Eljött ez a nap is. A reggel ugyan úgy kezdődött, mintha még mindig otthon laknék (anyuékkal). Lenyomtam az ébresztőm, és Louis is felkelt rá, és átkarolt az ágyban.
- Ne menj még! - mondta.
- Muszály mennem. 1 bő év, ki kell bírnod! - mondtam.
- Elvigyelek? - ajánlotta fel.
- Nem kell! Az kéne még! Így is eléggé parázok, hogy mit fognak szólni. - mondtam. - De azért köszi.
10 perc henyélés után viszont tényleg ki kellett kelnem az ágyból. Becsoszogtam a fürdőbe, fogat mostam, majd a konyhában csinálltam magamnak szenyát a suliba. Ezek után átöltöztem ebbe,
- Szia! - köszöntött Kate, már a suli kapujában.
- Szia! Annyira izgulok! - mondtam.
- Nyugi nem lesz semmi baj. - nyugtatott meg.
- Remélem. - mondtam.
Amikor beléptünk a suliban nem volt semmi gáz, egészen addig, amíg a végzősök be nem szóltak a folyosón.
- Na mi van Betty, lazulsz a buzi pasiddal? Nem hittem volna, hogy ilyen pénzéhes k*rva vagy, hogy ilyenekkel jösz össze.. - mondta az egyik végzős srác, akit nem is ismertem. Rajta kívül még 3 fiú volt körülötte. Úgy látszik ő volt a banda 'vezér'.
- Szerintem semmi közöd ahhoz, hogy én mit csinálok. Nem is ismerlek. - vágtam vissza.
- K*rva. - ismételte, majd hangos röhögéssel otthagyott a "csapatával".
- Ne is foglalkozz velük! - mondta Kate, aki síri csöndben hallgatta a beszélgetésünket.
- Nem is érdekel. Csak irigyek.. - mondtam.
- Azok. - ismételte Kate.
Ez volt első óra után. Mi lesz később? Ilyen, és ehhez hasonló gondolatokkal indultunk a biosz terem felé. Kate-tel éppen a biosz terembe léptünk be, amikor már mindenki bennt volt, csak mi nem.
- Semmi baj, Miss Betty, tudjuk, hogy elfoglalt mostanában.. - célzott a biosz tanár.
- Elnézést.. - mondtam idegesen, és leültem egy üres padhoz.
Először a fiúk, most meg a biosz tanár. Úgy látszik, csak én vagyok a téma a mai nap. A mellettem ülő srác biosz közepén kért tőlem egy autogrammot, (?xD) és mondta, hogy nagy rajongóm. (?) Hát oké..:)
A nap folyamán egyre jobban feloldódtam, és éreztem, hogy lassan mindenki feldolgozta azt, hogy Louis a barátom. A következő baj ebéd után volt. Jöttünk ki Kate-tel a menzáról, amikor a folyosón megint ott voltak a "Rajfiúk". Kate-tel próbálltunk úgy tenni, mintha észre sem vennénk őket, de megint beszóltak.
- Mi van szöszi, rám se nézel? - kérdezte a bandavezér. Egy kosaras egyenpulcsit húzott magára, ami a sulihoz tartozik.
Kate kérdőn nézett rá.
- Igen cica, te! Van már gazdád? - folytatta.
- Kopj le! - mondta Kate, majd becsapta a szekrényajtaját, (amiben eddig matatott valamit, csak hogy ne kelljen a szemébe néznie), és elment. Otthagyott engem a 4 fiúval.
A lábaim földbe gyökereztek Kate szekrény előtt. Senki nem volt a folyosón, csak a 4 fiú és én.
- Na mivan, Mrs. Tomlinson? - közeledett felém, majd egyre közelebb jött, és a kezét a vállam felett a szekrényhez csapta. Kb. 20 cm volt köztünk.
- Vegyél vissza. - mondtam kis gondolkodás után, majd ellöktem magamtól, és Kate példáját követve elhagytam a folyosót.
Fogalmam sincs, hogy mit akarnak tőlünk, de azt hiszem ennek, nem volt még vége. Kimentem a suli elé, és Kate már engem várt.
- Na mi volt? - kérdezte.
- Ezek megőrültek. - mondtam. Kate ezután nem kérdezett. Egyértelmű volt, hogy gáz van.
A sarkig elkísért, majd én beszálltam a kocsiba, Kate pedig elindult a buszmegálló felé.
Amikor hazaértem, Louis nem volt otthon. Ledobtam a táskám a szobámban, és leültem az ágyamra a laptopom társaságában.
Rámentem a suli honlapjára, és megnéztem a kosárcsapat tagjait. Közöttük volt ez a bizonyos "Nick" aki ma engem/minket csesztetett. Bárhol felismerném ezt az arcot mától.
- Szia kicsim! - mondta Louis, amikor belépett a szobámba.
- Hát te itthon vagy? - kérdeztem.
- Nem, most jöttem haza. - mondta. - Hoztam neked sütit! - nyújtott felém egy csomagot.
- Ú, köszi. - mondtam, és egy csókkal jutalmaztam meg.
- Milyen volt a napod? - kérdezte. Nem tudtam, hogy elmondjam-e neki a Nick-es dolgot. Most inkább hagytam.
- Jó volt. Most viszont mennem kell tanulni, mert nemsokára megyek ez első napomra a Starbucks-ba. - mondtam ünnepélyesen.
- Nagyon szurkolok. - mondta, és egy puszit nyomott az arcomra.
A délutánt tanulással töltöttem, majd 4-kor elindultam a Starbucks felé.
Azt reméltem, hogy minden rendben lesz, de ekkor még nem sejtettem, hogy mi vár rám...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése