2. fejezet: 5. rész - A vita

Sziasztook! Bocsi, hogy ilyen rövid lett ez a rész, de ha belevettem volna az egész napot, akkor nem tudtam volna kirakni, mert több idő lenne megírni.
Na, de jó olvasást! :)

- Tudom, hogy titkoltok előlem valamit.. - mondtam, és Harry sóhajtott egyet.
- Igazából tényleg nincs semmi. Csak ma elmennek a lányok. Mindenkire kihat valamennyire ez a hangulat. Gondolj bele.. 1 évig jóformán nem fogunk velük találkozni. - mondta.
- Talán igazad van. - mondtam, de éreztem, hogy valami stimmel.
- Na látod. - mondta, majd átölelt.
*
- Skacok, 10 perc múlva indulunk. - kopogott be Louis.
- Na! Milyen ügyesen tudsz te kopogni! - dicsérte meg Harry gúnyosan.
- Haver.. A ma látottak után... - mondta gonosz hangon.
- Ügyes vagy, majd veszek neked egy csomag répát. - mondta Harry.
- Tényleg? - csillant fel Lou szeme.
- Nem.
- Chh. - mondta Louis, majd elhagyta a helyszínt. (xd)
*
Válságos hangulatban köszöntem el Kate-éktől.
- Azért sajnálom, hogy nem tudtam elköszönni rendesen tőletek. - mondtam csalódottan.
- Nagyon fogsz hiányozni! És bármi is történjen, tarts ki.. - mondta figyelmen kívűl hagyva az előző mondatomat.
- Rendben.
Miután elköszöntünk a csajoktól, a könnyeimmel küszködve mentünk haza.
*
*
*
A lányok 1 hete mentek el. Azóta valamennyire oldódott a hangulat, a fiúk élvezik a függetlenséget, Niall pedig azt, hogy nincs egyedül 'csaj' nélkül.
- Na, mit csinálljunk ma? Holnap indulunk a Californiai koncertre, de ma még szabadnapon vagyunk. - mondta Niall.
- Beszélnem kéne anyáékkal.. - dobtam fel egy teljesen más témát. Tudtam, hogy ez kellemetlenűl érint mindenkit. Amikor elköltöztünk Amerikába, még nem voltam 18.

Pedig anno a megállapodás ( Igaz, akkor még Louissal voltam ) arról szólt, hogy ha 18 leszek, csak akkor mehetek el.
Ezen teljesen összevesztem anyáékkal, és azóta nem is beszéltem vele. Igen. Kb. 1,5 hónapja.
- Szerintem felesleges. - mondta Harry.
- Normális esetben nem tenném, de mégis csak Amerikában fogok utazgatni ide-oda. Legalább szólnom kéne nekik.
*
- Betty? - szólt bele a telefonba anya, Harry pedig lélegzet-visszafolytva hallgatta a beszélgetésünket.
- Szia anya. - mondtam ideges hangon.
- Nem jelentkeztél..
- Igen, ezt jól látod. Csak gondoltam szólok, hogy a fiúknak holnaptól kezdődik az amerikai turnéjuk. És velük megyek.
- Mi? Nem! Betty nem mehetsz el! Azonnal gyere haza!
- Nem! - mondtam.
- Holnap hazautazol. Nem engedem, hogy Amerikában flangálj egyedül. - mondta okoskodóan.
- Nem egyedül leszek! A fiúkkal megyek.. Testőrrel, menedzserrel. Anyu ők a One Direction. Gondolod hogy hatan nekivágunk Amerikának? - vontam kérdőre.
- Ők még kisfiúk! Nem bízhatod rájuk az életed! Hazajössz szépen! Nincs vita! - osztott ki. Nem hiszem el, hogy a saját anyám nem bízik bennem. Mindig is felelősségtudatos voltam..
- Eszem ágában sincs hazamenni! - nevettem fel. - Sajnálom, hogy nem értesz meg! - mondtam sírós hangon, majd kinyomtam a telefonomat.
- Büszke vagyok rád! - mondta Harry, majd átölelt.
- Olyan, mintha nem tudnék kibe támaszkodni. A szüleim kiutáltak.. - mondtam.
- Hé! Ránk mindig támaszkodhatsz! - mondta Louis.

Erre csak mosolyogtam egyet. A csendet Niall törte meg. 

- Mi lenne, ha elmennénk horgászni? - dobta fel az ötletét, és mindenki elismerően bólintott.


Remélem tetszett ez a rész. Légyszi lájkoljátok a Facebook - oldalamat is! :)
Köszönöööm.♥

https://www.facebook.com/ODF4ever