- Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy abbahagyom a napok írását, mert nagyon sok vele a macera. Remélem nem unjátok a történetet, jó lenne, ha írnátok pár sort, hogy milyen a történet, esetleg van-e valami kritikátok.
Puszii♥♥
A történet most egy kicsit előrehalad, úgyhogy leírom, hogy nagyjából mi történt, és hogy miből kiindulva fogom folytatni.:
- Louis és Kate összejöttek
- Betty elköltözött Louistól Harryhez
- A teljes banda, Betty és Kate, plusz a fiúk barátnői (Perrie és Danielle) elköltöznek Amerikába, ahogyan Betty betöltötte a 18-at.
- Betty összeveszett a szüleivel az Amerikába való költözés miatt
- Kate és Betty kapcsolata nem romlott meg
- Louis még mindg táplál érzelmeket Betty iránt, és ez kölcsönös, annak ellenére, hogy mind a kettőjüknek van szerelme
- A történet onnan folytatódik, hogy a kis csapat Amerikába költözik
- A történetben új szereplők is feltűnnek majd
A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra. Így történt, hogy eljött ez a nap is.
A nap, amikor fenekestül felfordul az életem.
Amerikába költözök olyan emberekkel, akiket a legjobban szeretek.
- Betty! Eljött a nagy naaaap! - suttogta Harry a fülembe.
Harry. Majdnem egy fél éve együtt vagyunk. Szeretem. Imádom. Nem tudok nélküle élni.
A kócos reggeli hajával egyszerűen szívdöglesztő volt. Még mindig meg tudja dobogtatni a szívem, akár hányszor rámnéz.
- Amerika, jövünk! - mondtam.
Miután sikerült felkelni, kikészítettem a cuccaimat (5 bőrönd) majd felöltöztem ebbe
- Harry, biztos, hogy el fognak férni a cuccaim? - kérdeztem.
- Persze! Egy magángép nekünk, egy pedig a csomagoknak. Minenkié be fog férni. - mondta nyugodtan.
- Hányra megyünk a repülőtérre?
- 10-re ott lesz mindenki. - mondta.
- Tökéletes. - mondtam.
10-re kimentünk a repülőtérre, azon belül arra a részre, ami külön a One Directionnek van fenntartva. 2 Amerikai zászlós magángép volt a pályán. Az egyik a csomagoknak, a másik nekünk. WoW.
A távolban felénk közeledő alakokat láttunk. A többiek voltak.
- Fiúk! Niall, Liam, Zayn! Sziasztok! Már nagyon hiányoztatok! Régen beszéltünk! - mondtam boldogan.
- Lesz időnk bepótolni, az már biztos. - mondta Liam, majd átölelt.
- Tuti. - mosolyogtam.
- Louis! Szia. - mosolyogtam rá, majd egy puszit nyomtam az arcára. Louis után Kate következett, majd egy gyors puszicsere, és ölelés után köszöntöttem Perrie-t, és Danielle-t is.
Örültem, hogy nem csak én vittem túlzásba a pakolást. Azonos nemű társaim is töménytelen mennyiségű bőröndöt hoztak magukkal, míg a fiúk 1 db bőrönddel bőven lerendezték.
Miután mindenki köszönt mindenkinek, felpakoltuk a bőröndöket, majd felszálltunk mind a másik gépre.
A hosszú repülőút nagy része abból állt, hogy Niall evett, vagy megkért valakit, hogy csinálljon neki enni, vagy egyen vele (?), vagy fotózza le evés közben, hogy bekerüljön a kép az evés albumába (?). Azt hiszem ennyi idő után még mindig nem ismerem őket eléggé.:)
Zayn a tükreit állította színskálába (???) amit nem teljesen értettem. A tükörnek van színe?xD Mindegy.:D
A többieket nem tudtam jobban megfigyelni, mert lefoglalt egy bizonyos személy. Életem szerelme: Harold♥♥♥
Amikor leszálltunk a gépről, kicsit megszédült velem a világ.
- Héj-hé! Jól vagy szerelmem? - kérdezte Hazz.
- Igen, persze. Csak kicsit megszédültem.
A repülőtérre egy hatalmas fekete Jeep érkezett és az vitt minket egy szállodába. Egy ideig szállodában fogunk lakni, amíg be nem lesz rendezve a közös házunk a srácokkal.
Amikor beléptünk az apartmannba, mindenkinek tátva volt a szája.
Hatalmas nappali, medence, közös szobák a szerelmespároknak (szegény Niall) és egy csodálatos erkély, csodálatos kilátással.
- Ez lesz életem legjobb nyara! - mondtam, mikor kiléptem a teraszra.
- Ez lesz életünk legjobb nyara! - jvaított ki Harry, aki időközben a derekam köré fonódott, és megcsókolt.
- Szeretlek! - mondtam.
- Én is! Annyi szenvedés után végre az enyém vagy! - mondta Harry, és mégegyszer megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése