2. fejezet: 10. rész - "Narancslé", és a csók

Sziasztoook!. Ne haragudjatok, hogy csak most rakok ki részt, de meghalt a gépem, és csak telefonról tudok írni, ami lássuk be elég nehéz.:D
Ráadásul nagyon sok tanulnivalóm is van..:/
Na de ez mind mindegy, mert itt van az új rész.:DD
I hope U like it! :3

Nincs One Direction. Nincs Harry.
1 hónap telt el azóta, hogy szakítottunk Harryvel. És egy hét maradt a nyárból.
Próbáltam kikapcsolódni, de nélkülük minden unalmas volt.. Olyan semmilyen..
Jellemző, hogy még ilyenkor is csak rájuk tudok gondolni.. - gondoltam, miközben egyébként Zackkel ültem egy kávézóban.
Zack. Pár házzal odébb lakik tőlünk. Akkor ismertem meg, amikor 2 hét 'kuksolásaszobámban' után nagyi elküldött a parkba, mondván ismerkedjek meg valakivel, szerezzek barátokat, stb.
Zack a mai napra hívott el egy randira. És belementem.
Ki kell valahogy vernem a fejemből a fiúkat! Zackkel lesz a legkönnyebb.
- Úgy hiányoznak! - gondolkodtam hangosan.
- Parancsolsz? - kérdezte Zack.
- Mármint.. - gondolkoztam, és folytattam. - Olyan rossz, hogy már nincsen narancslé az étlapon. Annyira hiányoznak.. Azok az idők! Amikor még.. Volt narancslé. Igen.. - fejtettem ki életem legérdekesebb hazugságát.
- Igen.. Ez valóban nagyon nagy probléma.. - nézett rám furán Zack.
- Na de mindegy. Szóval mit is dolgozol? - kérdeztem.
- Színész vagyok. Mármint alakulóban van a színészi karrierem.
- Az.. Tök jó.
***
- Na, milyen volt a randi? - kérdezte nagyi, amikor beléptem a házba.
- Hazzaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa. - mondtan szomorúan, és egy könnycsepp gördült le az arcomon.
- Jajj kicsim, hívd fel őket, tudom, hogy hiányoznak.
- El sem tudod képzelni, mennyire. Tudod mit? Ma elmegyek hozzájuk!
- Na látod. Hajrá kicsim ez a beszéd!
És így is tettem. Délután elindultam a fiúk háza felé, és teljesen pánikba estem. Mi lesz ha meglátnak.. És elküldenek a p*csába?
Ilyen gondolatokkal kopogtam be az 1D házba, amikor Liam nyitott ajtót.
- Betty! Annyira hiányoztál! - mondta, majd azonnal felemelt, és kaptam egy puszit. - Gyere már be!
- Várj. Mi lenne, ha meglepnénk őket? - kérdeztem ravaszul, miközben egy örömkönny cseppent ki a szememből.
- Jó ötlet. - bólintott elismerően. - Niall! Te rendeltél pizzát? - ment be a házba, én pedig kinnt mardtam.
- Nem. De van pizza??? - hallatszott Niall hangja.
- Gyere már!
- Betty!!!!!!!!!!!!!!! - kiáltott Niall amikor meglátott, és olyan gyorsasággal futott felém, hogy  azt hittem, fellök. - hogyhogy ittvagy? Annyira örülök!
Közben a többi fiú is előkerült, kivéve Harry.
Mindenkinek köszöntem, majd amikor leültünk a nappaliba, a lépcső felől előbukkant Harry.
Az utolsó lépcsőfoknál megállt, és csak engem nézett. Én is csak őt néztem.
Gyönyörű szemeiben elvesztem, és a szerelem ismét előtört belőlem.
Még mindig egymást néztük, majd megöleltük egymást.
Bárcsak örökké tartott volna az a pillanat...
- Jó újra látni. - mondta.
Jó újra látni?! Ennyi? Ennyi amit ki tudott bökni?
De hisz mit is vártam? Hogy meglát, odarohan, megcsókol, felemel, és megpörget, majd jön a "soha nem eresztelek el!" és HappyEnd? Nem. Nekünk ez nem így van megírva.
Annyi mindent akartam neki mondani, de végül egy "Igen" - t mondtam.
"Jó újra látni." A göndör haját. A gyönyörű szemeit.
- Mi lenne, ha ma itt aludnál? - kérdezte Liam.
- Jó ötlet! - mondta Niall.
- Persze, oké.
Miután szétszéledtek a fiúk, és csak Liam maradt, elkezdtünk beszélgetni.
- Még mindig szereted, igaz? - kérdezte, mert látta rajtam.
- Igen...
- Nem tudjuk mi ütött Harrybe. A barátnője pedig egy agyrém.
- B..Barátnője? - kérdeztem, és a torkomban hirtelen megszorult a levegő.
- Taylor.. Visszafogadta. - mondta.
Itt már semmit sem mondtam. Liam mindent értett. Támogatóan átölelt, és pontosan tudta, hogy a némaságomból mennyi minden kiolvasható.
***
- Játsszunk felelsz vagy merszt! - mondta Niall.
- Jóó ötleeeeeet! Megyek, összeszedem a többieket. - mondta Zayn. 
Miután elkezdődött az üvegezés, már mindenki sorra került, csak Harry nem. Ekkor fordult felé az üveg.
- Merek! - mondta.
- Akkor.. Csókold meg Betty-t! - mondta Zayn, és büszke (?) volt az ötletére.
Segítségkérően Liamre néztem, aki csak bólogatott. (?)
- Betty. Feljönnél az emeletre? - kérdezte Harry.
- Aha.
- Ha nem akarod, nem csókollak meg. - mondta, amikor beléptünk a szobájába.
- Barátnőd van.
- Ha nem akarod, nem csókollak meg. - ismételte, és egy pimasz vigyort ejtett.
- Csak ha te is akarod. - mondtam.
Egy ideig álltunk egymással szemben és tartottuk a szemkontaktust, majd nem bírtam. Közelebb mentem hozzá, majd amikor 10cm távolság volt köztünk, ajkait az enyémre tapasztotta. A leghosszabb csókunk volt. Szenvedélyesebb, mint valaha.
Harry belemosolygott a csókunkba, mire szétváltak ajkaink.
- Hiányoztál. - mondta, én pedig egyre inkább azt éreztem, hogy ez nagyon nem helyes.