2013. április 21., vasárnap

2. fejezet: 10. rész - "Narancslé", és a csók

Sziasztoook!. Ne haragudjatok, hogy csak most rakok ki részt, de meghalt a gépem, és csak telefonról tudok írni, ami lássuk be elég nehéz.:D
Ráadásul nagyon sok tanulnivalóm is van..:/
Na de ez mind mindegy, mert itt van az új rész.:DD
I hope U like it! :3


Nincs One Direction. Nincs Harry.
1 hónap telt el azóta, hogy szakítottunk Harryvel. És egy hét maradt a nyárból.
Próbáltam kikapcsolódni, de nélkülük minden unalmas volt.. Olyan semmilyen..
Jellemző, hogy még ilyenkor is csak rájuk tudok gondolni.. - gondoltam, miközben egyébként Zackkel ültem egy kávézóban.
Zack. Pár házzal odébb lakik tőlünk. Akkor ismertem meg, amikor 2 hét 'kuksolásaszobámban' után nagyi elküldött a parkba, mondván ismerkedjek meg valakivel, szerezzek barátokat, stb.
Zack a mai napra hívott el egy randira. És belementem.
Ki kell valahogy vernem a fejemből a fiúkat! Zackkel lesz a legkönnyebb.
- Úgy hiányoznak! - gondolkodtam hangosan.
- Parancsolsz? - kérdezte Zack.
- Mármint.. - gondolkoztam, és folytattam. - Olyan rossz, hogy már nincsen narancslé az étlapon. Annyira hiányoznak.. Azok az idők! Amikor még.. Volt narancslé. Igen.. - fejtettem ki életem legérdekesebb hazugságát.
- Igen.. Ez valóban nagyon nagy probléma.. - nézett rám furán Zack.
- Na de mindegy. Szóval mit is dolgozol? - kérdeztem.
- Színész vagyok. Mármint alakulóban van a színészi karrierem.
- Az.. Tök jó.
***
- Na, milyen volt a randi? - kérdezte nagyi, amikor beléptem a házba.
- Hazzaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa. - mondtan szomorúan, és egy könnycsepp gördült le az arcomon.
- Jajj kicsim, hívd fel őket, tudom, hogy hiányoznak.
- El sem tudod képzelni, mennyire. Tudod mit? Ma elmegyek hozzájuk!
- Na látod. Hajrá kicsim ez a beszéd!
És így is tettem. Délután elindultam a fiúk háza felé, és teljesen pánikba estem. Mi lesz ha meglátnak.. És elküldenek a p*csába?
Ilyen gondolatokkal kopogtam be az 1D házba, amikor Liam nyitott ajtót.
- Betty! Annyira hiányoztál! - mondta, majd azonnal felemelt, és kaptam egy puszit. - Gyere már be!
- Várj. Mi lenne, ha meglepnénk őket? - kérdeztem ravaszul, miközben egy örömkönny cseppent ki a szememből.
- Jó ötlet. - bólintott elismerően. - Niall! Te rendeltél pizzát? - ment be a házba, én pedig kinnt mardtam.
- Nem. De van pizza??? - hallatszott Niall hangja.
- Gyere már!
- Betty!!!!!!!!!!!!!!! - kiáltott Niall amikor meglátott, és olyan gyorsasággal futott felém, hogy  azt hittem, fellök. - hogyhogy ittvagy? Annyira örülök!
Közben a többi fiú is előkerült, kivéve Harry.
Mindenkinek köszöntem, majd amikor leültünk a nappaliba, a lépcső felől előbukkant Harry.
Az utolsó lépcsőfoknál megállt, és csak engem nézett. Én is csak őt néztem.
Gyönyörű szemeiben elvesztem, és a szerelem ismét előtört belőlem.
Még mindig egymást néztük, majd megöleltük egymást.
Bárcsak örökké tartott volna az a pillanat...
- Jó újra látni. - mondta.
Jó újra látni?! Ennyi? Ennyi amit ki tudott bökni?
De hisz mit is vártam? Hogy meglát, odarohan, megcsókol, felemel, és megpörget, majd jön a "soha nem eresztelek el!" és HappyEnd? Nem. Nekünk ez nem így van megírva.
Annyi mindent akartam neki mondani, de végül egy "Igen" - t mondtam.
"Jó újra látni." A göndör haját. A gyönyörű szemeit.
- Mi lenne, ha ma itt aludnál? - kérdezte Liam.
- Jó ötlet! - mondta Niall.
- Persze, oké.
Miután szétszéledtek a fiúk, és csak Liam maradt, elkezdtünk beszélgetni.
- Még mindig szereted, igaz? - kérdezte, mert látta rajtam.
- Igen...
- Nem tudjuk mi ütött Harrybe. A barátnője pedig egy agyrém.
- B..Barátnője? - kérdeztem, és a torkomban hirtelen megszorult a levegő.
- Taylor.. Visszafogadta. - mondta.
Itt már semmit sem mondtam. Liam mindent értett. Támogatóan átölelt, és pontosan tudta, hogy a némaságomból mennyi minden kiolvasható.
***
- Játsszunk felelsz vagy merszt! - mondta Niall.
- Jóó ötleeeeeet! Megyek, összeszedem a többieket. - mondta Zayn. 
Miután elkezdődött az üvegezés, már mindenki sorra került, csak Harry nem. Ekkor fordult felé az üveg.
- Merek! - mondta.
- Akkor.. Csókold meg Betty-t! - mondta Zayn, és büszke (?) volt az ötletére.
Segítségkérően Liamre néztem, aki csak bólogatott. (?)
- Betty. Feljönnél az emeletre? - kérdezte Harry.
- Aha.
- Ha nem akarod, nem csókollak meg. - mondta, amikor beléptünk a szobájába.
- Barátnőd van.
- Ha nem akarod, nem csókollak meg. - ismételte, és egy pimasz vigyort ejtett.
- Csak ha te is akarod. - mondtam.
Egy ideig álltunk egymással szemben és tartottuk a szemkontaktust, majd nem bírtam. Közelebb mentem hozzá, majd amikor 10cm távolság volt köztünk, ajkait az enyémre tapasztotta. A leghosszabb csókunk volt. Szenvedélyesebb, mint valaha.
Harry belemosolygott a csókunkba, mire szétváltak ajkaink.
- Hiányoztál. - mondta, én pedig egyre inkább azt éreztem, hogy ez nagyon nem helyes.

2. fejezet: 11. rész - Várj! Ittmaradnál egy kicsit?

Sziasztook!:D Itt is van az úúj rész.:D Kérlek titeket, hogy aki elolvasta, az írjon valami komit, hogy tudjam, jó-e a blog, hogy nem uncsi-e a történet..stb..
Köszii♥

- Hiányoztál. - mondta, én pedig egyre inkább azt éreztem, hogy ez nagyon nem helyes.

Egy ideig álltam a tekintetét, majd azt vettem észre, hogy ismét meg akar csókolni.
- Nem lehet. - mondtam, és elfordítottam a fejemet.
Harry kérdőn nézett rám.
- TE szakítottál velem. És barátnőd van. - mondtam, majd megfordultam, kimentem a szobájából, és lementem a fiúkhoz.
Az este folyamán filmeket néztünk, amin én bealudtam, így betakarva aludtam a nappaliban egyedül.
Kimentem inni a konyhába, majd felmentem a régi szobámba.
Kicsit körülnéztem, majd bedőltem az ágyamba, és mély álomba merültem.
*Harry szemszöge*
Elég késő lehetett, amikor dörögni kezdett az ég.
Tudtam, hogy esni fog. Azt is tudtam, hogy Betty fél a vihartól.
Lementem a nappaliba, ugyan is este a fiúkkal ott hagytuk Bettyt betakarva.
Nem volt ott.
Elindultam a szobája felé.
Bekopogjak? Vagy ne?
Azt hiszi szívből szeretem Taylort, pedig csak a média miatt vagyunk együtt. Rühellem a csajt.
Ezért is szakítottam Bettyvel. Hogy ne fájjon neki annyira.
De hogy lehettem ilyen barom? Hisz őt. Csak is őt szeretem.
Végül is bekopogtam a szobájába, majd mivel nem jött válasz, benyitottam.
*Betty szemszöge*
Az álmom nem tartott sokáig, mert egy hatalmas égdörgés vert fel. Nagyon félek a vihartól. Egy ideig meredtem magam elé. Most komolyan menyjek át Harryhez, mert félek?
Nem. Az nagyon gáz lenne. Csak kibírom ezt a pár órát...
A tanakodásomat Harry zavarta meg, ugyan is benyitott a szobámba.
- Hát te? - kérdeztem meglepődve.
- Tudom hogy félsz a vihartól.
- Á nem vészes. - mondtam egy alig feltűnő cüccögés kíséretében.
- Khmm.
- Na jó, egy kicsit. - mondtam, és Harry érdekesen nézett rám. - Jó, nagyon. - módosítottam a válaszom.
- Itt maradjak? - kérdezte, mintha csak olvasott volna a gondolataimban.
- Ááá.. Chh.. Nem kell, nem gáz. - mondtam.
- Hát jó. - mondta Harry, majd egy pimasz vigyor társaságában elhagyta a szobát.
Ismét dörgött az ég.  Végül félretetem a büszkeségemet, és Hazza után iramodtam.
- Várj! Ittmaradnál egy kicsit? - kérdeztem.
- Persze. - mondta, és a két szemével ismét rabul ejtett. - Édes vagy, amikor félsz. - jegyezte meg a szobámba menet.
***
Reggel a szobámban az ágyamon, Harry csupasz felsőtestén ébredtem. Gyorsan felkaptam a fejemet, amire ő is felkelt.
- Ugye mi.. Nem..? - kérdeztem, de nem voltam magamnál teljesen.
- Dehogy is! Hát nem emlékszel? - kérdezte.
- Mire kéne emlékeznem? - kérdeztem ártatlanul.
- Valószínűleg nagyon fáradt lehettél. Megkérted, hogy aludjunk, és maradjak veled bent, így hát melléd feküdtem. Ennyi. Nem több, nyugi.
- Óóó, oké. - mondtam furán.
Miután kellően magunkhoz tértünk, lementünk reggelizni, és szép lassan mindenki lekászálódott az étkezőbe (először természetesen Niall).
Végül összepakoltam a cuccaimat, és hazafelé indultam.
- Sziasztok fiúk! - mondtam, és a könnycsatornám aktiválódott.
- Héé, ne sírj! Majd találkozunk! - mondta Louis, és átölelt.
***
Az utcákat jártam, és végig Harryn járt a fejem. Annyira szeretem! És mégsem lehet az enyém.
De valahogy nem tudom megérteni a viselkedését. Miért tudatja velem ennyire, hogy szeret?



2013. április 14., vasárnap

2. fejezet: 9. rész - New life.

Végre megérkeztünk a megszokott környezetbe. Ez a hét olyan lassan telt, mintha egy évig nem láthattam volna a fiúkat.
- Ne nagyon pakolj ki! Megyünk tovább Los Angeles-be.
- Hurrá. - mondtam nem túl lelkesen.
- Jajj, ne legyél már ilyen rossz kedvű! Majd kiengesztellek. - mondta Harry, majd miután alposan végigmért szemeivel, szóhoz jutottam.
- Felejtsd el. - mondtam nemes egyszerűséggel, amikor lehuppantam a kanapéra.
- Meddig fog még durcizni? - kérdezte Liam Harrytől, mintha itt sem lennék.
Nem volt kedvem veszekedni, ezért inkább felmentem a fürdőbe, és megigazítottam a sminkem.
Pár perccel később két ismerős kéz fonódott a derekam köré, majd szorosan átölelt.
- Hagyj békén.
- De most komolyan Betty! Meddig játszod még a sértődöttet? - nézett mélyen a szemeimbe.
Két gyönyörű szeme majdnem kizökkentett a szerepemből, de tartottam magamat a sértődött, durcás hangulatomhoz.
- Amíg fel nem fogjátok, hogy mennyire nagy dolgot titkoltatok el előlem. - mondtam, majd Harry sóhajtott egyet.
- Ne haragudj! - nézett rám boci szemekkel. - 1 hete nem láttalak! Legalább egy puszit had adjak! - kérlelt, majd a pusziból csók lett, amit most így utólag nem is bánok annyira.

*****
- Atya. Úr. Isten. - dobtam le a földre a bőröndömet, amikor az Los Angeles-i lakosztályba értünk.
- Tetszik? - kérdezte Niall, aki azt hiszem azt hitte, hogy a konyhában lévő svédasztalt dicsérem.
- Nagyon! Mármint a szoba. - mosolyogtam.
Amikor mindenki lecuccolt, Tom lépett be a szobánkba. (a fiúk menedzsere)
- Jól van fiúk. 10 perc és indulunk az arénába.
- Sok sikert! - mondtam, majd adtam Harrynek egy csókot.
- De hát te is jösz, nem? - kérdezte meglepetten.
- Hmm.. Lássuk csak.. Álljak végig egy 2 órás koncertet... Vaaaaaaaaaaaaaaaagy próbálljam ki  szálloda fürdőit kiengesztelés gyanánt? - mondtam, és tudtam, hogy nyert ügyem van. 
- Maradhatsz is ha akarsz.. - mondt Harry kicsit csalódott hangon.
- Hááát.. Akkooooooor.. Nem is tudom, mi legyen... MARADOK. -jelentettem ki mosolyogva, majd búcsút intettem a fiúknak.

Éppen egy szaunában ültem, amikor az újságok között ezt a cikket találtam.

"A kaliforniai One Direction koncerten több rajongó látta, hogy Harry Styles, és egy ismeretlen lány csókolóztak. A koncert során a lány többször is rányomult Harryre. Vajon mit fog szólni ehhez Harry elvileges jelenlegi barátnője?"

Nem akartam hinni ennek a cikknek, de kép is volt hozzá...

Annyira lesokkolódtam, hogy egy férfi vezetett ki a szanunából. Miután megbizonyosodott róla, hogy nincs komolyabb bajom, otthagyott, én pedig felmentem a lakosztályba. 
Hiper-szuper gyorsasággal pakoltam össze az összes cuccom, majd az újságot a cikknél Harry ágyára tettem.
- Te meg mit művelsz? - lépett be Harry a lakosztályba, és látta, hogy összepakoltam.
Én csak hozzávágtam az újságot, majd adtam egy kis időt, amíg végigolvassa.
- Ez hazugság! - mondta Harry.
- Ez elég egyértelmű.. - mondtam szomorú hangon.
- Ez nem igaz! Igen, valóban félreérthető  a kép, de hidd el, hogy ez nem így történt! - próbálta menteni a menthetetlent.
- Úgy látszik, nem illünk egymáshoz.. - mondtam, és elgondolkodtam azon a rengeteg félreértésen, amin keresztül mentünk, miközben a padlót pásztáztam.
- Betty! Minket az isten is egymásnak teremtett! Ne hagyd, hogy a firkászok tönkretegyenek mindent!
- Harry. Itt nem ez volt az első probléma. - mondtam, és tudtam, hogy ezzel lezárom a beszélgetésünket. Közelebb mentem hozzá, és átöleltem.
- Ne búcsúzgass! - mondta Harry, és egy könnycsepp gördült le az arcán.
Sokat sírtam érted, de már nem fogok. Változtatnék rajta, de már nem tudok! 

Titkon mindig azt reméltem, hogy soha nem fog véget érni a kapcsolatom Harryvel. De valami belső hang azt sugallta, hogy de. És ez az a nap. Amikor vége mindennek...

Miután elköszöntem a fiúktól, egy taxit fogtam, aki a nagyiig vitt el. Az új életem itt fogom megkezdeni. Californiában. 
Nincs One Direction. Nincs Harry Styles...


2013. április 10., szerda

2. fejezet: 8. rész - A szökés

-Mi? Én nem beszéltem vele semmi ilyet! VILÁGTURNÉ?! - kérdeztem és megszédült velem a világ.
- Betty. Anyád azt mondta, hogy haza kell velem jönnöd. Nincs vita. Akár beleegyeztél, akár nem. - jelentette ki nagyi, és azt hittem ott ájulok el.
- Betty már nagykorú. Nem dönthetnek helyette. - avatkozott be Harry is a vitába.
- Édes fiam.. Te pedig nem ütheted bele az orrod ebbe. - vágott vissza a nagyszülőm. Végül a teljes vita, és tiltakozás ellenére a nagyival kellett mennem. Nem számított az sem, hogy 5 fiú ellenkezett. Miután 'hazaértem', lehuppantam az újdonsült (hurrá) szobám ágyára, és mélyen a gondolataimba merültem. Világturné. Még is mikor akarták ezt elmondani nekem? Eddig is tudtam. Éreztem a levegőben, hogy valami nagyon nincs rendben. Szerettem volna Harrynek hinni, de éreztem hogy gáz van. Na de ekkora? Ez a turné akár fél évig is eltartgat. És igen. Ismét csalódnom kellett a szeretteimben...
~
Este van. Vagy már éjszaka? Egy cseppet sem érdekel. A szemem majd leragad, de egy percig sem tudnék aludni. A laptopommal az ölemben ültem az ágyamon, és facebookoztam, amikor egy beugró ablakra lettem fogyelmes.
Harry: Szia szerelmem! Ne aggódj! Kiszabadítunk! - írta Harry.
Én: Ezzel kicsit elkéstél.. Mondd, most már telefonon sincs pofád beszélni velem?!
Harry: Nézz rá a telefonodra. - írta, én pedig előkapartam a telómat a táskámból.
- Annyira szőke vagyok.. Legalább megnézhettem volna. - motyogtam magamban, amikor megláttam a 32 nem fogadott hívást.
Visszaültem a gépem elé.
Én: Upsz.
Harry: Már is hiányzol.
Én: Átvágtatok.
Harry: A saját érdekedben. - ìrta, és erre majd felrobbantam.
Én: Nem szoktam facebookon veszekedni. - írtam, majd kiléptem.
Egy perc múlva csörgött is a telefonom.
- Hagyj békén. - szóltam bele a telefonba, majd le is raktam.
A következő percben Liam hívott. Ez nem ér! Tudják, hogy Liamnek mindig felveszem..
- Szia Liam. - mondtam.
- Adom Harryt. - mondta köszönés nélkül.
- Ne, légyszi. - kértem.
- Miért nem akarsz beszélni vele?
- Nagyon rosszul esett, hogy nem mondtátok el.
- Betty, mennünk kell. Fél óra múlva kezdődik a koncert. - mondta Liam, majd lecsapta a telefont. Ezt nem tudtam, mire véljem, de végül ráhagytam.

*1 héttel később*

Az életem teljesen megváltozott. Harryék nélkül nem voltam teljes. Üres voltam.
Éppen az esőcseppeket szemléltem az ablakomon, amikor nagyi lépett be a szobámba.
- Nem akarsz reggelizni?
- Még nem. - mondtam olyan hangsúllyal, amivel azt jeleztem, hogy ha más nincs, kimehet a szobámból. Így vette az adást, és magamra hagyott.
Egész héten a koncerteket néztem, amiken nem lehetek ott. A szívem majd szétszakadt.
Elhatároztam, hogy a következő koncertre el fogok menni. Ami ma lesz.
Értesítettem Harryéket, és megígérték, hogy értem jönnek.
Miután nagyi lelépett a piacra, leadtam a drótot, és értem jöttek a fiúk.
- Annyira hiányoztál! - mondta Harry, és egy csókot akart adni, de elfordítottam a fejemet.
- Majd később. Most vigyeteket el innen! - dobtam be a bőröndöm a kocsiba, majd én is beszálltam.

2013. április 5., péntek

2. fejezet: 7. rész - California

Sziasztoook! Bocsánat, hogy ilyen nagyonnagyonnagyon rövid lett, de a lényegnél akartam abbahagyni..:D
De holnap hozom is az új részt.!♥


Azt hittem jó dolog lesz ismét Californiában lenni. Hát tévedtem.
Reggel a turnébuszon ébredtem. Na igen. Hajnali 4 óta úton vagyunk. Az alvó társaságra pillantottam, majd az órámra. Reggel 8. Tehát 4 órája már úton vagyunk.
Elsétáltam a turnébusz elejébe, (volt vagy 15 mp) hogy köszönjek a sofőrnek. Majd leültem az egyik fotelra, ami előtt egy tévé volt.
Egy ideig azt bámultam, majd azon vettem észre magam, hogy 5 fiú bámul.
- Mi a sz*r? Ti az előbb még aludtatok. - döbbentem le.
- Pontosan mikor is volt az az előbb? - kérdezte Louis gúnyosan.
- Olyan 8 körül? - néztem a sofőrre, és mint kiderült, füllhalgató van rajta. Aha. Szóval ezért nem köszönt vissza reggel. Mindegy..
- 10 óra van. Vagy is 1 óra, és ottvagyunk. - mondta Harry két róreggeltpuszi között.
- Klassz. - mondtam. 
Amikor megérkeztünk Californiába, a fiúkkal rögtön a próbára mentünk.
- Itt fogtok próbálni? - kérdeztem meglepetten.
- Ja. Ez a kávézó tökéletes a hangpróbára. A galériát kibéreltük, úgyhogy ott fogunk próbálni. Ott azt hiszem van egy kis színpad is. - magyarázta Harry. 
- Á értem 
A próba már nagyban zajlott, a fiúk éppen a Back for you-t énekelték, amikor egy ismerős személy lépett fel a galériára.
- N-nagyi? - kérdeztem akadozva.
- Hát nem is örülsz nekem? - kérdezte nagyi, és átölelt.
- De! Csak nem számítottam rá, hogy összefutunk! - mondtam.
- Hogyhogy nem számítottál? - kérdezte nagyi ledöbbenve. Nem értettem miért csodálkozott. Egyáltalán honnan tudta, hogy itt talál? 
- Nem hittem volna, hogy összefutunk! Micsoda véletlen! - mondtam mosolyogva. - Ó, bemutatom a fiúkat! - mondtam, miután vége lett a számnak. - Ő itt Harry, Zayn, Niall, Liam, és Louis. - mutogattam a fiúkra egyenként.
- Sziasztok! - üdvözölte őket. 
A fiúk integettek, és köszöntötték a mamámat.
- Na, akkor mehetünk? - kérdezte tőlem.
- Tessék? - kérdeztem vissza. Hogy mi?!
- Hát hozzám. Tudod. Amit anyáddal beszéltetek.

- Mivan? - kérdezte most már Harrry is.
- Anyád azt mondta, hogy megbeszéltétek, hogy amíg a fiúk világturnén vannak, addig nálunk fogsz lakni. - bökte ki.
- Mi? Én nem beszéltem vele semmi ilyet! VILÁGTURNÉ?! - kérdeztem, és megszédült velem a világ...

2013. április 3., szerda

2. fejezet: 6. rész - A horgászat

A csendet Niall törte meg.
- Mi lenne, ha elmennénk horgászni? - dobta fel az ötletét, és mindenki elismerően bólintott.
- Jó ötlet, haver! - bólogatott Louis. - Amúgy is. Olyan régen kapcsolódtunk ki igazán.. És most a csajok sincsenek itt, így lehet rosszalkodni.
- Khmmm.. Szerinted én mi a fészkes fenéért maradtam veletek? - néztem rá sértetten, és a kezeimet keresztbe tettem.
- Hogy öö.. Izzé..
- Na azért! - kacsintottam Louisra.
- No, akkor én összekészítem a horgászcuccot, Niall te gondoskodj a kajáról, Betty, te meg elmennél venni csalit a Tescoba, vagy bánom is én, hova? - kérdezte Zayn.
- Hé ez nem ér.. Miért nem jön velem valaki? - kérdeztem.
- Majd én megyek! - vállalta hősiesen Harry, de a többiek nem nagyon díjazták az ötletet.
- Na azt már nem! A gerlepárt nem engedhetjük! Se Louist, mert akkor egy tonna répával jöttök haza. - mondta Zayn.
- És Liammel mivan? - említettem az utolsó esélyemet.
- Azt azért te is belátod, hogy el kell legalább egy értelmes ember hozzánk. - vigyorgott Zayn.
- Akkor most egyedül kell menjek? - adtam elő a Hattyúk tavát, de nagyon úgy tűnt, hogy ez senkit nem hat meg annyira.
- Úgy tűnik.. - mondta Niall figyelmen kívül szenvedélyes színészkedésemet, amit talán Jennifer Aniston is megirigyelt volna. :)
Így hát kis időhúzással elindultam a Tescoba, és könnyedén megvettem a szükséges dolgokat.
Amikor a frissen vásárolt dolgokkal léptem ki a bevásárlóközpontból, szenvesültem azzal a ténnyel, hogy bár 2 éve megvan a jogsim, és rendszeresen használom, most sem sikerült megjegyeznem, hogy hova parkoltam. :$
Szánalmasan bénán vettem elő a BlackBerry-m, és tárcsáztam Liamet, aki a harmadik kicsöngés után fel is vette.
- Na mizu? Merre vagy?
- Szia Liam. Ööö.. Az a helyzet, hogy nem tudom hova parkoltam, így most nem tudom, hogy hol van a kocsi. - jelentettem ki, a vonal túloldalán pedig 5 fiú nevetését hallottam. - Hé! Ez nem vicces! Egy ez majd lehet, hogy veletek is meg fog történni! És akkor majd én fogok nevetni!
- Betty. Erre csak a nők képesek.. - mondta Louis.
- Na jó. Ha kinevettétek magatokat, akkor valaki eljöhetne segíteni.
- Várj! Fényképezd le, hogy mit látsz! - mondta Harry.
- Okké.. Akkor mindjárt elküldöm a képet.. - mondtam, majd leraktam a telefont, és lefényképeztem a látottakat.
- Betty. A kocsi ott van tőled 3 méterre.. Csak eltakarta az az ősz nő. - mondta nemes egyszerűséggel Liam, majd leraktam a telefont.
Végre sikerült hazaérnem, és az óra 10-et mutatott.
- Remek.. A legnagyobb melegre fogunk kiérni. - mondta Zayn.
- Így jár az, aki.egy csajt küld el vásárolni. - kuncogott Harry.
Amikor végre elindultunk a horgásztóhoz, már izgatott voltam.
- Fhú, ott egy jó hely! - mutatott az egyik stégre Niall, amikor kiszálltunk a kocsiból.


Kiszállás után a kiszemelt helyre telepedtünk le, azaz leterítettünk (8!!!) pokrócot.
- Hát akkor kezdjünk is neki! - mondta Liam, majd bedobta a vízbe az elő felszerelt pecabotot...

Már egy ideje horgászott Niall, Zayn, és Liam, amíg és Harry és Louis csak beszélgettünk, meg baromkodtunk.:D
- Haver, tedd magad hasznossá, és dobd be a vízbe az etetőt. - mondta Liam Harrynek.
- Oké. Biztos nem olyan nagy cucc. - mondta Harry, majd az etetőhöz nyúlt, és beleszórta a vízbe. - Fúj, most dzsuvás a kezem! - nyávogott.
- Mosd meg a tóban! - ordított rá Niall. - És maradj kussban! - mondta idegesen. Na igen. A bendős megszólalt. 
Harry leguggolt a tóhoz, és megmosta a kezét, miközben Louis a háta mögé surrant, és egy laza lökéssel a seggén keresztül belökte a vízbe.
- Te elmebeteg állat! Kib*szott hideg ez a víz! - ordította. 
- Cssssssssssssssssssss-ssssssssssssssssss! - mondta egyszerre a három horgászó fiú.
- Harry gyere már ki! Felzavarod a halakat te barom! - mondta Niall. És nem. Egy cseppet sem izgatta, hogy a haverja egy tóban van. Csak a halak nehogy elmenjenek.:D
Így hát a 3 fiú pisszeget, hogy maradjunk csendben, Louis annyira röhögött, hogy beleesett a nádasba, és Harry pedig sipákolt, hogy valaki húzza ki. 
-  Harry gyere már kiii! Ez nem vicces! - mondtam, és most már féltettem egy kicsit. 
- Húzz ki! Segíts! - mondta. Nem állt szándékomban segíteni, mert semmi kedvem csurom vizes lenni. De amikor már a 4. szomszédos horgász jött oda, hogy kussoljunk, (igen, szó szerint ezt mondták) muszály volt cselekednem, mint egyetlen megmaradt értelmes ember.
- Na gyere! - nyújtottam a kezemet, majd Harry megfogta, és berántott (!!!) magához.
- Harry! Teeeeeeeeeeeeeeeee.... - mondtam fenyegetően. 
- Ééééééééééééééén? - kérdezte kihívóan.
- Ezt még visszakapod! - mondtam.
- Jó! 
- Jó!
- Oké!
- Oké!
- Rendben!

- Rendben! - utánoztam határozott hangon.
Felálltam, és csurom vizesen totyogtam ki a vízből. (...)
- Hát, asszem' mi hazamegyünk átöltözni. - mondta Harry, amikor végre kikecmergett a vízből.
- Azért jó tudni, hogy egyedül is ki tudtál volna jönni a vízből.. - mondtam idegesen. - Nézd meg! Teljesen rám tapadt a ruhám! 
- Bizony.. - mondta Harry a hülye, de édes és kábító mosolyával, és szemei végigfutottak a tapadós ruha miatt kirajzolódó alakomon. 
Miután a legtöbb vizet kicsavartam a ruháimból, elindultunk a parkoló felé. Szerencse, hogy két kocsival jöttünk, mert így nem kell visszajönnünk erre a szaros helyre. Ajj.. Hülye Louis..:D
Amikor hazaértünk, egy közös fürdőt vettem Harryvel.
- Basszus! A szobánkban maradt a tusfürdőm! - mondtam, amikor már a vízben voltunk.
- Tessék itt van egy! - nyomott a kezembe egy tusfürdőt.
- De nekem olyan bőrápoló kell! Száraz a bőröm. - mondtam.
- Juuuuuuuuuuuuuj szháááraz a bhőőőrööööm. - utánzott Harry kislányos hangon, miközben ilyen fejet vágott:

- De ez nem jóóóó. - hisztiztem. - Kimegyek érte.
- Te tudod. De a fiúk már lehet, hogy visszaértek. - mondta Harry.
- Á, nem hiszem. Na mindjárt visszajövök. - másztam ki a meleg vízből, majd egy törölközőt tekertem magamra, és elmentem a szobánkig. Amikor megszereztem a tüsfürdőt, visszafele menet, a folyosó sarkán Zayn-be botlottam.
- Hoppáá! Előbb a hölgyeknek! - pirult el, majd miután alaposan megbámult, mutatott, hogy menyjek csak. 
Egyszer az életben megyek ki egy száll törülközőben. Akkor is tuti megkukkolnak. ._.
- Igazad volt.. - léptem be a fürdőbe, és visszabújtam a kádba a zsákmányommal. 
- Tessék? - kérdezte, mint ha nem hallotta volna.
- Igazad volt. - mondtam úgy, hogy összecsuktam a fogsoromat. - Hazajöttek. És természetesen belebotlottam Zaynbe. - mondtam.
Harry nem válaszolt semmit, csak egy mosollyal ajándékozott meg, amivel szerintem az volt a célja, hogy.. Megöljön... *-*

2013. április 1., hétfő

Happy easter!

Sziasztoook.:D
Boldog húsvétot mibdenkiineeek.<3
#szeretemazolvasóimat.<3

2. fejezet: 5. rész - A vita

Sziasztook! Bocsi, hogy ilyen rövid lett ez a rész, de ha belevettem volna az egész napot, akkor nem tudtam volna kirakni, mert több idő lenne megírni.
Na, de jó olvasást! :)


- Tudom, hogy titkoltok előlem valamit.. - mondtam, és Harry sóhajtott egyet.
- Igazából tényleg nincs semmi. Csak ma elmennek a lányok. Mindenkire kihat valamennyire ez a hangulat. Gondolj bele.. 1 évig jóformán nem fogunk velük találkozni. - mondta.
- Talán igazad van. - mondtam, de éreztem, hogy valami stimmel.
- Na látod. - mondta, majd átölelt.
*
- Skacok, 10 perc múlva indulunk. - kopogott be Louis.
- Na! Milyen ügyesen tudsz te kopogni! - dicsérte meg Harry gúnyosan.
- Haver.. A ma látottak után... - mondta gonosz hangon.
- Ügyes vagy, majd veszek neked egy csomag répát. - mondta Harry.
- Tényleg? - csillant fel Lou szeme.
- Nem.
- Chh. - mondta Louis, majd elhagyta a helyszínt. (xd)
*
Válságos hangulatban köszöntem el Kate-éktől.
- Azért sajnálom, hogy nem tudtam elköszönni rendesen tőletek. - mondtam csalódottan.
- Nagyon fogsz hiányozni! És bármi is történjen, tarts ki.. - mondta figyelmen kívűl hagyva az előző mondatomat.
- Rendben.
Miután elköszöntünk a csajoktól, a könnyeimmel küszködve mentünk haza.
*
*
*
A lányok 1 hete mentek el. Azóta valamennyire oldódott a hangulat, a fiúk élvezik a függetlenséget, Niall pedig azt, hogy nincs egyedül 'csaj' nélkül.
- Na, mit csinálljunk ma? Holnap indulunk a Californiai koncertre, de ma még szabadnapon vagyunk. - mondta Niall.
- Beszélnem kéne anyáékkal.. - dobtam fel egy teljesen más témát. Tudtam, hogy ez kellemetlenűl érint mindenkit. Amikor elköltöztünk Amerikába, még nem voltam 18.
Pedig anno a megállapodás ( Igaz, akkor még Louissal voltam ) arról szólt, hogy ha 18 leszek, csak akkor mehetek el.
Ezen teljesen összevesztem anyáékkal, és azóta nem is beszéltem vele. Igen. Kb. 1,5 hónapja.
- Szerintem felesleges. - mondta Harry.
- Normális esetben nem tenném, de mégis csak Amerikában fogok utazgatni ide-oda. Legalább szólnom kéne nekik.
*
- Betty? - szólt bele a telefonba anya, Harry pedig lélegzet-visszafolytva hallgatta a beszélgetésünket.
- Szia anya. - mondtam ideges hangon.
- Nem jelentkeztél..
- Igen, ezt jól látod. Csak gondoltam szólok, hogy a fiúknak holnaptól kezdődik az amerikai turnéjuk. És velük megyek.
- Mi? Nem! Betty nem mehetsz el! Azonnal gyere haza!
- Nem! - mondtam.
- Holnap hazautazol. Nem engedem, hogy Amerikában flangálj egyedül. - mondta okoskodóan.
- Nem egyedül leszek! A fiúkkal megyek.. Testőrrel, menedzserrel. Anyu ők a One Direction. Gondolod hogy hatan nekivágunk Amerikának? - vontam kérdőre.
- Ők még kisfiúk! Nem bízhatod rájuk az életed! Hazajössz szépen! Nincs vita! - osztott ki. Nem hiszem el, hogy a saját anyám nem bízik bennem. Mindig is felelősségtudatos voltam..
- Eszem ágában sincs hazamenni! - nevettem fel. - Sajnálom, hogy nem értesz meg! - mondtam sírós hangon, majd kinyomtam a telefonomat.
- Büszke vagyok rád! - mondta Harry, majd átölelt.
- Olyan, mintha nem tudnék kibe támaszkodni. A szüleim kiutáltak.. - mondtam.
- Hé! Ránk mindig támaszkodhatsz! - mondta Louis.
Erre csak mosolyogtam egyet. A csendet Niall törte meg. 
- Mi lenne, ha elmennénk horgászni? - dobta fel az ötletét, és mindenki elismerően bólintott.


Remélem tetszett ez a rész. Légyszi lájkoljátok a Facebook - oldalamat is! :)
Köszönöööm.♥