1. fejezet: 23. rész - Most akkor MI VAN?!

Sziasztok! Azt hiszem kicsit kezd ellaposodni a blog, a történet, ezért belerakok most már egy-két csavart. Jó olvasást :D♥ Bogii:*

Január 26., Péntek

- Jól vagy? - kérdezte, majd nem törődve azzal, hogy kb. 20l víz csavarható ki belőlem, megölelt, és megcsókolt. 
- A lábam.. - kezdtem,  majd mikor ránéztem, láttam, hogy teljesen lila, meg piros foltok vannak rajta.
- Be kell mennünk a kórházba, ugye tudod? - mondta, majd elsötétült minden.
_____________________________

- Az istenit neki! Betty jól vagy? - kérdezte egy ismerős hang, és lassan kinyitottam a szemem. Nagy meglepetésemre Harry volt az.
- Hol van Louis? - kérdeztem. Kórházban feküdtem egy ágyon.
- A szomszéd kórteremben. Kezelik a sebeit, amit Nick okozott neki. De te jól vagy? Eltört a lábad, és agyrázkódást kaptál.. - mondta Harry aggódó hangon, és kifele mutatott, ahol kinnt ültek a fiúk, azaz Liam, Zayn, és Niall.
- Jól vagyok.. Azt hiszem.. - mondtam.
- Elmondod mi történt pontosan? Louis csak elhadarta a telefonba, és már rohantunk is a fiúkkal ide. 
- Nickék bedobtak a medencébe. A lábamat beütöttem, viszont a fejemmel nem tudom mi történt. Biztos a víznyomás.. - mondtam elhalt hangon.
- Csak kerüljön a kezeim közé ez a Nick.. - mondta Harry dühösen.
- Figyelj.. Minden rendben van? - kérdeztem Harrytől, mert látszott rajta, hogy valami nagyon gyötri a szívét.
- Hát az az igazság, hogy nem teljesen.. - mondta. - De nem akarlak most ezzel terhelni, tudom, hogy milyen nehéz most neked.. - mondta.
- Harry! Igazán elmondhatod! Semmi bajom.. Tényleg - böktem meg a kezét, és rámosolyogtam. Az utóbbi időben Harryvel nagyon megerősödött a kapcsolatunk. Mindig megbeszéljük egymással a szívügyeinket. :)
- Hát az van, hogy szakítottam Taylorral.. - mondta. -  Teljesen elszállt magától, és csak a pénzem, és a nevem miatt szeret.. - mondta elkeseredetten.
- Fhúú.. Ez tényleg nem jó.. De most mondok valamit: Remélem nem sértődsz meg.
 Nekem nagyon unszimpi volt ez a Taylor.. 
- Örülök, hogy így látod. - mondta, majd kicsit meglepődtem.
Miután kellőképpen kibeszéltük egymásnak a lelkünket, bejött az egyik orvos, és közölte, hogy holnap már haza is mehetek.  
A délután folyamán Louis is bejött, meg a többi fiú is. Anyuék is meglátogattak, meg Kate is, és Lisa is. Hihetetlen, hogy milyen sok embernek fontos, hogy mi van velem. Jó tudni, hogy nem vagyok egyedül.

Január 27., Szombat 

Reggel arra keltem, hogy Louis bejött a kórtermembe. 
- Jobban vagy már? Ne haragudj, hogy felébresztettelek! - mondta.
- Jobban. És semmi baj. Tényleg. - mondtam, és nyújtottam a kezem, jelezve, hogy üljön oda mellém.
- Figyelj.. Tudom, hogy nem a legjobb pillanatban szólok, de van valami fontos, amit meg kell beszélnünk. - mondta komolyra fordítva a szót. 
- Ki vele. - mondtam kíváncsian.
- Szóval arról lenne szó, hogy anyukám kezd nagyon rossz állapotban lenni. És muszály lenne elutaznom hozzájuk még ma. Mivel az egészségi állapotod nem megfelelő arra, hogy velem gyere, ezért Harryre bíználak pár napig.. - mondta.
- Nagyon sajnálom.. Persze menj csak. És nyugi, elleszünk Harryvel. - mondtam, és egy kis megnyugvást láttam a szemeiben. Odahajolt hozzám, és egy szenvedélyes csókkal búcsúzott el. 
- Sietek haza! - mondta, majd elhagyta a kórtermet. Nem telt el 10 perc, Hazza lépett be hozzám. 
- Szia királylány! - mondta, és meglepődtem az újdonsült becenevem hallatán.
- Szia! - mondtam mosolyogva.
- Mivel délután kiengednek téged, arra gondoltam, hogy hazaviszlek, és majd elütjük valamivel az időt. Ugyan is a szerelmed nem engedi, hogy egy percre is egyedül hagyjalak! - mondta.
- Aranyos! Benne vagyok. - mondtam.
A délelőtt viszonylag gyorsan telt el, majd délután végre hazaindulhattunk a kórházból.
_________________

- Segítsek? - nyújtotta a kezét Harry, amikor kiszálltunk a kocsiból. 
- Nem kell! Megoldom... - mondtam, majd elkezdtem manőverezni a begipszelt lábammal, amikor megállapítottam, hogy sokkal veszélyesebb, ha nem kérek segítséget :D
- Na jó, talán mégis.. - mondtam. Harry becsukta az autót, majd felkapott az ölébe, és bevitt a házba. Hát nem éppen ilyen segítségre gondoltam, de mindegy.
A délután folyamán nagyon jól elvoltunk, filmet néztünk, és videójátékoztunk.
- Remélem nem voltam túl unalmas ma.. - mondta Hazza.
- Dehogy is, nagyon jól éreztem magamat! Teljesen elfelejtettem azt, ami tegnap történt velem.. - mondtam, és Harry szemébe néztem. Ő is rám nézett, és egyre közelebb csúszott hozzám a kanapén. Amikor már nagyon közel voltunk egymáshoz, az ajkaink is közeledtek, míg végül megcsókolt.. Erre nem tudtam mit lépni.. Nagyon jól esett a csókja, és.. Visszacsókoltam..
Tudtam, hogy ez egy nagy hiba volt. De még mindig csókolóztunk. Úgy éreztem, ezt nem kéne tennem, de valahogy mégis olyan jó volt.. Mire feleszméltem, eltoltam magamtól, és hihetetlenül ledöbbenve néztem rá.
- Te normális vagy?! - kérdeztem lesokkolva.