1. fejezet: 11. rész - Indulás haza

- Te normális vagy? - pattantam ki az ágyból.
- De hát te is akartad! - mondta Zayn, és teljesen igaza volt. Azaz nem. Nem volt igaza. Nem voltam magamnál, túl fáradt voltam. De hamar kijózanodtam.
- Nem nem akartam! Tudod te is, hogy Louist szeretem, és ez még most is így van! - oktattam ki. - Szerinted hogy fogok Louis szemébe nézni ezek után?!
- Figyelj, ne haragudj, én azt vágtam le, hogy te is akarod. Egy hullámhosszon vagyunk. - folytatta.
- NEM! Maximum voltunk! És nagyon jól tudod, hogy reggel nem vagyok használható.. - mondtam.
- Betty.. - kezdte, de nem hagytam, hogy folytassa. Elindultam a fürdő felé, és becsaptam az ajtót.
Most mit csinálljak? Louis ki fog akadni ha megtudja! Sőtt.. Ki fog dobni! Pedig én csak is Őt szeretem! Most mihez kezdjek?! Nem vagyok normális, de azt hiszem most ezt meg kell beszélnem Bellával. Még húztam az időt a fürdőben, addig amíg csak lehetett. Nem akartam látni Zayn-t. Amikor kimentem végre, még mindig az ágyban feküdt.. Nem szólt semmit, de a szemem sarkából láttam, hogy a szemével minden mozdulatomat követi. Felöltöztem maci-naci szerkóba, lófarokba fogtam a hajam, és átmentem anyuék szobájába.
- Jó reggelt. - köszöntött anyu. - Minden rendben van? - kérdezte.
- Sziasztok. Persze. Minden a legnagyobb rendben. - feleltem. Odamentem Bella ágyához.
- Psszt.. - sziszegtem neki. - Bella beszélnünk kell!
- Gyere menjünk ki. - mondta. Kimentünk a folyosóra, és kérdően nézett rám.
- Figyelj. Mielőtt bármit is mondanál, én nem akartam, hogy ez így legyen. - mondtam. Bella most már nagyon kíváncsi lett.
- Na ki vele! - mondta.
- Szóval.. Az egész ma reggel kezdődött. Felkeltem, de kómás voltam, és tudod, hogy olyankor azt sem tudom, hol vagyok. - mondtam, és Bella csak bólogatott. - Amikor kb. fél óra múlva kinyitottam a szememet, Zayn mellkasán feküdtem. - mondtam. Bella mostmár döbbenten nézett rám. - Szóval, amikor kinyitottam a szememet, Zayn mosolygott rám, és engem nézett. A mellkasán feküdtem. - ismételtem. - Amikor ismét becsuktam a szemem, megcsókolt. És...(...) Én.. visszacsókoltam. DE nem szándékosan! Azt sem tudtam hogy mit csináltam. Csak utána jöttem rá a helyzet súlyosságára. Én Louist szeretem, és szeretni is fogom! De azt hiszem ezt Zayn képtelen elfogadni. Már több bepróbálkozása is volt, és most nem tudtam magamat irányítani.
- Jesszusom. - döbbent le Bella.
- Ja és azt még kihagytam, hogy amikor fel akartam pattanni róla, akkor először megfogta a vállam és a derekam, és először nem engedett. Aztán addig kapálóztam, amíg el nem engedett. Végül elkezdtem vele ordibálni, hogy mégis mit képzel magáról, aztán otthagytam, és bezárkóztam a fürdőszobába. Utána pedig jöttem ide. Hozzád. Mert csak te tudsz erről az egészről, csak veled tudom megosztani, és tudom, hogy nem nagyon örülsz annak, hogy összejöttem Louissal, és főként annak, hogy eltitkoltam előled. De most csak Te segíthetsz! Mi a fenét tegyek?! - mondtam. Mindent ami nyomta  a lelkem, elmondtam neki. A 14 éves hugomnak. És megértette. Nem ítélt el. És ez nagyon jól esett a helyzethez képest. :|
- Fhú. Fogalmam sincs, hogy mit tehetnél. Egy biztos. Te nagyon szereted Louist, és ezt te nem akartad. Én tudom. Annyira már ismerlek. Viszont ha ezt eltitkolod Louis elől, akkor ha megtudja, tuti hogy annyi nektek. Jobb lenne előbb megtudnia.. - mondta Bella.
- Igen, ezt én is így gondolom. De most nagyon szégyellem magamat. Szerintem a Londoni koncert után fogom elmondani neki. Ha addig Zayn meg nem teszi. De akkor az még rosszabb..
- Gyere menjünk vissza, anyuék jó hírrel készülnek. - mondta Bella.
- Oké, menjünk.
*Visszamentünk anyuékhoz*
- Gyerekek, jó híreink vannak! Szóltak, hogy a leghamarabbi gép 11 órakor indul, szóval menjünk reggelizni, összepakolunk, és irány London! - mondta apu.
- Oké, akkor menjünk enni, éhen halok! - mondtam.
Elmentünk reggelizni. Amikor végeztünk, akkor jött be Zayn is enni, úgyhogy pont jó, mert amíg ő reggelizett, én összepakoltam, és csak egy cetlit hagytam neki ott. "Elindultunk a leghamarabbi géppel. Kérlek tartsd meg a 'titkunkat'."
Végre jött a taxi, végre felszálltunk a gépre, és végre indulunk haza. Elég volt a sok kalandból. Végre otthon leszek a szobámban, a saját kis kuckómban, a baráti körömben. És 2 hét múlva Londoni koncert. Hát érdekes lesz.
Egész úton hazafele azon gondolkodtam, hogy vajon Zayn elmondja-e Louisnak. Vajon ő mikor indul tovább Londonba? Vajon most mit csinál? Vajon mire gondol? ...