1. fejezet: 28. rész - Még mindig felkavar...

Sziasztok olvasóiiim! :) Itt van pár kép, hogy eltudjátok képzelni a helyszíneket. Jó olvasást!♥
Ez a nagy nappali az apartmannban, ahol mindenki gyülekezni szokott. Ebből nyílnak a srácok szobái.

Ez a közös konyha, az apartmann nappalijából nyílik

Louis és Kate hálószobája

Liam és Danielle hálószobája

Harry és Betty hálószobája

Zayn és Perrie hálószobája

Niall hálószobája.

[És igen. Kicsit gazdagok, úgyhogy megtehetik, hogy ilyen szobákban szálljanak meg, amíg nincs kész a saját házuk :D]



Az utazás sok időt vett el, így élvezhettük a teraszon a naplementét.
- Gyerekek, baj van! - szólalt meg Niall.
- Mi a baj? - kérdeztük mindannyian halál komolyan Nialltől.
- Éhes vagyok! 
- Niall, azt mondd, amikor nem. Akkor van nagy baj. - mondta Danielle.
- Viszont nem mehetünk csak úgy le az étterembe a fiúkkal. Szerintem fel kéne hozatnunk a kajákat.  Elvégre ezért fizetjük ezt a helyet, nem? - mondta Kate.
- Jó, akkor lemegyek szólni. - mondtam.
- Várj, itt a telefon. Minek mész le? - kérdezte Zayn.
- Nem működik! - mondta Niall.
- Honnan tudod? - néztem rá furán.
- Onnan, hogy mondták a recepción, csak éppen nem figyeltetek, mivel el voltatok foglalva a szerelmeitekkel. - nézett körül Niall szemrehányóan. 
- Ez esetben a terv változatlan. Lemegyek szólni, rendben? - kérdeztem.
- De siess Baby. - mondta Harry. :)
- Mehetek én is? A szobánkban nem működik a TV, és szólni akarok. Kate-tel filmes estét terveztünk. - mondta Louis.
- Oké, akkor mindjárt jövünk. - mondtam a többieknek, akik nem igazán figyeltek. 

*

- Szóva Kate-tel minden rendben van? - kérdeztem Louistól a lift felé haladva, és még ennyi idő után is megszakadt a szívem.

- Abszolút. És Harryvel? - kérdezett vissza.

- Megvagyunk. Nagyon kedves, és odafigyel rám. - mondtam.

- Igazából én örülök ha boldog vagy.

- Nem kellett volna már odaérnünk a földszintre? - váltottam témát. 

- Basszus elromlott a lift. - mondta Lou.

- Isteneeeeeeeeeem. - mondtam felháborodva. Jellemző. Ha én beszállok eg liftbe, az tuti akkor romlik el, amikor egy olyan személlyel vagyok benne, akivel egy nem éppen kellemes beszélgetést folytatok. 

- Úgy látszik ittragadtunk egy ideig. - jelentette ki a nyilvánvalót. 

Természetesen se nálam, se nála nem volt telefon, úgyhogy csak a vészjelző gomb maradt, ami természetesen ezen a napon, ebben a pillanatban NEM működött. -.-

- Szóval örülsz, ha boldog vagyok? - ismételtem meg pár perccel ezelőtti mondatát.

- Igen, remélem ezt te is tudod. 

- Igazából nagyon örülök, hogy ezt mondod.. És tudom, hogy.. Izé.. Szóval tudom, hogy nagyon megbántottalak, és nagyot csalódtál bennem, de nem tudtam választani és... - a mondatot nem tudtam folytatni, mert ellökte magát a lift falától, két kezével megfogta az arcomat, és megcsókolt.

Ahhoz, hogy egy csók igazán jó legyen, jelentenie kell valamit. Azzal kell megtörténnie, akit nem tudsz kiverni a fejedből, hogy mikor az ajkaitok összeérnek, egész testeddel érezd. Olyan heves és mély kell legyen, hogy ne akarj többé levegőt venni. 

És én is ezt éreztem. Nem akartam ezt érezni, de ezt éreztem. 

Mind a ketten tudtuk, hogy ez a legnagyobb baromság, amit valaha is tehetünk.

A csókunk közben kinyílt a lift ajtaja, ami előtt Niall állt. 

- Niall! Te.. Te mit csinálsz itt? Ez nem az, aminek látszik! - mondtam. 

- Pedig nagyon is úgy tűnik! Megcsald Harry-t! - mondta. Szemeiben csalódottság volt. Vetett rám egy megvető pillantást, majd megfordult, és elviharzott.

- Ezt nem tehetem Harryvel. - mondtam inkább magamnak, de Louis nem hagyta annyiban.

- Ne haragudj! Nem akartam.. Csak egyeszerűen kívánlak. SZERETLEK! - beszélt össze - vissza.

- Louis.. Te döntöttél így. Ne nehezítsd meg. Kérlek.. - mondtam, majd kikerültem, és odamentem a recepcióshoz. Miután elintéztem a kaja dolgot, visszamentem az apartmannba. 

Már mindenki ott csődült a foteleken, én köszöntem, majd bementem a konyhába. Később Liam is csatlakozott hozzám.

- Valami baj van? – próbálta keresni a tekintetemet, de szándékosan fordultam el. Nem akartam, hogy sírni lásson. – Mintha könnyes lenne a szemed. Sírtál, Betty?
- Nem, csak… hagymát pucoltam és… khm… most tartok szünetet – hazudtam a könnyeimet törölgetve. Felnéztem, mire elmosolyodott, amiből arra engedtem következtetni, hogy egy szavamat se hiszi.
- Aha, értem. És hol a hagyma? – tette fel a költői kérdést. Hebegve-habogva próbáltam elmagyarázni, hogy kidobtam, mert megpenészedett (?). – Szörnyen rosszul hazudsz – jegyezte meg mosolyogva.

- Jajj Liam.. Én olyan hülye vagyok.. - mondtam kifakadva.

- Louis? - kérdezte.

- Niall? - kérdeztem vissza.

- Ő mondta, igen. Figyelj, én nem tudom, hogy pontosan mi van köztetek.. De át kéne értékelned a dolgokat.

- Tudom.. És kérlek, könyörgöm ne mondd el se Kate-nek, se Harrynek.. Én ezt nem akartam.. És Harryt szeretem. Soha nem kérnélek, hogy hazudj miattam, de ha ezt most elmondod valakinek, akkor örökre búcsút inthetek mindannyiótoknak.. - mondtam szégyenkezve.

- Ne aggódj! Tőlem nem tudja meg senki. - mondta, majd átölelt.