Bella még mindig választ várva nézett rám..
- Háát.. Nagyon sokan voltak, aztán végül nagyon sok várakozás után feladtam.. - mondtam rögtönözve, és reméltem, hogy beveszi..
- Hát jó.. De most lemaradtál a koncertről.. - mondta, és úgy éreztem, hogy mégsem vette be teljesen a sztorimat.
- Semmi baj, majd megnézem az ismétlést, úgy is azt fogod nézni non-stop nem?
- De.. - mondta.
- Gyere menjünk, anyuék már biztos aggódnak, hogy hol maradunk ilyen sokáig.
Így hát hazamentünk (mármint a nagyiékhoz), és vacsi után felmentem a vendégszobába. Este 11-ig facebookoztam a tabletemen, és nézegettem a neon.hu-n a One Direction-ös híreket. Ledöbbenve vettem tudomásul, hogy az újságosok csak rólam, és Louisról tudnak írni. Én vagyok a gonosz ismeretlen nőszemély és Louis a szegény elcsábított szerelmes kisfiú. Szép..
"Lebukott Louis az új csajával"
Ebben a cikkben egy kép volt ahogy állunk a függönynél Louissal, és éppen csókolózunk, amikor fellobbannak a lámpák, és mindenki lát minket. Remek.
Nagyon félek, hogy nyilvánosságra kerül az a bizonyos kép, ami a fiúk öltözőjében készült. Miközben ezen gondolkodtam, sms jött.
Louis: "Elkaptuk a paparazzit, kitöröltük a képet. Megúsztuk :D" - írta Louis. A következő smsezés így folytatódott:
Én: Királyok vagytok! Szeretlek!♥
Louis: Én is nagyon. Már is hiányzol!
Én: Te is nagyon!
Louis: 5 perc múlva a nagyid háza előtt! Öltözz fel rendesen. A hátsó kijáratnál leszek!
Én: Nem lehet, le fogunk bukni!
Louis: 5 perc múlva!♥♥♥
Hiába írtam neki, hogy nem lehet, hogy most nem megy. Nem írt vissza, így kénytelen voltam felvenni a pizsimre egy melegítőnacit, és egy I♥Starbucks Pulcsit. Felvettem egy papucsot, és szép lassan halkan leosontam a lépcsőn.
*Bella szemszöge*
Éppen le akartam feküdni, amikor mocorgást hallottam Betty (vendég)szobájából. Gondoltam még szöszmötöl, aztán lefekszik. De nem. Hallottam, ahogy smsezik, majd amikor kinyílt az ajtója, nagyon kíváncsi lettem. Amikor biztosra vettem, hogy lement a konyha felé, belopakodtam a szobába. Az ágyon hagyta a telóját. Nem hagyhattam ki, belenéztem az smseibe.
Azt hittem ott ájulok el. Töménytelen sms "Louis" nevű embertől. Az utolsó az volt, hogy 5 perc múlva.
Felkaptam egy pulcsit, és indultam Betty iránya felé. A hátsó kapunál volt. És ott volt. Louis. Louis Tomlinson.
A nővérem Louis Tomlinsonnal találkozott, smsezett, és ahogy gondolom, nem most találkozott először, hiszen megadta neki a számát.
A következő pillanatban csókolóztak.
Ekkor beugrottak a képek a koncertről. Louis biztos hogy csókolózott valakivel. Betty pont nem volt ott. És valami hülye magyarázattal rázott le.
Betty Louissal jár. És eltitkolta..
Amikor ezeken gondolkodtam, véletlenül fellöktem egy kerti gereblyét, ami kicsit hangos volt.
Betty hátrafordult és én lebuktam a bokrok mögé. Amikor visszafordult nagyon gyorsan futottam vissza a szobába. Megúsztam. De Betty nem. Most már mindent tudok.
*Betty szemszöge*
Amikor lementem Louishoz, megint istenien döglesztően nézett ki. Csókkal köszöntem neki, és megöleltem.
- Nagyon hiányoztál!
- Te is - mondtam. - De valamit el kell mondanom. Holnap után visszamegyünk Londonba. Haza.
- Ne! Csak azt ne! - mondta Louis, és nagyon szomorú arcot vágott.
- De a Londoni koncertetekre biztos, hogy el fogok menni.
- Nagyon messze leszel tőlem! - mondta. - Nagyon fogsz hiányozni!
Amikor ez elhangzott, hangot hallottam a hátunk mögül. Hátranéztem de nem volt ott senki.
- Muszály mennem, nem akarok lebukni! - mondtam.
- Tudom, csak még egy utolsó ölelést! Ha nem találkoznánk!
Amikor megölelt, egy nyakláncot akasztott a nyakamba nagyon cselesen.
- Mi ez? - kérdeztem csillogó szemekkel.
- A búcsúajándék. - mondta.
Egy félbetört szív volt rajta, és a másik fele nála volt. Imádom!♥
- Köszönöm! - mondtam. - De mennem kell!
- Vigyázz magadra! Szeretlek! - mondta. Ó Louis mondd még egyszer, felveszem csengőhangnak.♥ Hogy lehet valaki ilyen édes?!
Elengedtem a kezét, és halkan visszamentem a szobámba. Viszont nem hagy nyugodni az a hang.. Remélem senki nem látott meg.. Mert akkor nekem végem...