2. fejezet: 8. rész - A szökés

-Mi? Én nem beszéltem vele semmi ilyet! VILÁGTURNÉ?! - kérdeztem és megszédült velem a világ.
- Betty. Anyád azt mondta, hogy haza kell velem jönnöd. Nincs vita. Akár beleegyeztél, akár nem. - jelentette ki nagyi, és azt hittem ott ájulok el.
- Betty már nagykorú. Nem dönthetnek helyette. - avatkozott be Harry is a vitába.
- Édes fiam.. Te pedig nem ütheted bele az orrod ebbe. - vágott vissza a nagyszülőm. Végül a teljes vita, és tiltakozás ellenére a nagyival kellett mennem. Nem számított az sem, hogy 5 fiú ellenkezett. Miután 'hazaértem', lehuppantam az újdonsült (hurrá) szobám ágyára, és mélyen a gondolataimba merültem. Világturné. Még is mikor akarták ezt elmondani nekem? Eddig is tudtam. Éreztem a levegőben, hogy valami nagyon nincs rendben. Szerettem volna Harrynek hinni, de éreztem hogy gáz van. Na de ekkora? Ez a turné akár fél évig is eltartgat. És igen. Ismét csalódnom kellett a szeretteimben...
~
Este van. Vagy már éjszaka? Egy cseppet sem érdekel. A szemem majd leragad, de egy percig sem tudnék aludni. A laptopommal az ölemben ültem az ágyamon, és facebookoztam, amikor egy beugró ablakra lettem fogyelmes.
Harry: Szia szerelmem! Ne aggódj! Kiszabadítunk! - írta Harry.
Én: Ezzel kicsit elkéstél.. Mondd, most már telefonon sincs pofád beszélni velem?!
Harry: Nézz rá a telefonodra. - írta, én pedig előkapartam a telómat a táskámból.
- Annyira szőke vagyok.. Legalább megnézhettem volna. - motyogtam magamban, amikor megláttam a 32 nem fogadott hívást.
Visszaültem a gépem elé.
Én: Upsz.
Harry: Már is hiányzol.
Én: Átvágtatok.
Harry: A saját érdekedben. - ìrta, és erre majd felrobbantam.
Én: Nem szoktam facebookon veszekedni. - írtam, majd kiléptem.
Egy perc múlva csörgött is a telefonom.
- Hagyj békén. - szóltam bele a telefonba, majd le is raktam.
A következő percben Liam hívott. Ez nem ér! Tudják, hogy Liamnek mindig felveszem..
- Szia Liam. - mondtam.
- Adom Harryt. - mondta köszönés nélkül.
- Ne, légyszi. - kértem.
- Miért nem akarsz beszélni vele?
- Nagyon rosszul esett, hogy nem mondtátok el.
- Betty, mennünk kell. Fél óra múlva kezdődik a koncert. - mondta Liam, majd lecsapta a telefont. Ezt nem tudtam, mire véljem, de végül ráhagytam.

*1 héttel később*

Az életem teljesen megváltozott. Harryék nélkül nem voltam teljes. Üres voltam.
Éppen az esőcseppeket szemléltem az ablakomon, amikor nagyi lépett be a szobámba.
- Nem akarsz reggelizni?
- Még nem. - mondtam olyan hangsúllyal, amivel azt jeleztem, hogy ha más nincs, kimehet a szobámból. Így vette az adást, és magamra hagyott.
Egész héten a koncerteket néztem, amiken nem lehetek ott. A szívem majd szétszakadt.
Elhatároztam, hogy a következő koncertre el fogok menni. Ami ma lesz.
Értesítettem Harryéket, és megígérték, hogy értem jönnek.
Miután nagyi lelépett a piacra, leadtam a drótot, és értem jöttek a fiúk.
- Annyira hiányoztál! - mondta Harry, és egy csókot akart adni, de elfordítottam a fejemet.
- Majd később. Most vigyeteket el innen! - dobtam be a bőröndöm a kocsiba, majd én is beszálltam.