1. fejezet: 14. rész - Nyilvánosan is együtt.♥

Január 16., Szerda

Bella tegnapi akciója miatt egész nap kísérgetnem kellett mindenhova.

Szünetben, az órákra, és még a wc-re is.
- Tessék, kellett ez neked? - oktattam ki. - Még is hogy gondoltad ezt?!
- Jó na. Nem kell a te kiosztásod is. - mondta unottan.
- Figyelj Bella! - fogtam meg erősen a karját. - A saját egészséged

érdekében fejezd be ezt! És Chrishez is lesz egy-két szavam.. -

mondtam.
- Nem! Nem Chris a hibás.. A haverjai hívtak el bulizni. Chris még

mondta is, hogy ne menyjek velük, nem tud rám vigyázni, mert ő sem

lesz, és nem is volt ott. - mondta.
- Hát ez hihetetlen! - akadtam ki.
- Tudom, hogy hülyeséget csinálltam, és ne haragudj, hogy

megzsaroltalak.. - sóhajtott.
- Figyelj, ne tőlem kérj bocsánatot, hanem anyuéktól, mert ők most

nagyon ki vannak rád bukva.. - mondtam.
- Tudom..
*Csöngettek*
- Eltalálsz egyedül a biosz terembe? - mosolyogtam rá.
- Persze..
A nap folyamán már nem kísérgettem Bellát, csak együtt mentünk

haza.
Estére nagyon pocsékul éreztem magamat, és lázam is volt, viszont a

héten már nem kell suliba mennem :) De a koncertre meg kell

gyógyulnom.

Január 17., Csütörtök

Reggel a telóm csörgött, és arra keltem fel. Ismeretlen szám.
- Háló? - szóltam bele.
- Betty! - szólt bele Louis. Kiesett a telefon a kezemből. Louis az! *-*
- Louis!! Szia!! - szóltam a telefonba olyan boldogan, hogy már kicsit természetellenes volt.
- Ne haragudj, hogy eddig nem jelentkeztem! - mondta.
- Semmi baj! Egy teljesen más kontinensen vagy! - röhögtem bele a telefonba.
- Már nem! - mondta huncutul.
- Komolyan? - csillogott a szemem.
- Igen! De várjunk csak. Reggel 10 óra van itt Európában, nem?! - kérdezte. - Ugye nincs semmi baj? Miért nem vagy suliban?
- Semmi komoly, csak nem éreztem jól magamat, és nem mentem suliba. - mondtam.
- Figyelj.. Mi lenne ha..? - kezdte, és azonnal tudtam, hogy mire gondol :3
- Várj! Megnézem, hogy itthon van-e valaki. - leraktam a telefont az ágyamra, és lerohantam a lépcsőn, hogy itthon van-e még valaki. - Tiszta a terep! - jelentettem. - Fehér utca 10. - tettem hozzá :)
- 10 perc és ottvagyok! - mondta.
Lerakta a telefont, én pedig próbáltam egy gyors rendet csinálni legalább a szobámban. 10 perc múlva felkaptam egy köntöst, és lerohantam a kapuig. (Na igen, beteg vagyok :D)
- Szia! - ugrottam a nyakába.
- Szia Betty! Végre látlak! Annyira hiányoztál! - mondta, és megcsókolt.
- Te is nekem! - csókoltam vissza.
- Jól áll a kócos haj! - kaccsintott rám. :)
- Ó köszi! Na gyere be. - mondtam.
Louis egy gyors pillantást vett a lakásban, majd elkezdtem terelni a szobám felé.
- Várj! - mondta. - Majd én kitalálom, hogy hol van a szobád! - mondta huncutul.
Felment az emeletre, és elsőre kitalálta. Benyitott.
- Hűha! Klassz szoba! - mondta elismerően. :)
- Köszi. - mondtam. - Figyelj... - ültettem le az íróasztalomhoz. - Valamit el kell mondanom.. Nem tudom, hogy Zayn mondta-e, de én nem bírom magamban tartani.. - vettem komolyra a szót.
- A repülőtéri baleset?! - nézett rám, kicsit csalódottan.
- Tehát tudod? - mondtam..
- Igen. És semmi baj. Elmondta Zayn, hogy túlzásba esett, és ne haragudjak, te egyáltalán nem akartad.. - mondta. Odamentem hozzá, és megcsókoltam.
- Ne haragudj! - mondtam őszintén.
- Nem haragszom.. - mondta. - De valamit tennünk kell. Nem bírok ki még egy hetet így, távol tőled. - mondta. - Muszály közölnünk a szüleiddel, én nem bírom ki! - mondta.
- Akkor itt a megfelelő pillanat.. Ma este itthon lesznek mind a ketten. - sóhajtottam. - De hogy legyen? Nem kérhetem, hogy költözz ide. - mondtam.
- Keresnünk kell egy sulit neked Amerikában.. - mondta.
Egész dél előtt sulikat kerestünk, és próbálgattam, hogy hogyan is közöljem anyuékkal a hírt.. Amikor este hazajöttek, pont egyszerre, anyu és apu, és Bella is, mert edzése volt, lementem a szobámból, Louist is vittem magammal, és mondtam neki, hogy álljon meg a lépcső tetején. Köszöntem nekik.
- Sziasztok! - mondtam. Anyu éppen pakolt ki, apu és Bella pedig már nagyban ettek. - Valamit muszály elmondanom nektek. Intettem Louisnak, hogy most már lejöhet.
Bella Louis láttán eldobta a villáját. Apu szájából kiesett a falat, amit éppen evett, anyu pedig elejtette a bevásárlószatyrot, amiből eddig pakolt. Mielőtt bárki bármit mondott volna, megelőztem őket.
- Ő Louis. Még Amerikában találkoztam vele, és hát.. Összejöttünk. A One Direction egyik tagja, ezért lehet nektek ismerős. Most lesz koncertjük vasárnap, és hamarabb eljött, csak hogy engem láthasson. - kezdtem.
- Nem bírok tovább nélküle élni. Nagyon remélem, hogy elfogadjátok őt, úgy ahogy van. Ha nem, akkor ha betöltöttem a 18-at, Amerikába költözöm vele, és a Stanfordra fogok járni. - fejeztem be.
Anyuék nagyon meglepődtek. De végül a nagy családi kupaktanács arról döntött, hogy amíg nem töltöm be a 18-at, Louis ideköltözik, és ha 18 leszek, elköltözhetek vele Amerikába. Nem hittem volna, hogy ilyen könnyen fog menni, de sikerült.
Louis éjszakára itthon maradt,  és holnap új erővel fogjuk megkezdeni a költöztetést.