2013. április 21., vasárnap

2. fejezet: 10. rész - "Narancslé", és a csók

Sziasztoook!. Ne haragudjatok, hogy csak most rakok ki részt, de meghalt a gépem, és csak telefonról tudok írni, ami lássuk be elég nehéz.:D
Ráadásul nagyon sok tanulnivalóm is van..:/
Na de ez mind mindegy, mert itt van az új rész.:DD
I hope U like it! :3


Nincs One Direction. Nincs Harry.
1 hónap telt el azóta, hogy szakítottunk Harryvel. És egy hét maradt a nyárból.
Próbáltam kikapcsolódni, de nélkülük minden unalmas volt.. Olyan semmilyen..
Jellemző, hogy még ilyenkor is csak rájuk tudok gondolni.. - gondoltam, miközben egyébként Zackkel ültem egy kávézóban.
Zack. Pár házzal odébb lakik tőlünk. Akkor ismertem meg, amikor 2 hét 'kuksolásaszobámban' után nagyi elküldött a parkba, mondván ismerkedjek meg valakivel, szerezzek barátokat, stb.
Zack a mai napra hívott el egy randira. És belementem.
Ki kell valahogy vernem a fejemből a fiúkat! Zackkel lesz a legkönnyebb.
- Úgy hiányoznak! - gondolkodtam hangosan.
- Parancsolsz? - kérdezte Zack.
- Mármint.. - gondolkoztam, és folytattam. - Olyan rossz, hogy már nincsen narancslé az étlapon. Annyira hiányoznak.. Azok az idők! Amikor még.. Volt narancslé. Igen.. - fejtettem ki életem legérdekesebb hazugságát.
- Igen.. Ez valóban nagyon nagy probléma.. - nézett rám furán Zack.
- Na de mindegy. Szóval mit is dolgozol? - kérdeztem.
- Színész vagyok. Mármint alakulóban van a színészi karrierem.
- Az.. Tök jó.
***
- Na, milyen volt a randi? - kérdezte nagyi, amikor beléptem a házba.
- Hazzaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa. - mondtan szomorúan, és egy könnycsepp gördült le az arcomon.
- Jajj kicsim, hívd fel őket, tudom, hogy hiányoznak.
- El sem tudod képzelni, mennyire. Tudod mit? Ma elmegyek hozzájuk!
- Na látod. Hajrá kicsim ez a beszéd!
És így is tettem. Délután elindultam a fiúk háza felé, és teljesen pánikba estem. Mi lesz ha meglátnak.. És elküldenek a p*csába?
Ilyen gondolatokkal kopogtam be az 1D házba, amikor Liam nyitott ajtót.
- Betty! Annyira hiányoztál! - mondta, majd azonnal felemelt, és kaptam egy puszit. - Gyere már be!
- Várj. Mi lenne, ha meglepnénk őket? - kérdeztem ravaszul, miközben egy örömkönny cseppent ki a szememből.
- Jó ötlet. - bólintott elismerően. - Niall! Te rendeltél pizzát? - ment be a házba, én pedig kinnt mardtam.
- Nem. De van pizza??? - hallatszott Niall hangja.
- Gyere már!
- Betty!!!!!!!!!!!!!!! - kiáltott Niall amikor meglátott, és olyan gyorsasággal futott felém, hogy  azt hittem, fellök. - hogyhogy ittvagy? Annyira örülök!
Közben a többi fiú is előkerült, kivéve Harry.
Mindenkinek köszöntem, majd amikor leültünk a nappaliba, a lépcső felől előbukkant Harry.
Az utolsó lépcsőfoknál megállt, és csak engem nézett. Én is csak őt néztem.
Gyönyörű szemeiben elvesztem, és a szerelem ismét előtört belőlem.
Még mindig egymást néztük, majd megöleltük egymást.
Bárcsak örökké tartott volna az a pillanat...
- Jó újra látni. - mondta.
Jó újra látni?! Ennyi? Ennyi amit ki tudott bökni?
De hisz mit is vártam? Hogy meglát, odarohan, megcsókol, felemel, és megpörget, majd jön a "soha nem eresztelek el!" és HappyEnd? Nem. Nekünk ez nem így van megírva.
Annyi mindent akartam neki mondani, de végül egy "Igen" - t mondtam.
"Jó újra látni." A göndör haját. A gyönyörű szemeit.
- Mi lenne, ha ma itt aludnál? - kérdezte Liam.
- Jó ötlet! - mondta Niall.
- Persze, oké.
Miután szétszéledtek a fiúk, és csak Liam maradt, elkezdtünk beszélgetni.
- Még mindig szereted, igaz? - kérdezte, mert látta rajtam.
- Igen...
- Nem tudjuk mi ütött Harrybe. A barátnője pedig egy agyrém.
- B..Barátnője? - kérdeztem, és a torkomban hirtelen megszorult a levegő.
- Taylor.. Visszafogadta. - mondta.
Itt már semmit sem mondtam. Liam mindent értett. Támogatóan átölelt, és pontosan tudta, hogy a némaságomból mennyi minden kiolvasható.
***
- Játsszunk felelsz vagy merszt! - mondta Niall.
- Jóó ötleeeeeet! Megyek, összeszedem a többieket. - mondta Zayn. 
Miután elkezdődött az üvegezés, már mindenki sorra került, csak Harry nem. Ekkor fordult felé az üveg.
- Merek! - mondta.
- Akkor.. Csókold meg Betty-t! - mondta Zayn, és büszke (?) volt az ötletére.
Segítségkérően Liamre néztem, aki csak bólogatott. (?)
- Betty. Feljönnél az emeletre? - kérdezte Harry.
- Aha.
- Ha nem akarod, nem csókollak meg. - mondta, amikor beléptünk a szobájába.
- Barátnőd van.
- Ha nem akarod, nem csókollak meg. - ismételte, és egy pimasz vigyort ejtett.
- Csak ha te is akarod. - mondtam.
Egy ideig álltunk egymással szemben és tartottuk a szemkontaktust, majd nem bírtam. Közelebb mentem hozzá, majd amikor 10cm távolság volt köztünk, ajkait az enyémre tapasztotta. A leghosszabb csókunk volt. Szenvedélyesebb, mint valaha.
Harry belemosolygott a csókunkba, mire szétváltak ajkaink.
- Hiányoztál. - mondta, én pedig egyre inkább azt éreztem, hogy ez nagyon nem helyes.

2. fejezet: 11. rész - Várj! Ittmaradnál egy kicsit?

Sziasztook!:D Itt is van az úúj rész.:D Kérlek titeket, hogy aki elolvasta, az írjon valami komit, hogy tudjam, jó-e a blog, hogy nem uncsi-e a történet..stb..
Köszii♥

- Hiányoztál. - mondta, én pedig egyre inkább azt éreztem, hogy ez nagyon nem helyes.

Egy ideig álltam a tekintetét, majd azt vettem észre, hogy ismét meg akar csókolni.
- Nem lehet. - mondtam, és elfordítottam a fejemet.
Harry kérdőn nézett rám.
- TE szakítottál velem. És barátnőd van. - mondtam, majd megfordultam, kimentem a szobájából, és lementem a fiúkhoz.
Az este folyamán filmeket néztünk, amin én bealudtam, így betakarva aludtam a nappaliban egyedül.
Kimentem inni a konyhába, majd felmentem a régi szobámba.
Kicsit körülnéztem, majd bedőltem az ágyamba, és mély álomba merültem.
*Harry szemszöge*
Elég késő lehetett, amikor dörögni kezdett az ég.
Tudtam, hogy esni fog. Azt is tudtam, hogy Betty fél a vihartól.
Lementem a nappaliba, ugyan is este a fiúkkal ott hagytuk Bettyt betakarva.
Nem volt ott.
Elindultam a szobája felé.
Bekopogjak? Vagy ne?
Azt hiszi szívből szeretem Taylort, pedig csak a média miatt vagyunk együtt. Rühellem a csajt.
Ezért is szakítottam Bettyvel. Hogy ne fájjon neki annyira.
De hogy lehettem ilyen barom? Hisz őt. Csak is őt szeretem.
Végül is bekopogtam a szobájába, majd mivel nem jött válasz, benyitottam.
*Betty szemszöge*
Az álmom nem tartott sokáig, mert egy hatalmas égdörgés vert fel. Nagyon félek a vihartól. Egy ideig meredtem magam elé. Most komolyan menyjek át Harryhez, mert félek?
Nem. Az nagyon gáz lenne. Csak kibírom ezt a pár órát...
A tanakodásomat Harry zavarta meg, ugyan is benyitott a szobámba.
- Hát te? - kérdeztem meglepődve.
- Tudom hogy félsz a vihartól.
- Á nem vészes. - mondtam egy alig feltűnő cüccögés kíséretében.
- Khmm.
- Na jó, egy kicsit. - mondtam, és Harry érdekesen nézett rám. - Jó, nagyon. - módosítottam a válaszom.
- Itt maradjak? - kérdezte, mintha csak olvasott volna a gondolataimban.
- Ááá.. Chh.. Nem kell, nem gáz. - mondtam.
- Hát jó. - mondta Harry, majd egy pimasz vigyor társaságában elhagyta a szobát.
Ismét dörgött az ég.  Végül félretetem a büszkeségemet, és Hazza után iramodtam.
- Várj! Ittmaradnál egy kicsit? - kérdeztem.
- Persze. - mondta, és a két szemével ismét rabul ejtett. - Édes vagy, amikor félsz. - jegyezte meg a szobámba menet.
***
Reggel a szobámban az ágyamon, Harry csupasz felsőtestén ébredtem. Gyorsan felkaptam a fejemet, amire ő is felkelt.
- Ugye mi.. Nem..? - kérdeztem, de nem voltam magamnál teljesen.
- Dehogy is! Hát nem emlékszel? - kérdezte.
- Mire kéne emlékeznem? - kérdeztem ártatlanul.
- Valószínűleg nagyon fáradt lehettél. Megkérted, hogy aludjunk, és maradjak veled bent, így hát melléd feküdtem. Ennyi. Nem több, nyugi.
- Óóó, oké. - mondtam furán.
Miután kellően magunkhoz tértünk, lementünk reggelizni, és szép lassan mindenki lekászálódott az étkezőbe (először természetesen Niall).
Végül összepakoltam a cuccaimat, és hazafelé indultam.
- Sziasztok fiúk! - mondtam, és a könnycsatornám aktiválódott.
- Héé, ne sírj! Majd találkozunk! - mondta Louis, és átölelt.
***
Az utcákat jártam, és végig Harryn járt a fejem. Annyira szeretem! És mégsem lehet az enyém.
De valahogy nem tudom megérteni a viselkedését. Miért tudatja velem ennyire, hogy szeret?



2013. április 14., vasárnap

2. fejezet: 9. rész - New life.

Végre megérkeztünk a megszokott környezetbe. Ez a hét olyan lassan telt, mintha egy évig nem láthattam volna a fiúkat.
- Ne nagyon pakolj ki! Megyünk tovább Los Angeles-be.
- Hurrá. - mondtam nem túl lelkesen.
- Jajj, ne legyél már ilyen rossz kedvű! Majd kiengesztellek. - mondta Harry, majd miután alposan végigmért szemeivel, szóhoz jutottam.
- Felejtsd el. - mondtam nemes egyszerűséggel, amikor lehuppantam a kanapéra.
- Meddig fog még durcizni? - kérdezte Liam Harrytől, mintha itt sem lennék.
Nem volt kedvem veszekedni, ezért inkább felmentem a fürdőbe, és megigazítottam a sminkem.
Pár perccel később két ismerős kéz fonódott a derekam köré, majd szorosan átölelt.
- Hagyj békén.
- De most komolyan Betty! Meddig játszod még a sértődöttet? - nézett mélyen a szemeimbe.
Két gyönyörű szeme majdnem kizökkentett a szerepemből, de tartottam magamat a sértődött, durcás hangulatomhoz.
- Amíg fel nem fogjátok, hogy mennyire nagy dolgot titkoltatok el előlem. - mondtam, majd Harry sóhajtott egyet.
- Ne haragudj! - nézett rám boci szemekkel. - 1 hete nem láttalak! Legalább egy puszit had adjak! - kérlelt, majd a pusziból csók lett, amit most így utólag nem is bánok annyira.

*****
- Atya. Úr. Isten. - dobtam le a földre a bőröndömet, amikor az Los Angeles-i lakosztályba értünk.
- Tetszik? - kérdezte Niall, aki azt hiszem azt hitte, hogy a konyhában lévő svédasztalt dicsérem.
- Nagyon! Mármint a szoba. - mosolyogtam.
Amikor mindenki lecuccolt, Tom lépett be a szobánkba. (a fiúk menedzsere)
- Jól van fiúk. 10 perc és indulunk az arénába.
- Sok sikert! - mondtam, majd adtam Harrynek egy csókot.
- De hát te is jösz, nem? - kérdezte meglepetten.
- Hmm.. Lássuk csak.. Álljak végig egy 2 órás koncertet... Vaaaaaaaaaaaaaaaagy próbálljam ki  szálloda fürdőit kiengesztelés gyanánt? - mondtam, és tudtam, hogy nyert ügyem van. 
- Maradhatsz is ha akarsz.. - mondt Harry kicsit csalódott hangon.
- Hááát.. Akkooooooor.. Nem is tudom, mi legyen... MARADOK. -jelentettem ki mosolyogva, majd búcsút intettem a fiúknak.

Éppen egy szaunában ültem, amikor az újságok között ezt a cikket találtam.

"A kaliforniai One Direction koncerten több rajongó látta, hogy Harry Styles, és egy ismeretlen lány csókolóztak. A koncert során a lány többször is rányomult Harryre. Vajon mit fog szólni ehhez Harry elvileges jelenlegi barátnője?"

Nem akartam hinni ennek a cikknek, de kép is volt hozzá...

Annyira lesokkolódtam, hogy egy férfi vezetett ki a szanunából. Miután megbizonyosodott róla, hogy nincs komolyabb bajom, otthagyott, én pedig felmentem a lakosztályba. 
Hiper-szuper gyorsasággal pakoltam össze az összes cuccom, majd az újságot a cikknél Harry ágyára tettem.
- Te meg mit művelsz? - lépett be Harry a lakosztályba, és látta, hogy összepakoltam.
Én csak hozzávágtam az újságot, majd adtam egy kis időt, amíg végigolvassa.
- Ez hazugság! - mondta Harry.
- Ez elég egyértelmű.. - mondtam szomorú hangon.
- Ez nem igaz! Igen, valóban félreérthető  a kép, de hidd el, hogy ez nem így történt! - próbálta menteni a menthetetlent.
- Úgy látszik, nem illünk egymáshoz.. - mondtam, és elgondolkodtam azon a rengeteg félreértésen, amin keresztül mentünk, miközben a padlót pásztáztam.
- Betty! Minket az isten is egymásnak teremtett! Ne hagyd, hogy a firkászok tönkretegyenek mindent!
- Harry. Itt nem ez volt az első probléma. - mondtam, és tudtam, hogy ezzel lezárom a beszélgetésünket. Közelebb mentem hozzá, és átöleltem.
- Ne búcsúzgass! - mondta Harry, és egy könnycsepp gördült le az arcán.
- Sokat sírtam érted, de már nem fogok. Változtatnék rajta, de már nem tudok! 

Titkon mindig azt reméltem, hogy soha nem fog véget érni a kapcsolatom Harryvel. De valami belső hang azt sugallta, hogy de. És ez az a nap. Amikor vége mindennek...

Miután elköszöntem a fiúktól, egy taxit fogtam, aki a nagyiig vitt el. Az új életem itt fogom megkezdeni. Californiában. 
Nincs One Direction. Nincs Harry Styles...


2013. április 10., szerda

2. fejezet: 8. rész - A szökés

-Mi? Én nem beszéltem vele semmi ilyet! VILÁGTURNÉ?! - kérdeztem és megszédült velem a világ.
- Betty. Anyád azt mondta, hogy haza kell velem jönnöd. Nincs vita. Akár beleegyeztél, akár nem. - jelentette ki nagyi, és azt hittem ott ájulok el.
- Betty már nagykorú. Nem dönthetnek helyette. - avatkozott be Harry is a vitába.
- Édes fiam.. Te pedig nem ütheted bele az orrod ebbe. - vágott vissza a nagyszülőm. Végül a teljes vita, és tiltakozás ellenére a nagyival kellett mennem. Nem számított az sem, hogy 5 fiú ellenkezett. Miután 'hazaértem', lehuppantam az újdonsült (hurrá) szobám ágyára, és mélyen a gondolataimba merültem. Világturné. Még is mikor akarták ezt elmondani nekem? Eddig is tudtam. Éreztem a levegőben, hogy valami nagyon nincs rendben. Szerettem volna Harrynek hinni, de éreztem hogy gáz van. Na de ekkora? Ez a turné akár fél évig is eltartgat. És igen. Ismét csalódnom kellett a szeretteimben...
~
Este van. Vagy már éjszaka? Egy cseppet sem érdekel. A szemem majd leragad, de egy percig sem tudnék aludni. A laptopommal az ölemben ültem az ágyamon, és facebookoztam, amikor egy beugró ablakra lettem fogyelmes.
Harry: Szia szerelmem! Ne aggódj! Kiszabadítunk! - írta Harry.
Én: Ezzel kicsit elkéstél.. Mondd, most már telefonon sincs pofád beszélni velem?!
Harry: Nézz rá a telefonodra. - írta, én pedig előkapartam a telómat a táskámból.
- Annyira szőke vagyok.. Legalább megnézhettem volna. - motyogtam magamban, amikor megláttam a 32 nem fogadott hívást.
Visszaültem a gépem elé.
Én: Upsz.
Harry: Már is hiányzol.
Én: Átvágtatok.
Harry: A saját érdekedben. - ìrta, és erre majd felrobbantam.
Én: Nem szoktam facebookon veszekedni. - írtam, majd kiléptem.
Egy perc múlva csörgött is a telefonom.
- Hagyj békén. - szóltam bele a telefonba, majd le is raktam.
A következő percben Liam hívott. Ez nem ér! Tudják, hogy Liamnek mindig felveszem..
- Szia Liam. - mondtam.
- Adom Harryt. - mondta köszönés nélkül.
- Ne, légyszi. - kértem.
- Miért nem akarsz beszélni vele?
- Nagyon rosszul esett, hogy nem mondtátok el.
- Betty, mennünk kell. Fél óra múlva kezdődik a koncert. - mondta Liam, majd lecsapta a telefont. Ezt nem tudtam, mire véljem, de végül ráhagytam.

*1 héttel később*

Az életem teljesen megváltozott. Harryék nélkül nem voltam teljes. Üres voltam.
Éppen az esőcseppeket szemléltem az ablakomon, amikor nagyi lépett be a szobámba.
- Nem akarsz reggelizni?
- Még nem. - mondtam olyan hangsúllyal, amivel azt jeleztem, hogy ha más nincs, kimehet a szobámból. Így vette az adást, és magamra hagyott.
Egész héten a koncerteket néztem, amiken nem lehetek ott. A szívem majd szétszakadt.
Elhatároztam, hogy a következő koncertre el fogok menni. Ami ma lesz.
Értesítettem Harryéket, és megígérték, hogy értem jönnek.
Miután nagyi lelépett a piacra, leadtam a drótot, és értem jöttek a fiúk.
- Annyira hiányoztál! - mondta Harry, és egy csókot akart adni, de elfordítottam a fejemet.
- Majd később. Most vigyeteket el innen! - dobtam be a bőröndöm a kocsiba, majd én is beszálltam.

2013. április 5., péntek

2. fejezet: 7. rész - California

Sziasztoook! Bocsánat, hogy ilyen nagyonnagyonnagyon rövid lett, de a lényegnél akartam abbahagyni..:D
De holnap hozom is az új részt.!♥


Azt hittem jó dolog lesz ismét Californiában lenni. Hát tévedtem.
Reggel a turnébuszon ébredtem. Na igen. Hajnali 4 óta úton vagyunk. Az alvó társaságra pillantottam, majd az órámra. Reggel 8. Tehát 4 órája már úton vagyunk.
Elsétáltam a turnébusz elejébe, (volt vagy 15 mp) hogy köszönjek a sofőrnek. Majd leültem az egyik fotelra, ami előtt egy tévé volt.
Egy ideig azt bámultam, majd azon vettem észre magam, hogy 5 fiú bámul.
- Mi a sz*r? Ti az előbb még aludtatok. - döbbentem le.
- Pontosan mikor is volt az az előbb? - kérdezte Louis gúnyosan.
- Olyan 8 körül? - néztem a sofőrre, és mint kiderült, füllhalgató van rajta. Aha. Szóval ezért nem köszönt vissza reggel. Mindegy..
- 10 óra van. Vagy is 1 óra, és ottvagyunk. - mondta Harry két róreggeltpuszi között.
- Klassz. - mondtam. 
Amikor megérkeztünk Californiába, a fiúkkal rögtön a próbára mentünk.
- Itt fogtok próbálni? - kérdeztem meglepetten.
- Ja. Ez a kávézó tökéletes a hangpróbára. A galériát kibéreltük, úgyhogy ott fogunk próbálni. Ott azt hiszem van egy kis színpad is. - magyarázta Harry. 
- Á értem 
A próba már nagyban zajlott, a fiúk éppen a Back for you-t énekelték, amikor egy ismerős személy lépett fel a galériára.
- N-nagyi? - kérdeztem akadozva.
- Hát nem is örülsz nekem? - kérdezte nagyi, és átölelt.
- De! Csak nem számítottam rá, hogy összefutunk! - mondtam.
- Hogyhogy nem számítottál? - kérdezte nagyi ledöbbenve. Nem értettem miért csodálkozott. Egyáltalán honnan tudta, hogy itt talál? 
- Nem hittem volna, hogy összefutunk! Micsoda véletlen! - mondtam mosolyogva. - Ó, bemutatom a fiúkat! - mondtam, miután vége lett a számnak. - Ő itt Harry, Zayn, Niall, Liam, és Louis. - mutogattam a fiúkra egyenként.
- Sziasztok! - üdvözölte őket. 
A fiúk integettek, és köszöntötték a mamámat.
- Na, akkor mehetünk? - kérdezte tőlem.
- Tessék? - kérdeztem vissza. Hogy mi?!
- Hát hozzám. Tudod. Amit anyáddal beszéltetek.

- Mivan? - kérdezte most már Harrry is.
- Anyád azt mondta, hogy megbeszéltétek, hogy amíg a fiúk világturnén vannak, addig nálunk fogsz lakni. - bökte ki.
- Mi? Én nem beszéltem vele semmi ilyet! VILÁGTURNÉ?! - kérdeztem, és megszédült velem a világ...

2013. április 3., szerda

2. fejezet: 6. rész - A horgászat

A csendet Niall törte meg.
- Mi lenne, ha elmennénk horgászni? - dobta fel az ötletét, és mindenki elismerően bólintott.
- Jó ötlet, haver! - bólogatott Louis. - Amúgy is. Olyan régen kapcsolódtunk ki igazán.. És most a csajok sincsenek itt, így lehet rosszalkodni.
- Khmmm.. Szerinted én mi a fészkes fenéért maradtam veletek? - néztem rá sértetten, és a kezeimet keresztbe tettem.
- Hogy öö.. Izzé..
- Na azért! - kacsintottam Louisra.
- No, akkor én összekészítem a horgászcuccot, Niall te gondoskodj a kajáról, Betty, te meg elmennél venni csalit a Tescoba, vagy bánom is én, hova? - kérdezte Zayn.
- Hé ez nem ér.. Miért nem jön velem valaki? - kérdeztem.
- Majd én megyek! - vállalta hősiesen Harry, de a többiek nem nagyon díjazták az ötletet.
- Na azt már nem! A gerlepárt nem engedhetjük! Se Louist, mert akkor egy tonna répával jöttök haza. - mondta Zayn.
- És Liammel mivan? - említettem az utolsó esélyemet.
- Azt azért te is belátod, hogy el kell legalább egy értelmes ember hozzánk. - vigyorgott Zayn.
- Akkor most egyedül kell menjek? - adtam elő a Hattyúk tavát, de nagyon úgy tűnt, hogy ez senkit nem hat meg annyira.
- Úgy tűnik.. - mondta Niall figyelmen kívül szenvedélyes színészkedésemet, amit talán Jennifer Aniston is megirigyelt volna. :)
Így hát kis időhúzással elindultam a Tescoba, és könnyedén megvettem a szükséges dolgokat.
Amikor a frissen vásárolt dolgokkal léptem ki a bevásárlóközpontból, szenvesültem azzal a ténnyel, hogy bár 2 éve megvan a jogsim, és rendszeresen használom, most sem sikerült megjegyeznem, hogy hova parkoltam. :$
Szánalmasan bénán vettem elő a BlackBerry-m, és tárcsáztam Liamet, aki a harmadik kicsöngés után fel is vette.
- Na mizu? Merre vagy?
- Szia Liam. Ööö.. Az a helyzet, hogy nem tudom hova parkoltam, így most nem tudom, hogy hol van a kocsi. - jelentettem ki, a vonal túloldalán pedig 5 fiú nevetését hallottam. - Hé! Ez nem vicces! Egy ez majd lehet, hogy veletek is meg fog történni! És akkor majd én fogok nevetni!
- Betty. Erre csak a nők képesek.. - mondta Louis.
- Na jó. Ha kinevettétek magatokat, akkor valaki eljöhetne segíteni.
- Várj! Fényképezd le, hogy mit látsz! - mondta Harry.
- Okké.. Akkor mindjárt elküldöm a képet.. - mondtam, majd leraktam a telefont, és lefényképeztem a látottakat.
- Betty. A kocsi ott van tőled 3 méterre.. Csak eltakarta az az ősz nő. - mondta nemes egyszerűséggel Liam, majd leraktam a telefont.
Végre sikerült hazaérnem, és az óra 10-et mutatott.
- Remek.. A legnagyobb melegre fogunk kiérni. - mondta Zayn.
- Így jár az, aki.egy csajt küld el vásárolni. - kuncogott Harry.
Amikor végre elindultunk a horgásztóhoz, már izgatott voltam.
- Fhú, ott egy jó hely! - mutatott az egyik stégre Niall, amikor kiszálltunk a kocsiból.


Kiszállás után a kiszemelt helyre telepedtünk le, azaz leterítettünk (8!!!) pokrócot.
- Hát akkor kezdjünk is neki! - mondta Liam, majd bedobta a vízbe az elő felszerelt pecabotot...

Már egy ideje horgászott Niall, Zayn, és Liam, amíg és Harry és Louis csak beszélgettünk, meg baromkodtunk.:D
- Haver, tedd magad hasznossá, és dobd be a vízbe az etetőt. - mondta Liam Harrynek.
- Oké. Biztos nem olyan nagy cucc. - mondta Harry, majd az etetőhöz nyúlt, és beleszórta a vízbe. - Fúj, most dzsuvás a kezem! - nyávogott.
- Mosd meg a tóban! - ordított rá Niall. - És maradj kussban! - mondta idegesen. Na igen. A bendős megszólalt. 
Harry leguggolt a tóhoz, és megmosta a kezét, miközben Louis a háta mögé surrant, és egy laza lökéssel a seggén keresztül belökte a vízbe.
- Te elmebeteg állat! Kib*szott hideg ez a víz! - ordította. 
- Cssssssssssssssssssss-ssssssssssssssssss! - mondta egyszerre a három horgászó fiú.
- Harry gyere már ki! Felzavarod a halakat te barom! - mondta Niall. És nem. Egy cseppet sem izgatta, hogy a haverja egy tóban van. Csak a halak nehogy elmenjenek.:D
Így hát a 3 fiú pisszeget, hogy maradjunk csendben, Louis annyira röhögött, hogy beleesett a nádasba, és Harry pedig sipákolt, hogy valaki húzza ki. 
-  Harry gyere már kiii! Ez nem vicces! - mondtam, és most már féltettem egy kicsit. 
- Húzz ki! Segíts! - mondta. Nem állt szándékomban segíteni, mert semmi kedvem csurom vizes lenni. De amikor már a 4. szomszédos horgász jött oda, hogy kussoljunk, (igen, szó szerint ezt mondták) muszály volt cselekednem, mint egyetlen megmaradt értelmes ember.
- Na gyere! - nyújtottam a kezemet, majd Harry megfogta, és berántott (!!!) magához.
- Harry! Teeeeeeeeeeeeeeeee.... - mondtam fenyegetően. 
- Ééééééééééééééén? - kérdezte kihívóan.
- Ezt még visszakapod! - mondtam.
- Jó! 
- Jó!
- Oké!
- Oké!
- Rendben!

- Rendben! - utánoztam határozott hangon.
Felálltam, és csurom vizesen totyogtam ki a vízből. (...)
- Hát, asszem' mi hazamegyünk átöltözni. - mondta Harry, amikor végre kikecmergett a vízből.
- Azért jó tudni, hogy egyedül is ki tudtál volna jönni a vízből.. - mondtam idegesen. - Nézd meg! Teljesen rám tapadt a ruhám! 
- Bizony.. - mondta Harry a hülye, de édes és kábító mosolyával, és szemei végigfutottak a tapadós ruha miatt kirajzolódó alakomon. 
Miután a legtöbb vizet kicsavartam a ruháimból, elindultunk a parkoló felé. Szerencse, hogy két kocsival jöttünk, mert így nem kell visszajönnünk erre a szaros helyre. Ajj.. Hülye Louis..:D
Amikor hazaértünk, egy közös fürdőt vettem Harryvel.
- Basszus! A szobánkban maradt a tusfürdőm! - mondtam, amikor már a vízben voltunk.
- Tessék itt van egy! - nyomott a kezembe egy tusfürdőt.
- De nekem olyan bőrápoló kell! Száraz a bőröm. - mondtam.
- Juuuuuuuuuuuuuj szháááraz a bhőőőrööööm. - utánzott Harry kislányos hangon, miközben ilyen fejet vágott:

- De ez nem jóóóó. - hisztiztem. - Kimegyek érte.
- Te tudod. De a fiúk már lehet, hogy visszaértek. - mondta Harry.
- Á, nem hiszem. Na mindjárt visszajövök. - másztam ki a meleg vízből, majd egy törölközőt tekertem magamra, és elmentem a szobánkig. Amikor megszereztem a tüsfürdőt, visszafele menet, a folyosó sarkán Zayn-be botlottam.
- Hoppáá! Előbb a hölgyeknek! - pirult el, majd miután alaposan megbámult, mutatott, hogy menyjek csak. 
Egyszer az életben megyek ki egy száll törülközőben. Akkor is tuti megkukkolnak. ._.
- Igazad volt.. - léptem be a fürdőbe, és visszabújtam a kádba a zsákmányommal. 
- Tessék? - kérdezte, mint ha nem hallotta volna.
- Igazad volt. - mondtam úgy, hogy összecsuktam a fogsoromat. - Hazajöttek. És természetesen belebotlottam Zaynbe. - mondtam.
Harry nem válaszolt semmit, csak egy mosollyal ajándékozott meg, amivel szerintem az volt a célja, hogy.. Megöljön... *-*

2013. április 1., hétfő

Happy easter!

Sziasztoook.:D
Boldog húsvétot mibdenkiineeek.<3
#szeretemazolvasóimat.<3

2. fejezet: 5. rész - A vita

Sziasztook! Bocsi, hogy ilyen rövid lett ez a rész, de ha belevettem volna az egész napot, akkor nem tudtam volna kirakni, mert több idő lenne megírni.
Na, de jó olvasást! :)


- Tudom, hogy titkoltok előlem valamit.. - mondtam, és Harry sóhajtott egyet.
- Igazából tényleg nincs semmi. Csak ma elmennek a lányok. Mindenkire kihat valamennyire ez a hangulat. Gondolj bele.. 1 évig jóformán nem fogunk velük találkozni. - mondta.
- Talán igazad van. - mondtam, de éreztem, hogy valami stimmel.
- Na látod. - mondta, majd átölelt.
*
- Skacok, 10 perc múlva indulunk. - kopogott be Louis.
- Na! Milyen ügyesen tudsz te kopogni! - dicsérte meg Harry gúnyosan.
- Haver.. A ma látottak után... - mondta gonosz hangon.
- Ügyes vagy, majd veszek neked egy csomag répát. - mondta Harry.
- Tényleg? - csillant fel Lou szeme.
- Nem.
- Chh. - mondta Louis, majd elhagyta a helyszínt. (xd)
*
Válságos hangulatban köszöntem el Kate-éktől.
- Azért sajnálom, hogy nem tudtam elköszönni rendesen tőletek. - mondtam csalódottan.
- Nagyon fogsz hiányozni! És bármi is történjen, tarts ki.. - mondta figyelmen kívűl hagyva az előző mondatomat.
- Rendben.
Miután elköszöntünk a csajoktól, a könnyeimmel küszködve mentünk haza.
*
*
*
A lányok 1 hete mentek el. Azóta valamennyire oldódott a hangulat, a fiúk élvezik a függetlenséget, Niall pedig azt, hogy nincs egyedül 'csaj' nélkül.
- Na, mit csinálljunk ma? Holnap indulunk a Californiai koncertre, de ma még szabadnapon vagyunk. - mondta Niall.
- Beszélnem kéne anyáékkal.. - dobtam fel egy teljesen más témát. Tudtam, hogy ez kellemetlenűl érint mindenkit. Amikor elköltöztünk Amerikába, még nem voltam 18.
Pedig anno a megállapodás ( Igaz, akkor még Louissal voltam ) arról szólt, hogy ha 18 leszek, csak akkor mehetek el.
Ezen teljesen összevesztem anyáékkal, és azóta nem is beszéltem vele. Igen. Kb. 1,5 hónapja.
- Szerintem felesleges. - mondta Harry.
- Normális esetben nem tenném, de mégis csak Amerikában fogok utazgatni ide-oda. Legalább szólnom kéne nekik.
*
- Betty? - szólt bele a telefonba anya, Harry pedig lélegzet-visszafolytva hallgatta a beszélgetésünket.
- Szia anya. - mondtam ideges hangon.
- Nem jelentkeztél..
- Igen, ezt jól látod. Csak gondoltam szólok, hogy a fiúknak holnaptól kezdődik az amerikai turnéjuk. És velük megyek.
- Mi? Nem! Betty nem mehetsz el! Azonnal gyere haza!
- Nem! - mondtam.
- Holnap hazautazol. Nem engedem, hogy Amerikában flangálj egyedül. - mondta okoskodóan.
- Nem egyedül leszek! A fiúkkal megyek.. Testőrrel, menedzserrel. Anyu ők a One Direction. Gondolod hogy hatan nekivágunk Amerikának? - vontam kérdőre.
- Ők még kisfiúk! Nem bízhatod rájuk az életed! Hazajössz szépen! Nincs vita! - osztott ki. Nem hiszem el, hogy a saját anyám nem bízik bennem. Mindig is felelősségtudatos voltam..
- Eszem ágában sincs hazamenni! - nevettem fel. - Sajnálom, hogy nem értesz meg! - mondtam sírós hangon, majd kinyomtam a telefonomat.
- Büszke vagyok rád! - mondta Harry, majd átölelt.
- Olyan, mintha nem tudnék kibe támaszkodni. A szüleim kiutáltak.. - mondtam.
- Hé! Ránk mindig támaszkodhatsz! - mondta Louis.
Erre csak mosolyogtam egyet. A csendet Niall törte meg. 
- Mi lenne, ha elmennénk horgászni? - dobta fel az ötletét, és mindenki elismerően bólintott.


Remélem tetszett ez a rész. Légyszi lájkoljátok a Facebook - oldalamat is! :)
Köszönöööm.♥