Nem sokkal délután 4 óra előtt elidultam a Starbucks-ba. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lesz, és hogy hamar be tudok-e illeszkedni. Beléptem, és a főnök már a pultnál köszöntött.
- Á, Betty! - mondta az újdonsült főnököm.
- Üdvözlöm. - mondtam illedelmesen.
- Nevezz csak Sarah-nak. - mondta.
- Rendben, Sarah. - mondtam.
- Gyere be az irodába, még megbeszélünk pár dolgot, aztán bemutatlak a munkatársaidnak. - mondta Sarah.
Követtem az irodába, majd amikor megbeszéltük a munkaidőm, a próbaidőszakot, és a fizetést, átvitt az "irodába".
- Igazából nem teljesen úgy néz ki, mint egy iroda, de mi annak nevezzük. - magyarázta Sarah. És igaza is volt. Amikor beléptünk az 'irodába', körbenéztem. Volt kb. 3 db számítógép, ami hasonlított az irodára. Majd ott volt egy nagy kanapé, egy tévével előtte. Ebből a helyiségből vezetett egy folyosó. Ott volt a raktár, és a pult mögé vezető ajtó, ami ilyen visszacsapódós volt. A pult mögött voltak a dolgozók. Amikor gyorsan rájuk néztem, megakadt a szemem az egyiken. Nick volt az. A "rajfiúk" vezére, a nagypofájú Nick. Ez nem jelentett sok jót. Próbáltam nyugodt maradni.
- Ő itt Betty, az új dolgozónk. - mondta Sarah.
- Helló - köszönt mindenki egyszerre. Az összes dolgozó benntvolt. A különböző kis névtáblájukon ezek a nevek szerepeltek: Josh, Kim, Lisa, Steve, és sajnos Nick. Egyesével köszöntek, majd a lényegre tértünk.
- Nos, nekem muszály elmennem egy fontos tárgyalásra, Kim, légy szíves mutasd meg a raktárat Betty-nek. Lisa, te pedig a kiszolgálás módját. - mondta. - Betty, egyenlőre csak kiszolgállni fogsz, és a rendeléseket fogod felvenni. Most viszont mennem kell. Sziasztok. - mondta Sarah, és konkrétan otthagyott minket.
Kim intett, hogy akkor megmutatná a raktárat. Miután kapcsoltam, bólintottam egyet, és mentem utána.
- Ezek itt az italokhoz valóak. Egyenlőre még csak erre lesz szükséged, arrébb még vannak desszerthez valók, és más egyéb. - kezdte Kim.
- Értem. - mondtam. - Te figyi, mióta jár ide dolgozni Nick? Ha szabad kérdeznem. - mondtam, mert valahogy nem hagyott nyugodni ez a dolog.
- 1 hónapja jár ide, és elég ügyes. - mondta Kim.
- És te mióta dolgozol itt? Esetleg ha vége a munkaidőnek, megismerkedhetnénk kicsit. - mondtam.
- Hát nem is tudom, majd talán máskor. - mondta Kim elutasítóan. Nagyra nyitottam a szemeim. Nem értem mi baja van velem, de azt hiszem nem vagyok neki valami szimpi. Mindegy. Ráhagytam a dolgot, és szóltam Lisának, hogy akkor mutassa meg nekem a kiszolgálás alapjait.
Lisa nagyon kedves volt, mindent elmagyarázott, és megdícsért, hogy milyen ügyesen belejöttem.
Miután nagyjából elsajátítottam ezt a feladatot, Lisa elvezetett az öltözőig, és adott nekem névtáblát, meg Starbucks-os pólót.
- Köszi. - mondtam. - Nézd megjött egy vendég! - mondtam, és odarohantam (szinte) az első páciensemhez, a cuki jegyzetfüzetemmel.
- Mit hozhatok? - tettem fel a kérdést.
- Hmm. Egy epres turmixot kérek fél kanál joghurttal, és egy 0,5 cm vastagságú citromkarikával, és rózsaszín színű szívószállal. Ja, és a mentát se spórolja, na meg a gyümölcsdarabokat. - mondta fennhangon.
- Máris hozom. - mondtam, és segítségkérően néztem Lisára.
- Na mit kért? - kérdezte izgatottan Lisa.
- Olvasd el.xD - mondtam neki, majd a röhögéstől szakadva adta vissza a lapot.
- Na ez komoly. - mondta, majd leadta a rendelést a keverőpulthoz, ahol most Nick állt.
Amikor kész lett a turmix, odaadta nekem, majd egy rózsaszín szívószálat tettem bele (kérése számomra parancs :D), és odavittem a hölgynek.
- Lekötelez. - mondta ugyan azon a hangon, ahogyan az előbb kérte a rendelést, majd meg se várva, hogy lerakjam elé, kitépte a kezemből. (???) Hát oké. Ilyenek is vannak.. Vagy mégsem? :D
A munkaidő ezután rendes volt, senki nem kért tőlem olyan pikáns rendelést, mint az első, és megengedték, hogy lerakjam eléjük a rendelést.:) Miután lejárt a munkaidőm, (este 7-kor) Lisával indultam haza.
- Figyelj, mi lenne, ha holnap munka után beszélgetnénk kicsit? Jobban megismerhetnénk egymást. - ajánlotta fel Lisa.
- Persze, örömmel. - mondtam.
- Neked hogy van a munkaidőd? Nekem Hétfő - Kedd - Péntek - Vasárnap.
- Nekem Hétfő - Kedd - Szerda - Csütörtök. - mondtam.
- Húha, az nem jó. - mondta Lisa.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert egy időben vagy Nickkel. Minden nap. Mármint amikor bejársz dolgozni. - mondta.
- Hát ez nem lehet igaz! - mondtam. - Csak nekem lehet ilyen mázlim..
- Te is egyből levágtad, hogy utálatos a srác? - mondta Lisa.
- Nem. Csak egy suliba járok vele, és ma volt szerencsém megismerni.. - mondtam.
- Ó, hát az nem jó.. Szerencsére én már végeztem a sulival, 19 éves vagyok. Aztán rögtön jöttem ide. - mondta Lisa.
- Próbáltam Kimmel beszélni, de ahogy szóba került Nick, valahogy megutált, vagy nem tudom. - mondtam.
- Ó, azt meg kell szoknod. Nem Nick volt a konkrét ok. Hanem utál beszélgetni. De ez nem baj a munkáját jól végzi, és helyette itt vagyok neked én. - mondta Lisa.
- Újdonsült barátnők. - mosolyogtam.
- Na igen. - mondta Lisa is. - Viszont nekem itt le kell fordulnom - mutatott az utcára, mert közben sétáltunk.
- Jól van, szia. - mondtam, és elköszöntünk.
Miután én is hazaértem, Louis otthon fogadott.
- Na milyen volt az első munkanap? - kérdezte.
- Nagyon jól, mindenki nagyon kedves volt velem. - mondtam, és hát nagyjából igazat is mondtam, vagy nem? :)
Louis nyomott egy puszit az arcomra, amikor csengettek.
- Megjött a pizzaaaaaa! - mondta ünnepélyesen, majd az ajtó felé indult.
Behozta a pizzát, és el kezdtük enni. Nagyon éhes voltam. A sulis "ebéd" óta nem ettem semmit. És azt az ebédet nem is nagyon lehetett ebédnek nevezni..
- Elismerem, nagyon jót sütöttél. - mosolyogtam rá.
- Ó köszi, igyekszem. - mondta aranyosan.
Kajálás után lefürödtem, majd egy kis facebookozás után (kihagyhatatlan :D) bevonultam a hálószobába.
Louis már ott volt az ágyban, és rám várt. Bebújtam mellé az ágyba, és egymáshoz bújva aludtunk el.:3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése