2013. február 5., kedd
1. fejezet: 4. rész - Belezúgtam..
Reggel egyedül keltem. Louis ágybareggelit hozott nekem. Teljesen hihetetlennek tűnik, de azt hiszem belezúgtam.. De ma hazamegyek, megkapom a lecseszést, és soha többet nem látom. Nem volt sok az együtt töltött idő, de nagyon kedves volt végig velem, még akkor is ha a helyzet elég gázos is volt..
- Jó reggelt! - nyújtotta felém a reggelit Lou, mintha ezer éve ismernénk egymást.
- Neked is, köszi.
- Értem fél óra múlva jön a turnébusz ide, hoznak neked egy GPS-t, hazatalálsz egyedül? - kérdezte.
- Persze, és köszönök mindent. - mondtam. El sem hiszem hogy Louis Tomlinsontól kaptam ágyba reggelit. És jó reggeltet..
Louis lement a recepcióra leadni a szobakulcsot, és utána visszajött elköszönni.
- Szia Betty. Jó, hogy megismertelek. - lassan közeledett hozzám, és engedtem hogy megcsókoljon. Louis Tomlinson. Louis. L-o-u-i-s..
Fél óra múlva jött a turnébusz, és elment.
Én még ottmaradtam kicsit a szobában, körbenéztem, hogy nem hagyok-e ott valamit, majd amikor be akartam zárni az ajtót, egy cetlit vettem észre a kilincsre ragasztva. Lou száma volt. "Csörögj rám, majd hívlak. Ne szólj senkinek kettőnkről" . Elraktam a cetlit és elindultam a kocsi felé. Beraktam a GPS-t és hazaindultam. Másfél óra után visszaértem a nagyiékhoz.
- De jó, hogy itt vagy! Mi tartott ilyen sokáig? - mondta anyu, és egy puszit nyomott az arcomra. - ilyet legközelebb nem csinálhatsz!
- Persze tudom, soha többet, és örök szobafogság, ha hazaértünk.. - mondtam megszokottan.
Délelőtt ráragadtam a tabletemre. Louisról néztem képeket, hogy mikor hova fog menni, és Twitteren is bekövettem. Meg facebookon.. IGEN! Hiányzik.. Nagyon is.
Ebéd után lefeküdtem aludni, és délután keltem fel. Csekkoltam a facebookom. "Louis Tomlinson ismerősnek jelölt".
Elfogadtam.. Vajon nem volt vége a kapcsolatunknak a tegnappal? Fogok vele még valaha találkozni?
Este küldtem neki egy sms-t "Ez a számom" címmel.
Nemsokára jött a válasz: "Nézz ki az ablakon!"
- "Mii?" - írtam.
- "Nézz ki az ablakon!!!" - írta le megint.
Gondoltam kinézek az ablakon, mi bajom lehet.. Lou ott állt az ablak alatt a sötét estében. A kezemből kiesett a telefon, de nem érdekelt. Kirohantam a szobából, le a lépcsőn, ki az ajtón. Azért figyeltem arra, hogy halk legyek, nehogy felébresszem Bellát, vagy főleg anyuékat, nagyiék úgy sem kelnek fel.
- Te meg hogy találtál ide? - kérdeztem.
- Nyomkövetőt raktam a kocsidra - mosolygott huncutul.
- Ügyes. - mondtam elismerően.
- Mit keresel itt? Van fogalmad róla, hogy bármelyik pillanatban lebukhatsz? - kérdeztem.
- Megéri. Szerelmes vagyok az utazótársamba. :) - mondta, én pedig odaléptem hozzá, és megcsókoltam.
- Mit fognak szólni a fiúk?
- Semmit. Támogatnak.. Azt mondták, hogy ilyen szép lányért ugyan ezt tennék ők is.
- Várj.. Honnan tudják, hogy hogyan nézek ki? - kérdeztem idegesen.
- Háát.. Az úúgy vooolt.. Hogy csináltam rólad egy lesifotót.. Amikor reggel aludtál..
- Héé! Az nem publikus adat! - mondtam nevetve.
- Sajnálom. - vigyorgott.
- Én is szeretlek! - mondtam őszintén. - De jobban meg akarlak ismerni.
- Semmi akadálya! - kaccsintott rám, majd megfogta a kezem, és a kocsijához vezetett.
- Figyelj, ezt most tényleg nem kéne! - mondtam.
- Dee gyere jó lesz!
Beindította a kocsit, és elindultunk. Az utak tele voltak esti kivilágítással. Egy dombos résznél lekanyarodtunk, és megállt a kocsi.
- Reggel 5-ig csempéssz vissza a nagyiékhoz! - mondtam fenyegetően.
- Igen is hölgyem!
Kicsit sétáltunk, és egy padhoz értünk, pont a holddal szemben. Leültük, és azt bámultuk, mint a filmekben.
Nagyon romantikus volt. Louis reggel 5-re visszacsempészett, kaptam egy búcsúcsókot, és gyorsan lelépett. Én felszaladtam a lépcsőn, de ekkor nagyi hangját hallottam:
- Betty, miért vagy kinti ruhában?
- Öööö.. Én.. Csak nem éreztem jól magam és kimentem levegőzni.. - rögtönöztem.
- Rendben van, de most már jól vagy? - kérdezte aggódva.
- Persze, minden rendben, visszafekszem aludni.
- Jól van, én pedig megyek le reggelit készíteni.
Korán reggel?! :D Mindegy..:D
Huhh.. Ezt megúsztam.. Hulla fáradtan dőltem be az ágyba, de mosolyogva aludtam el.. Ez az éjszaka csodálatos volt..:)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése