - indult volna el Harry, de Louis visszafogta.

- Engedj már el haver! Nem látod mi folyik itt? - kérdezte Harry Louistól, és próbált odajönni hozzám.

- Na mivan? Elvitte a cica a nyelvedet? - nézett még mindig rám, majd megfogta a kezemet, így kényszerültem felállni. - Hmm.. Nem vagy te olyan rossz hús.. - mondta.

- Engedd el te mocskos disznó állat! - kelt ki magából Harry, majd sikerült kiszabadulnia Lou kezei közül, és elindult felénk.

- Állj meg! - ordította az ember, aki engem fogott, majd egy pisztolyt húzott elő, és a nyakamhoz tette. - Így vigyázz! - mondta, majd a férfi kivezetett a bárból, és behurcolt egy furgonba..

*Louis szemszöge*

Az a csávó pisztolyt tartott Betty nyakához, majd elhurcolta. Mi a fene? Hogy történhetett ez? 

- VALAKI CSINÁLLJON MÁR VALAMIT! - ordítottam a bárba. - MI A FASZT ÁLLNAK ITT CSINÁLLJANAK VALAMIT!!! 

Kifutottam, és láttam, ahogyan elszáguld a furgon.. 

*Betty szemszöge*

Kétségbeesetten ültem mozdulatlanul a kocsiban, és hagytam, hogy Bob (az elrablóm) cselédjei megkötözzenek.

- Jó szorosra! - mondta Bob. 

- Áúúú! - sikítottam fel. - Ez nagyon szoros! Kérem ne! Nem megyek el! - mondtam.

- Maradj kussban. - mondta nyugodt hangon Bob.

- Meg fognak találni! És akkor önt lecsukják! - mondtam.

- Maradj csöndben, vagy olyat teszek, amit egy életre megbánsz majd! - fenyített meg, és megtépte a hajamat.

Az úton már meg sem szólaltam. Amikor megállt a kocsi, kiszállt Bob, és a cselédjei, majd az egyik a hátára kapott (?) és bevitt egy pince szerűségbe. A hosszú alagsoron sötét volt, ezért gyertyákat használtak.

*

Lennie, az egyik beosztott/cseléd vagy mit is érdekel kicsoda, levette rólam a kötést, amikor már csak ketten voltunk az alagsorban. 

- Fhú köszi! Iszonyúan fájt! - kíséreltem meg pár kedves mondatot. Majd amikor észrevettem, hogy elkezd kötözni egy székhez, lehervadt az a minimális mosoly is a számról. - Vagy úgy.. - javítottam ki magamat.

Amikor Lennie otthagyott az alagsorban, eszembe jutott, hogy a zsebemben van a telefonom. Valami csoda folytán sikerült kiszednek, és az összekötözött kezeimmel írtam egy SMS-t Harrynek. 

,,Kelvin tér, valami alagsor. SOS."

Harry rögtön hívott, de nem tudtam a fülemhez tartani a telefont, ráadásul le is ejtettem a földre.

- Betty! Jól vagy? Hol vagy? - szólt bele a telefonba kétségbeesetten.

- Harry! Segíts ezek őrültek! Valamilyen Kelvin tér, de nem láttam rendesen. Egy alagsorban vagyok rákötözve a székre. Lépcső is van! Nem tudok kijutni! - ordítottam a magamét, ami így visszagondolva nem volt jó ötlet, mert Lennie meghallotta..

- Te meg mi a fenét csinálsz? - kérdezte, majd rátaposott a telómra. Kampec.

- Említettem, hogy ma van a szülinapom? - kérdeztem bátortalanul. 

- Ohh. Ez esetben boldog szülinapot. - mondta, majd hozzámvágta a telóm maradványát. - És jó lesz ha lenyugszol, mert Bob nemsokára jön.. És tervei vannak veled. 

- Mi? - kérdeztem.

- Legyen elég annyi, hogy nagyon sok lány megbánta már, hogy összefutott vele. - mondta.

- De én mit ártottam neki? Mit? Mondja már el valaki, hogy mit vétettem? - ordítottam hisztisen, és azt hiszem sokkos állapotban. 

Ebben a pillanatban Bob rontott be egy másik lánnyal, akit konkrétan összekötözve ledobott a földre (!!!), majd Lennievel otthagytak minket. A lány sírt.

- Szia.. - köszöntem.

- Szia.. Nagy bajban vagyunk ám.. Ugye tudod? - kérdezte, majd szomorúan tekintett maga elé.

- Te tudod, hogy miért vagyunk itt? - kérdeztem.

- Sajnos igen. - mondta. - Bob.. Egy bűnöző.. Más néven.. Egy pedofil. 

- Istenem most segíts.. Harry hol vagy már? - kérdeztem magamtól. 

Az 'infócserénket' megszakította az, hogy Bob visszajött hozzánk. 

- Na kivel kezdjem? - kérdezte, majd rám nézett, és megcsillant a szeme...