2. fejezet: 2. rész - Örökké

*Harry szemszöge*
Még mindig megsemmisülve álltam Betty szobájában, pedig ő már rég kiment onnan. Annyira szeretem.
,, - Azt hiszem, így lesz a legjobb. Neked nem ér ez ennyit."- hangzottak utolsó szavai a fejemben. Tényleg ekkora barom vagyok, hogy hagytam elmenni? 
Vettem egy mély lélegzetet, és futottam. Futottam a kapuig, hátha ott találom Bettyt. Nem volt ott. Berohantam a közös házba, ahol a konyhában megtaláltam Liamet. 
- Mi a... Te sírsz? - néztem kérdőn Liamre.
- Majdnem. - mondta, majd a kezembe nyomott egy darab lapot. Az írást rögtön felismertem.
,,Azt hiszem, itt már rám nincsen szükség. Nagyon örülök, hogy megismerhettelek titeket, fiúk. Lányok! Köszönök mindent!
Betty. xx"
- HOL VAN? - kérdeztem idegbajosan.
- Elment Harry. Elment. - mondta Liam szipogva.
- Nem. Ó nem nem. Ez nem történhet meg! - mondtam, majd felvettem egy dzsekit, és elrohantam a kocsimhoz. Beszálltam, majd eszeveszett módon vettem az irányt a repülőtér felé.
*Betty szemszöge*
Amikor a repülőtérhez értem, kifizettem a taxit, és bementem a váróterembe. Teljesen belemerültem a saját depressziómba, és megint lesírtam a sminkemet. De már nem érdekelt. Folyamatosan a fiúkkal töltött idők ugrottak be.

,, - Mi az isten van rajtad? - néztem rá Louis reggeli 'kollekciójára', ami igen csak félre sikeredett. Egy szakács sapi volt rajta, kis köténykével, és egy habverővel a kezében. 

- Ma én csinálom a reggelit! - mondta büszkén.

- Aha. És mi lesz a reggeli? - kérdeztem félve.

- Lekváros kenyér! - jelentette ki ünnepélyesen, és felemelte a kezeit. Eközben a habverő kiesett a kezéből, és a sapija is a földre esett. A teljesen fuccsba ment 'nagy bejelentést' próbálta feldobni úgy, hogy visszavette a sapit, és odaszökkent (?) a habverőért, majd ismét beállt a 'tádádádádááááááámmm' pózba, és megismételte magát.

- Lhhhekváros kenyééééééhhhhhr! - ismételte, de itt én már a földön fetrengtem a nevetéstől.:D"

,, - Kajáljunk! - mondta Niall.

- Niall, kb. 4 órája ettél! - mondtam, majd ránéztem az órámra, ami fél 2-őt mutatott. Hát igen. Kicsit nehezen indultunk el 'reggeli után'.

- Nem baj! Kajáljunk most, és akkor kibírom még 4 óráig! - magyarázta, majd megvontam a vállam, és kipakoltam a hozott kajákat."

,, - Mi ez a sok Taco-s zacskó? - kérdeztem, és Niallre néztem.
- Miért hiszed azt, hogy csak én ehetek ilyesmit? - kezdte. - Na jó, az éjszaka megéheztem.. - vallotta be."

,, Liam pörgetett, és Louisra került a sor.
- Merek. - mondta vagányan.
- Okés.. Akkor vegyél le minden egyes körnél egy ruhadarabot magadról, és amikor teljesen pucér leszel, vedd fel Betty-t az öledbe, és fuss vele egy kört a ház körül! - mondta Liam, de nem tudott rendesen beszélni, mert már előre nevetett.
- Basszus de hülye vagy! Hogy ez miért nem nekem jutott eszembe!! - mondta Harry perverzen." 

,, - Valaki azonnal csinálljon nekem kaját! - hadonászott Niall, és közben a kezével nekiment Zayn hajának.

- Te normális vagy? 2 óráig állítottam a sérőmat! - ordította le Zayn Niallt. Így hát Niall visított, hogy kaját akar, Zayn a haja miatt aggódott, Harry folyamatosan engem bámult (?) a Skype-on keresztül, Liam pedig próbált figyelni arra, amit Louis mondott. Hát érdekes volt, mert még én sem hallottam, hogy mit mond Louis, nem hogy ő. :D"

A régi emlékekre mosolyogva gondoltam vissza. Életem legszebb időszaka.

A kedves emlékeket félbeszakította a bemondó. 10 perc múlva indul a gépem Londonba. Erőt vettem magamon, és elindultam a beszálláshoz. 

Amikor már csak 2 perc volt indulásig, már a repülőn ültem.

- Anya nézd! Ott van Harry Styles! - kiabálta egy kb. 12 éves csajszi a repülőn. 

- Mi? Hol? - kérdeztem a kislánytól, és nem érdekelt, hogy mit gondol rólam pár ember.

- Ott nézd! - mutatta a kislány.

Harry tényleg ott volt. Az épület nagy üvegablakokkal volt tele, ami most a repülővel egy vonalban volt.

Nekem nem kellett más, azonnal felkaptam a bőröndömet, és elkezdtem kituszkolni magamat a nagy tömegen, hogy még időben le tudjak szállni a repülőről.

- Hova-hova? A gépet 10 másodperc múlva lezárják. 

- Engedjenek már ki! - ordítottam hangosan, majd fellöktem az egyik biztonsági őrt, és futni kezdtem Harry felé. Amikor megláttam, olyan boldogság fogott el, mint még soha.

Amikor észrevett, ő is futni kezdett. Tisztára olyan volt, mint a vígjátékokban. A csaj fut, a pasi fut, majd egymás karjaiba ugranak, és megcsókolják egymást. Bár ez a mi esetünkben nem volt olyan drámai, mert az utolsó lépésnél megbotlottam, és Harry karjaiba estem. 

Ő szorosan átölelt, majd szenvedélyesen megcsókolt.

- Teljesen beléd vagyok esve, ugye tudod? - simítottam ki a haját az arcából.

- Szó szerint. - vigyorgott. 

- Ne haragudj! Annyira hülye voltam! Hisz mindig is téged szerettelek! Szeretlek! Örökké! - mondtam, majd ismét megcsókoltam.

- Te ne haragudj! Annyi félreérthető helyzet volt. Tudnom kellett volna kezelni a helyzetet. - mondta, majd visszacsókolt.

- Felejtsünk el mindent! - mondtam, majd megöleltem. - Menyjünk haza. - suttogtam a fülébe.

* 

- Hóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó! - visított Louis, amikor kézen fogva léptünk be Harryvel a közös házba. Mindenki ottvolt.

- Ez az haver! - pacsizott le Liam Harryvel. 

- Na, most hogy béke van, meg minden, szeretnék bejelenteni valamit. Mivel nem nagyon használljuk a külön házakat, így arra gondoltam, lakhatnánk itt a közösben mindannyian. Van elég szoba mindenkinek. - mondta Zayn.

- Ez jó ötlet! - mondtam.

Mindenki egyet értett Zayn ötletével, így a délután nagy része azzal telt, hogy mindenki becuccolt a közösbe.

- Na, mi lenne, ha megünnepelnénk ezt a napot ma este? Csak te meg én.. És felavathatnánk az új ágyat. Mármint.. Érted mire gondolok, ugye? - kérdezte az én kis perverz mackóm.

- Hmm igen. Már rég aludtam egy jót.. - vigyorogtam, és tudtam, hogy ezzel megőrítem. Harry felvonta a szemöldökét, majd rám hagyta a dolgot. 

*

- Na, akkor csinálhatnánk valamit.. - nézett rám egyértelműen Harry, amikor már a szobánkban ültünk. Harry kezei a combomat simogatták, és eszeveszettül aranyos volt.

- Beszélgessünk? - vigyorodtam el, majd egy puszit nyomtam az arcára. - Majd máskor, jó?  - néztem rá bocsánatkérően, majd rátettem a fejemet a mellkasára.